Öt év, öt hosszú év, öt kibaszott agyzsibbasztó, idegtépő, lélekmarcangoló rohadt év. Ennyi ideje már annak a napnak és tök mindegy mi az anyám kínját csinálok, semmi, semmi az ég világon nem akarja felkelteni shizunt. Olyan, mintha a lelke egyszerűen felszívódott volna, ami amúgy teljes képtelenség, de akkor is olyan.
Szépen lassan a kétségbeesés határára kerülök, kezdek kifogyni az ötletekből. A test, ami nálam maradt már meggyógyult, de lélek nélkül mi a kibaszott faszt ér?! Ráadásul, ha nem lenne ez a gondom még a kurva is folyton baszogtat, hogy ilyen történetszál, olyan esemény, ezt nem csinálhatod, vele szövetséget kell kötni, mintha nem tudnám magamtól kikkel kell jóban lennem.
Tehát mondanom sem kell, hogy zabos voltam, nem is kicsit. Sőt az esetek többségében zabos vagyok. Viszont legalább a nagy tervünk jól halad. Bár kis léptekben, de apám... Tök mindegy mennyi idő telik el ez ugyanolyan fura marad. Szóval apám szerint kicsiben kell cselekednünk, hogy először semmi se tűnjön fel.
Hát ez úgy félig sikerült, mert bár nem csináltam semmi extrát az elmúlt években, azért rendesen éreztettem a kultivátor világgal, hogy jobb, ha tudják ki van a szomszédjukban, amiben mondjuk nagyban besegített, hogy átvettem a vezetést a Huan Hua Palota felett. Így még a megbeszéléseikről se hagyhatnak ki.
Vannak olyan napok, amikor kifejezetten élvezem a hatalmi játszmákat, de olyanok is, amikor legszívesebben minden kultivátornak, démonnak és csak úgy általánosságban minden élő lénynek legszívesebben kitekerném a nyakát, hogy még csak a levegőt se pazarolja a létezésével. Na, ma pont egy utóbbihoz hasonló napom volt, mikor egy kristálygömb üzenettel zavart meg a csinibaba.
"Mi a faszomért nem öltelek én már meg téged?" Kérdezem magamtól, de azonnal megkapom a választ.
【Luo Binghe nem ölheti meg Sha Hualing-et, a karakternek még fontos szerepe van a történetszálban.】Rikolt a kurva a fejemben.
"Áh, ezért." Fintorodom el, majd belenézek a gömbbe.
- Nyögd ki mi van? - Kérdezem, mire a lány megremeg.
- Uram. Elfogtam pár kultivátort... - Kezd bele, de megállítom.
- Leszarom! Ha nincs értelmes mondanivalód, akkor hagyj békén rossz napom van. - Jelentem be, mire a nő nagyot nyel.
- Van itt egy, aki nagyon hasonlít rá. - Erre a kijelentésre megremeg a kezem.
- Mindjárt ott vagyok. - Mondom halkabban és elengedem a kristályt. - Hogy lehetek ilyen ostoba, hogy ennyi idő után is reménykedek benne, hogy ő az? - Rázom meg a fejem, de azért leveszem a hátamról a kardom és a levegőbe hasítok, hogy eljuthassak az ex asszonyomhoz, aki térden állva és hajbókolva köszönt engem. Én azonban egyáltalán nem figyelek rá. A tekintetem ugyanis megakad egy alakon, akiből az energiafojtó háló ellenére is árad a hatalom.
"Shen-ge?" Nyelek egy nagyot, ahogy a férfi szemeibe nézek, amikben félelem és harag keveredik. Már éppen lépnék egyet, mikor az asszony elkapja a kezem.
- Uram, tetszésére vannak a foglyok, ha igen. Ez az alázatos szolgáló szeretne kérni egy jutalmat. - Makogja lehajtott fejjel, én pedig csak megforgatom a szemeim.
- Mit akarsz? - Vágom hozzá, mire közelebb húzódik hozzám, keze lassan a derekam felé vándorol.
- Csak egy...
- Szó sem lehet róla. Most pedig eressz! - Adom ki a parancsot rá se nézve.
- Na, de uram! - Háborodik fel, én pedig gondolkodás nélkül mozdulok, ahogy lekeverek neki egy pofont.
- Azt mondtam engedj el! Tűnj a szemem elől! - Rivallok rá.
"Ha lehetne rég kinyírtalak volna!" Szorulnak ökölbe a kezeim, majd mikor a lány elrohan a barlang belseje felé a foglyokhoz fordulok. Csak egy csettintés az egész és minden zár kinyílik, minden háló eltűnik. Leveszem a kardom a hátamról és hasítok egyet a levegőbe, a fekete szélű kapu belsejében látszik a felszín.
