Deadly game!✓

•Endgame:The fifth hour•

Ha a sors igazságos lenne,mindenkit életben hagytak volna. De mivel a sors kegyetlen összeesküvő így nincs más csak a halál vagy a bukás. Elérkeztünk hát a végjáték ötödik órájáig. Jó szórakozást és ne feledjétek,a játék még nem ért véget.

Minjae

00:40

A vizes szabadulószobából visszamentünk a könyvtárba,mert ott jó az idő és elég meleg is van,hogy ne kapjunk tüdőgyulladást,meg miegymást.

-Ember ez de állat egy feladat volt. Azért kíváncsi leszek,hogy az összeg amit ezután kapunk fedezni fogja-e a pszichológust akit felfogadok.-magyarázza csendesen SeonGi. Ez a játék pokoli.

-Teljesen kivagyok. Egyszerűen felfoghatatlan,hogy az osztály egy része meghalt,és ezt nem fogom tudni könnyen feldolgozni. EunWoo halála a legmegrázóbb számomra.-ül le SooMi egy székre. Egyetértek vele, EunWoo egy iszonyatosan rendes srác volt. A halála értelmetlen és rettentően fájó pont lesz az életünk elkövetkezendő éveiben. EunWoo és SooMi gyerekkori legjobb barátok voltak és ez a lány számára sokkal nehezebb,de nem sír mert erős marad és azzal tiszteleg a fiú emléke előtt ha életben marad és megnyeri ezt a kegyetlen játékot. SooMi erős de vajon mi lesz ha élve kijutunk innen? Mennyire fogja megtörni ez az egész? Hallottam már olyanról, hogy valaki a játék után öngyilkos lett, mert nem tudta feldolgozni azt amit átélt.

00:50

Egy hangos sikításra és egy vérfagyasztóan ijesztő nevetésre kapjuk fel a fejünket.

-Kinézek, hátha valakit megtudunk menteni. Maradjatok itt!-utasít minket SeonGi. Egyáltalán nem tetszik,hogy kiakar menni de nem állítom meg,hátha összetudunk még szedni társakat. Minél többen vagyunk annál jobb. Miután SeonGi kiment én SooMi-ra pillantok.

-Szerinted mi volt ez?-kérdezi csendesen a lány,de csak megvonom a vállamat és megrázom a fejemet mert tényleg nem tudom. Úgyérzem valaki meghalt,vagy súlyosan megsérült. Ez nem lesz jó. Egyre kevesebben vagyunk és egyre könnyebb célpontok leszünk. 

-Ijesztő ez a csend MinJae. Úgy érzem belebolondulok. Kérlek tereld el a figyelmemet.-könyörög sírva a lány,nekem pedig majd megszakad érte a szívem. Talán most fogta fel igazán hogy mi is történt.  A sokk erőt vett rajta és az adrenalin elfeledtette vele azt hogy mi történt, de most  hogy minden csendes és nyugodt ezek az elfojtott gondolatok és érzések mind felszínretörtek.

-SooMi kérlek nyugodj meg. Használjuk azt a technikát amit a szabadulószobában oké?-guggolok le a lány elé és megfogom a kezeit. Veszek egy mély levegőt, és ő is. Ezt percekig folytatjuk mire alábbhagy a sírása.

01:10

-Hol a pokolban van SeonGi?-kérdezem csendesen és pont a mondat végén jelenik meg, a Hwa testvérpárral. Név szerint Hwa JiSun,és Hwa JungHo.

-Már annyira aggódtam.-megyek oda SeonGi-hoz és megölelem őt.

-Srácok én elhiszem hogy örültök meg minden,de benne vagyunk a szarban mert az a pszichopata erre tart és fegyvere van.-szólal meg JungHo és elkezdi eltorlaszolni az ajtót.

-Minket üldözött mikor SeonGi megjelent.-mondja csendesen JiSun. Látom rajtuk hogy teljesen pánikolnak,és nem tudnak megnyugodni.

-Figyeljetek mi lenne ha csapdát állítanánk itt a könyvtárban és elkapnánk?-vetem fel a zseniális ötletet,amit ugyan elképzelni nem nehéz de megvalósítani annál nehezebb.

-Nem rossz ötlet de mégis hogyan?-néz szét SeonGi én pedig elkezdem felkutatni az egész könyvtárat.

01:30

-Találtam köteleket meg mindenféle vackot.-ül le mellém JungHo és a kezembe adja őket. Rámosolygok a srácra és aztán folytatom a csapda készítést,hogy eltudjuk kapni,vagy legalább le lassítani a csávót aki ki akar nyírni minket. Találtunk még üveggolyókat és mindenféle eszközt. Szerintem bőven elég ha eltörik mindkét lába és nem tud mozdulni. Elbújtunk a kijelölt könyvespolc mögé és SeonGi lekapcsolta a könyvtár lámpáit.
Talán 10 percet ha vártunk és az ijesztő nevetés felhangzott.

-Megvagytok büdös kis kölykök.-neveti el magát a gyilkos,és ha annyi esze van mint egy döglött hintalónak akkor nem kapcsolja fel a lámpákat. Reménykedni szabad nem?