Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

11. rész

Másnap gondoltam elkezdem a parti megszervezését. Nem lenne azért kellemes, ha az utolsó pillanatban lenne minden megcsinálva...
-Na nézzük....- motyogtam, miközben a laptopomon megkerestem a hotel adatait. A rengeteg fájl közül végül sikerült megtalálnom, így egyből meg is nyitottam azt.
-Van-e itt bálterem?....- gondolkodtam, és amint ezt kimondtam, meg is találtam! Láttam, hogy bőven elférne az a 120 fős vendégsereg, ezért gyorsan csináltam egy külön képet magamnak, amit majd nyugodtan tudok szerkesztgetni!
-Nem is tudtam, hogy ilyen hatalmas ez az egész hely... Mondjuk nagyon nem is járkáltam a hotelban, szóval ne legyek meglepődve!- nevettem el magam.

Szép lassan elkezdtem a képemet ,,díszítgetni".
-Mi lenne, ha két oldalra raknánk a vendégek asztalait.... És középen pedig lenne a svédasztal?- rajzoltam oda az asztalokat, kiskutyám pedig lelkesen figyelte a tevékenységemet. Láttam a szemem sarkából, hogy ezerrel csóválja a farkát, miközben a szemeit a laptopom képernyőjéről és rólam folyamatosan váltogatja, csendesen pedig elkezd nyüszögni.
-Most nem tudunk játszani {Kutyus}! Amint végzek ezzel, addig játszunk, ameddig csak akarsz!- simogattam meg óvatosan a fejét. Kis kedvencem ezt sajna nem fogadta el, ezért felvakkantott, emiatt lelökte a kezemet a fejéről és az egyenesen a gépemre landolt!! És ekkor jött a baj... A laptopom 2 ablakot nyitott meg:

Képszerkesztő:
,,A kép sikeresen törölve"

Fájlkezelő:
,,A hotel-munkahely mappa törölve"

-NEEEE!!! JESSZUS NEE!!!- üvöltöztem, ahogy megragadtam a laptopom monitorját. A biztonság kedvéért elkezdtem keresni a törölt adatokat, de teljesen megsemmisültek...
-Kiskutyám..... Ezt nem hiszem el....- nyöszörögtem. {Kutyus} szegény tudta, hogy rosszat csinált, ezért lekunyította a füleit és letette a fejét az asztalra.
-Nincs semmi! Véletlen volt!- mosolyodtam el lágyan. Ezt látva a kis szőrgombóc vidámabb lett!
-De most megkéne oldanom, hogy hogyan szerzem meg újra ezt a mappát...- agyaltam. Sajna rá kellett jönnöm, hogy vagy Jacktől vagy pedig az anyjától tudnám újra elkérni.... Ahj!! Kedvtelenül, de ráírtam Minára, hogy tudna-e ma is vigyázni a négylábúra, de amilyen szerencsétlen vagyok nem tud... Így gyorsan írtam Tamakinak, aki egyből válaszolt!

Én: ,,Szia Tamaki! Zavarok?"

Tamaki🛎: ,, Szia {Neved}! Nem, dehogy zavarsz! Mit szereznél?

Én: ,,Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy tudnál-e ma egy kicsit vigyázni a kiskutyámra? Persze megértem, ha nem tudsz! Nincs azzal semmi gond!"

Tamaki🛎: ,,Természetesen! Tudod, hogy szívesen segítek neked!❤"

Én: ,,Nagyon köszi Tamaki! De nekem most rohannom kell, okés? A pótkulcsot a lábtörlő alatt megtalálod!🙂"

Tamaki🛎: ,,Okés! Mintha nem is mentem volna még be hozzád!😂"

-Nos, {Kutyus}! Jön majd Amajiki ide, rendben? Vigyáz rád addig, amíg nem jövök haza! Szóval ha kérhetlek ne támadd le egyből, mikor beteszi a lábát a lakásba!- paskoltam meg a fejét. Amint meghallotta a fiú nevét, vakkantott egyet örömében. Pár perc múlva összeszedtem a cuccaimat és elindultam a hotel irányába.

