Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

31. A Tekergők tilosban járnak

Szerencsére sikerül észrevétlenül kiosonnom a klubhelységből. Elég furcsa, hogy pont Remus kér arra, hogy tilosban járjak, de biztos nyomós oka lehet rá.
A folyosók hidegek és kihaltak. Különösen kísértetiesek. A Csillagvizsgáló torony voltaképp elég messze van a Mardekár klubhelységétől, így eléggé kicsi az esély arra, hogy észrevétlenül érjek oda, de én mindent megteszek!  
Csak azt tudnám, mi olyan sürgős, ami nem várhat reggelig? Ugye nem keverte magát valami bajba? És ha a többi Tekergővel történt valami?
Kezdek egyre idegesebb lenni. Ekkor léptek zaját hallom felém közeledni. A szívverésem még inkább felgyorsul.
- Ki van ott? – hallok egy kimért hangot, ami csakis egy idős fiúé lehet.
Elbújni sincs időm, máris egy pálca erős fénye világít az arcomba és megpillantom a tetten érőm szigorú arcát.
- Lám, lám Ariah! Mi mentséged van az éjszakai kószálásra?
- Ezt én is kérdezhetném tőled, Atticus! – felelem hunyorogva.
- Én prefektus vagyok, ha nem tudnád! – emeli fel kissé a hangját a fiú.
- Régen sosem beszéltél velem ilyen stílusban! – csattanok fel én is.
Atticus összepréseli az ajkát.
- Jobb lesz, ha ezután hozzá szoksz!
- Utálatosan viselkedsz!
- Na haljam, mi a mentséged?
- Semmi közöd hozzá!
- Az igazgatónak is ezt fogod majd mondani? – vonja fel az egyik szemöldökét.
- Az igazgatónak? Szóval már fenyegetsz is?
- Megtehetem!
- Ó, igen, el is felejtettem, hogy a halálfalók jobbnak hiszik magukat mindenkinél!
Atticus alig észrevehetően összerezzen a szó hallatán.
- Mi van, valami rosszat mondtam volna? – fonom karba a kezem.
- Nagyban megkönnyítenéd a dolgomat, ha nem beszélnél annyit és inkább velem jönnél!
- Miért, tán zavar, hogy én a helyes oldalt választottam? Ott voltál a Black házban Atticus. Láttam, ahogy az egész családod nyíltan Voldemort pártjára állt! És láttam az arcodat is! Féltél! Talán még most is félsz!
A fiú megmarkolja a karomat, de olyan erővel, hogy a szuszt is belém fojtja.
- Most már elég legyen! Azt tettem, amit tennem kellett! – sziszegi ingerülten, de a hangja remeg közben – Nagyon sajnálom, hogy ha te ezt nem érted meg! Tudod, nem mindenkinek sikerült elszöknie! Most pedig velem jössz! – azzal vonszolni kezd - Garantálom, hogy ezek után kicsapjanak a Roxfortból!
- Atticus – sikkantok fel. A fiú szabályosan kezd megrémiszteni.  
- Megállj! – villan fel egy pálca mögöttünk.
Atticus megtorpan. Egyszerre kapjuk hátra a fejünket. A folyosón egy magas, vékony fiú közelít felénk. Remus az. Arca dühös és elszánt egyszerre.
- Mit keresel itt Lupin? – förmed rá Atticus – Tudtommal nem erre a szárnyra vagy beosztva.
- Engedd el Ariaht!
- Rajtakaptam éjszakai kóborláson! Az igazgatóhoz viszem. Megérdemi, amit ezután kapni fog!
- Akkor majd én elviszem!
- Tessék? – kérdez vissza meglepetten a mardekáros fiú – Ezt higgyem is el?
- Jobban tennéd, ha bele egyeznél! – Remus hangja határozottan cseng - Ha csak nem akarod, hogy megtudják, kinek is dolgozol.
A derengő pálca fényében is jól látom, hogy Atticus elsápad. És nem csak elsápad, de mintha el is szégyellené magát. Enged a szorításomból, így egy rántással kiszabadítom magam.
- Húzd meg magad Lupin! Nem fogod te olyan sokáig húzni! – fenyegetődzik Nott.
- Én inkább a magam bőrét félteném a helyedben! – vág vissza Remus.
Atticus fújtat egyet, azzal fejcsóválva eloltja a pálcáját és eloldalog. Mikor már nem halljuk léptei visszhangját, Remus aggódva felém fordul.
- Jól vagy? – mér végig alaposan.
- Persze! Csak, Atticus eléggé megrémített. Csalódtam benne.  
- Én is – ért velem egyet, majd sóhajt.
- Egyébként, hogy hogy erre jártál? Nem azt mondtad, hogy a Csillagvizsgálóban találkozunk?
- De igen, de sokáig nem jöttél és aggódni kezdem, hogy valami bajod történt. És úgy látom jól hittem.  
- Gondolom nem akarsz Dumbledore-hoz vinni.
- Ami azt illeti, pontosan oda fogunk menni!
- Mi?!
- Majd mindent elmagyarázok, de a többiek még a toronyban várakoznak.
- Milyen többiek? A Tekergők?
- Igen! Jamesnek volt egy briliáns ötlete!
- Ajaj! Ez már rosszul kezdődik!
- Nekem mondod? De majd mindent elmagyarázunk! Gyere!