- Menjetek, szabadok vagytok. Ez a nő nem érti a "ne" fogalmát. - Fonom össze magam előtt a karjaim és a hatás kedvéért hátat fordítok a tömegnek. Hallom az aggódó hangokat, de végül többen megindulnak. Végül csak az az egy marad, de ő is lassan elindul a kapu felé, ám mielőtt elérhetné elkapom a csuklóját. - Ejnye Shizun nem is köszönsz a tanítványodnak? - Kérdezem az arcát nézve, amin most a rettegés lesz úrrá.
- Én... - Kezd bele, de nem folytatja, én pedig csak kedvesen elmosolyodom.
- Végre megtaláltalak. Annyit kerestelek. Ne aggódj többet nem engedlek el. - Folynak belőlem a szavak és húzom magamhoz a férfit, majd átlépek a kapun egyenesen haza.
- Démonkölök! - Jelenik meg hirtelen Mobej-jun, én meg szélesen vigyorgom rá. - Csak nem ő a te emberkéd?
- Szólj a barátodnak, van egy olyan érzésem, hogy Shizun szívesen látná. - Mondom ahogy elengedem az említettet. - Gyere, Shizun megmutatom hol fogsz lakni. - Intek egy irányba, majd mikor lép egyet elindulok mellette.
A palotámban van egy egész lakosztály rész, amit neki alakítottam ki, most oda vezetem őt, de a férfi rám sem akar nézni, nem hogy hozzám szólni, mindegy mennyire szólongatom őt. Végül csak beengedem a lakrészébe és megállok az ajtón kívül, ahol a hajamba túrva guggolok le.
- Elrontottam. - Motyogom magam elé.
"Mindent elrontottam. Hogy fog így megszeretni engem? Rám se akar nézni! Ennyire gyűlöl engem? Ennyire?" Rá kell nyomnom a számra a kezem, hogy ne sírjam el magam.
- Démonkölök? - Mobej-jun hangjára felkapom a fejem, a démon és a Dinka Shang áll előttem.
- Menj be beszélj vele. - Nézek a dinkára, aki biccent és idegesen felém pillantgatva bemegy.
- Minden rendben? - Guggol le elém Mobej-jun.
- Nem... Azt hiszem sikerült elbasznom minden esélyem nála. - Sóhajtom egy nagyot és hunyom le a szemem.
- Főzz neki valamit, a főzéstől úgyis mindig jobb lesz a hangulatod. Ne aggódj itt maradok vigyázni rájuk. - Teszi fejemre a kezét, én meg halványan elmosolyodom.
- Köszönöm. - Mondom alig hallhatóan, majd lassan felállok és bár kellemetlenül, de elindulok a konyhámba. Végül a démonnak igaza lett, a főzés tényleg lenyugtatott, így egy tálcányi étellel és már sokkal nyugodtabban térek vissza Shen-ge lakosztályába. Majd leteszem az asztalkára a tálcát.
- Hoztam egy kis ételt Shizun. - Mondom mosolyogva, de a mosoly lefagy az ajkamról, mikor a férfi szemei fennakadnak. Dinka Shang is azonnal mozdul és elkapja a hátra dőlő férfit.
- Mi van vele? - Kérdezem pánikolva.
- Fogalmam sincs, eddig minden rendben volt. - Hallom az idegességet a hangjában, ahogy rázni kezdi a testet, amiben Shen-ge lelke van.
【Figyelem! Kezdetét veszi a Démon Mauzóleum történet szál! Sok szerencsét kívánunk!】A kurva hangjára először lefagyok, majd mérges tekintettel fordulok felé.
- A kibaszott kurva anyádat történetszál! Hova a rákba vitted?! - Ordítom megint figyelmen kívül hagyva, hogy csak én látom őt.
【A rendszer nem adhat tájé...】Kezd bele, de megállítom.
- Letojom, hogy nem tájékoztathatsz! Nyögd már ki hova lett! Mert isteneimre mondom kinyírok valakit! - Kiabálok és érzem, hogy forrni kezd az arcom.
- Uram, maga... - Kezd bele Dinka Shang is.
- Pofád csukva éppen a kurva rendszerrel anyázom! - Nézek jeges tekintettel a férfire, aki kitágult szemekkel bámul mellém, majd eltátja a száját.
- Te... Neked is van? - Nyögi ki, mire én a homlokom ráncolva nézek rá.
- Mim? - Kérdezem, ő pedig a kurva rendszerre mutat. - Kinek van még? Tudtommal csak engem boldogít ez az anyám kínja! - Morgom. - Az istenit csak tudni akarom hol van Shizun! El tudod nekem mondani a rohadt életbe is? - Kérdezem a kurvától, mire csippan egyet.
【A Démon Mauzóleumban!】Kapom meg a választ, mire a eltátom a számat.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Önpusztító Rendszer
Hayran Kurgu"【A rendszer sikeresen aktiválódott. Rögzítettük a karaktered, a szereped: az Égig Érő Hegység klánjának, Tiszta Nyugalom Csúcsának tanítványa, Lou Binghe. Főszereplő. Pontok: 100】 - Mi? - Pislogok a lebegő valamire, amin az előbb elhangzottak leírv...
