Merengő Alkonyat /Twilight ff./

0

A kocsimban ülve pásztáztam a vörösesbarnás épületet a szemeimmel. Az udvaron fellelhetőek a klikkek, ami már egy középiskolában megszokott. Csakhogy engem szokatlan megjelenésem miatt mindenhol megbámulnak, és aggatnak rám egyes jelzőket, amiket én nem tűrök szó nélkül. Hajdani iskolámban is kerültem már emiatt bajba. Volt hogy megúsztam azzal, hogy felvittek az igazgatóhoz, de volt olyan esetem is, mikor a rendőröket hívták. Szokásos fekete szettemben indultam el útnak reggel, a GPS segítségével a Forksi Középiskolába. Kinyitottam a kocsiajtót, ami hangos nyikordulással adta tudtomra, hogy kiengedett a járműből. Jó néhány, na jó, körülbelül a fél udvar felém kapta a tekintetét. Egyáltalán nem zavart, hiszen már az évek alatt hozzászoktam az ilyesmi fogadtatáshoz. Nekidőltem a motorháztetőnek, majd rágyújtottam egy cigarettára. Éppen élveztem volna a nikotin adta bódulatot, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy Kawasaki Z400-as gördül be az iskola parkolójába. Nem túl sok figyelmet szoktam fordítani az emberek felé, pláne nem a fiúkra, de a srác határozottan érdekelt. Azonban nem volt egyedül. Mögötte egy lány ült, akinek a fejét egy fekete színű bukósisak fedi. A lány leemeli a biztonságot nyújtó eszközt a fejéről, majd a srác segítségével lekászálódik a kétkerekűről, majd elmosolyodik, és így szól;

— Töröld le azt a vigyort a képedről Jake, csak egy körre jöttünk.

A semmiből konkrétan előkerült egy bronzvörös hajú, halálsápadt srác, majd a lányt védelmezően magához húzza, és valamit elkezd morogni Jakenek. Azonban Jake mintha megérezte volna hogy nézem, rám nézett, egyenesen bele a szemeimbe. Ettől a naptól
fogva konkrétan megváltozott az egész életem.