A kalóz és a csibe

---___---___---___---

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kalóz. Nem volt ő... Gonosz kalóz, csak egy kicsit másként értelmezte a dolgok menetét. Ami másnak feltétlenül bűncselekménynek, gaztettnek számított, az neki egy átlagos keddi nap volt.
Éppen ezért kerülnie kellett az emberek figyelmét, a feltűnést, különben még bezárták, vagy lefejezték volna valami semmiségért. Hát igyekezett meglapulni.

Egy tavaszi péntek reggel arra ébredt, hogy valami szörnyen szúrkálja a fejét. Először ráfogta a másnaposságra. Nem volt ritka, sőt most is egy sikátorban töltötte az éjszakát, a sárban feküdve, egy kiadós ivás után.
Viszont hamar rájött, hogy nem ez zavarta, ugyanis a fájdalom nem volt folyamatos. Apró körülbelül 5 másodpercenként lecsapó hegyes tárgy okozta.

Kalóz urunk összeszedte a gondolatait, majd szédelegve ülő pozícióba tornázta magát. Azért az egyéb irritáló tényező mellett is eléggé hasogatott a feje. Mindenesetre visszaemlékezve az előző estére, nyugodtan konstatálta, hogy eddig hagyták békésen feküdni. Bár igaz hogy a koszban.

Lassan hátra fordította a fejét, remélvén megtalálja azt a kis szúró dolgot. A földet bogarászta, mikor megérezte ugyanezt az érzést a kezénél. Rávezette tekintetét érdeklődve, és látta, hogy egy kis csibe ugrál izgatottan a kézfeje körül.

"Hát te?" Nézett rá a másnapos kalóz. "Hogy kerülsz ide? Biztos a közelben van a tyúkanyód is, nem igaz?" Sóhajt egyet magában. Már meg sem lepődik, hogy egy csirkével beszélget. "Menj, keresd meg. Hagyj békén engem!" Azzal a lendülettel fel is állt a földről. Szépen leporolta magát, bár nem sokat ért vele, a vizes föld nagy része, már rá volt száradva a ruhájára.

Kibotorkált a sikátorból, majd szétnézett az utcán. "Hol vagyok?" Húzta össze a szemöldökét magában gondolkozva. "Mintha tegnap ez másképp nézett volna ki." Tett pár lépést hátha onnan könnyebben megtalálja a helyes utat. Vissza szeretett volna jutni a hajójához egy, ismeretlen városban eltöltött, ködös este után. Megindult egy irányba, melyre a tengert sejtette. Lassan sétálgatott a nyüzsgő utcában. Egyik kezével eltakarta a napot, hogy ne süssön a szemébe, így nem vehette észre hű követőjét maga mellé érni. A kis csibe is nyugisan tipegett mellette, mert nem siettek.

"Hé megállni!" Kiabált utána egy fegyveres katona. Valószínűleg felismerte.

"Hogy én?" Fordult felé a kalóz. "Öhm... Szerintem összetéveszt valakivel." Próbálta menteni magát.

"Azonnal álljon meg. Le van tartóztatva!" Elkezdett futni az irányába.

"Hát való igaz, hogy maga feltartóztat engem." Vágott vissza viccelődve, de látva, hogy egyre közeledik inkább a futás mellett döntött. Pár lépés után viszont feltűnt neki társa lassúsága. Nem tudta tartani a tempót, hát gyorsan felkapta a földről. Még maga sem értette miért de nem akarta hátra hagyni újdonsült barátját.

Befordult egy sarkon jobbra, majd azonnal balra. Egy kerítés volt mellette, 'ha átmászik valószínűleg eltűnik a látókörből' gondolta magában. Egy kézzel elég nehéz lett volna, ezért a csibét beletette a kabátja felsőzsebébe.

"Jól van barátom. Mindjárt megvagyunk." Motyogta neki. Gyorsan átjutott a túloldalra, és kiengedte a kicsit a szűk helyről, ismét leülve a földre. Koszosabb már úgy sem lehetett. "Menjünk haza. Mit szólsz?" Kérdezte óvatosan megsimogatva a fejét. A csibe válaszul ránézett, majd ugrott kettőt csipogva. "Gondoltam." Mosolygott a kalóz.

Pár perc után, mikor úgy gondolta csendesedtek az őrök, felállt és lenézett a társára.

"Viszont előbb enni kéne valamit. Tudsz erre valami jó péket? Nem mi?" Gondolkodott. "Már meg sem lep, hogy egy állattól kérek tanácsot, mikor tudom, hogy nem érti mit mondok." Sóhajtott. Viszont a csibe elindult egy irányba, ezzel felkeltve az érdeklődését. "Vagy mégis?"

Követte hűségesen, ahogy ez eddig fordítva volt. Egyszer megállt, egy pékség előtt.

"Köszönöm, barátom." Nézett fel az épületre. "Várj meg kint azonnal jövök vissza. Eskü." Ígérte meg neki. Nem akarta magára hagyni, akármilyen nevetségesen is hangzott. Nem sokkal később, max két perccel, már kint is volt ismét a kicsi mellett.

Keresett ismét egy sikátort, majd kényelembe helyezte magát. A csibe felugrott az ölébe. Elkezdte falatozni a kenyeret, amit frissen kapott, és morzsákat szórt a földre. Aranyos lett volna, ha bolyhos társa az ölében csipegetett volna, de félt hogy megcsípné a lábát. Így eszegettek percekegik. A kalóz közben azon gondolkozott, hogy ha el akar menni, ott hagyja e őt? Kibírná e a tengeri utakat? Végül úgy döntött mivel azóta sem látott a közelben csirkéket, ha szeretne, vele mehet.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

:-)