A biztos pont

34. Fejezet

Eren:

- Minden megvan? - Kérdezte meg most már harmadszorra is Levi.

- Igen minden megvan. - Hátulról átölelt és a nyakamba puszilt.

- De ugye felhívsz, ha végeztél? - Dünnyögte a fülembe.

- Persze. Hogyhogy, ilyen bújós kedved van? - Morcosan nézett rám a tükörben.

- Mert a beteg apád is ott lesz és mindenki más, aki bánthat téged és én nem. - Megfordultam az ölelésében és én is hozzábújtam.

- Hogy nézek ki? - Tettem fejemet a vállára.

- Szívdöglesztően. - Nyomott egy puszit az arcomra és elengedett.

- Nyugi nem lesz semmi bajom. Ne félts már ennyire. - Adtam egy pillangópuszit a szájára.

- Hahó! - Lépett be Jack az előszobába.

- Gyere! - Intett Levi és elráncigálta vele megszeppent barátunkat.

- Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére. Nem is... Jobban. - Utasította Jackobot a feladatára.

- Nyugi már. Meglesz, egy haja szála se fog görbülni. - Gyors léptekkel jöttek vissza hozzám, mire Jack karon ragadt és elráncigált.

- Lassíts! - Próbáltam tartani az iramot, de az én lábaim kisebbek.

- Jaj, bocsi. Csak, ha nem hozlak el, akkor elkésülnk. - Bólintottam és beszáltam a kocsiba.

- Magyon fura mostanában. Nem önmaga. - Gondolkodtam hangosan.

- Csak próbál még a széltől is megóvni. - Csak mosolyogtam, a gondolat, hogy Levi ennyire próbál vigyázni rám, nagyon tetszik.

- Régen milyen volt? - Nem vágta rá azonnal, elgondolkodott a múlt képein.

- Nagyon mogorva, mikor először találkoztunk még csak általánosba jártunk. Új gyerek volt, de egy idő után kiderült, hogy nem ezért nem tudott beilleszkedni. A nagyobbak folyton bántották és ennek nyomai is voltak, de ő nem volt hajlandó elárulni. Be akarták hívni a szüleit, de ez lehetetlennek bizonyult. Ekkor mindenki megtudta, hogy árva, a dolgok mégrosszabbak lettek, mint azelőtt. - Tehát neki sem volt felhőtlen gyerekkora.

- Mikor kezdett el megváltozni? - Rámnézett és elmosolyodott.

- Mikor téged megismert. Elkezdett követni és felfedezte a titkaidat. Rájött, hogy olyan vagy, mint ő. Talán ezért is kötődik annyira hozzád, nincs még egy ilyen ember, mint te. - Szóval én vagyok az első szerelme?

- Hogy gazdagodott meg, így? - Az arca egyre keserűbb lett, tehát nem boldog sztori.

- Minden percét tanulással és munkával töltötte. Ha épp nem az egyetemen volt, akkor dolgozott. Amikor egy kevés pénzt összeszedett, akkor vállalkozást indított és befektetett a tőzsdén. A sok munka meghozta a gyümölcsét, így sok pénz folyt a konyhára. De a szociális élete abban merült ki, hogy bejárt az irodába és vissza.
- Megálltunk egy pirosnál, ahonnan pont látni lehetett az épületen elhelyezkedő Ackerman feliratot.

- De, akkor hol voltak Erwinék?

- Mellette, de nem vele. Annyira eltaszította magától az embereket, hogy még ők sem tudtak mit csinálni. Mikor egy kicsit jobb lett a helyzet összeköltöztek. Ez a jelenlegi házuk azóta és szerintem a két bolond itt is fog megöregedni.

- Miért csak kettő? - Elég fura lenne, ha valaki kiesne a repertoárból.

- Gondolom Levi nem abban a házban tervez családot alapítani veled... És mind tudjuk, hogy Erwin egy csajozó magányos farkas. Hange pedig mindenkit elüldöz maga mellől a hülyeségivel. Csak ők hárman képesek elviselni egymást. - Ezen mind a ketten nevetni kezdtünk, de végül is igaza van.