Amint elértem a bejárathoz, láttam, hogy sok stúdiós autó állt a parkolóban...
-Mindig a legjobbkor jövök....- motyogtam. Mikor besétáltam, köszöntem a recepciósnak és elkezdtem keresni Jacket és az anyját. Tíz perc múlva egy jóval szélesebb folyosón találtam magam, ahol hallottam Jack hangját.
-Na! Végre megvan!- örvendtem magamban. A hangja egészen egy kerek ablakos ajtóhoz vezetett, így egy kicsit félve, de beleskelődtem. Abban a teremben a kék szemű nagyban magyaráz a stúdiósoknak és az újságíróknak, ezért megfordult a fejemben, hogy visszajövök később, de pechemre észrevett és (alig észrevehetően) elmosolyodott.
-Egy pillanat!- jelezte a kezével és felém kezdett sétálni. -Szia {Neved}! Gyere be!- mondta nekem, és a csuklómnál fogva behúzott.
-J-Jack! Nem akarok zavarni, kint megvárlak!- suttogtam neki és próbáltam kiszabadulni a fogásából, de nem engedett el. Ahogy folytatta a beszélgetést a vendégeivel, szóba hozott engem is.
-Ő pedig a hotel új titkárnője, {Teljes neved}! Ő szervezi meg az apámnak szánt összejövetelt!- magyarázta, ahogy a derekamra tette a kezét óvatosan. Ezt természetesen nem akartam hagyni, ezért arrébb sétáltam, de Jack egyből visszahúzott maga mellé.
-Hogy halad eddig a szervezéssel, hölgyem?- kérdezte az egyik újságíró.
-Uhm.. Hát én ő....- dadogtam.

[Köszi Jack... Kellett ilyen helyzetbe hoznod....]

-Szerintem most váltsunk inkább témát, kedves vendégeim! A hölgyemény néhány napja kezdte meg a munkákat, és az őszintét megvallva, nem egy könnyű feladat ezt az egész ünnepséget megrendezni!- szólt közbe a barna hajú. Erre viszont nagyon nem számítottam... Zavaromban felkaptam a fejem, hogy a szemébe nézzek a fiúnak, de ő csak kedvesen mosolygott rám és biccentett egyet.
-Ülj ide mellém, {Neved}!- mondta Jack és kihúzta a mellette lévő széket. Én félve, de leültem és az ölembe vettem a táskámat. Az összes újságíró rámszegezte a tekintetét, ahogy Jack beszélt hozzájuk. Hirtelen azt éreztem, hogy valami motoszkál a derekamnál. Óvatosan odanéztem, és láttam, hogy a kék szemű kinyitja meg becsukja a kezét, gondolom ezzel akarta jelezni nekem, hogy fogjam meg a kezét. Összezavarodva néztem egy kis pillanatra rá... Ugyanúgy beszélt, csak beszélt a többi emberhez, viszont észrevettem, hogy bólint egyet, megerősítve az előző gondolatomat így lassan odanyúltam a kezéhez. Az ujjaim épphogy hozzáértek volna a kezéhez, a fiú megfogta az enyémet, de amilyen hirtelen volt, olyan gyengéd is volt egyben, és a megbeszélés végéig el sem engedte azt!

A megbeszélés után, mikor kimentek az újságírók, csak én és Jack maradtunk abban a szobában.
-Na mondjad! Mi az oka, amiért bejöttél? Biztos vagyok abban, hogy valami baj történt!- fordította felém a fejét.
-Őszintén? Volt egy kis baleset....- kezdtem a mondandómat. Láttam, hogy Jack szemei egyből kikerekedtek, szóval hamar folytattam. -A gépemen!
-Oh, értem! Mi történt azzal?
-Véletlenül kitöröltem azt a mappát, amit még apád küldött nekem emailben! Abban voltak a hotel adatai...
-Akkor miért nem töltöd le újra az emailekből?- nézett rám furcsálva.
-Hetente kitörli az üzeneteket... Ez egy új gép és még nem nem tudtam átállítani...- magyaráztam.
-Értem... Akkor gyere! Menjünk az apám irodájába!- állt fel és húzott magával. Beérve Mr. Reynolds szobájába, Jack odaült az íróasztalhoz és elindította az ottani számítógépet.
-Nézzük.... Akkor csak az a mappa kell neked, ugye?- kérdezte, ahogy a gép kiírta a következőt:

Jelszó megadása:
[_ _ _ _ _ _ _ _]

Itt lefagytunk. Jack arcára kiült a zavartság és elkezdett gondolkodni.
-Nem tudtam, hogy apám jelszót is rakott a gépére... Sose mondta nekem...
-Akkor írjuk be azokat, amik az apád szerint jók lennének egy jelszónak!
-Jó ötlet!- mosolygott rám, és be is írt egyet, de sajna nem fogadta el.... Pár perccel később rengeteg mindent beírtunk, de egyiket se fogadta el, végül pedig letiltott minket a számítógép....
-Hát ez szuper!...- morogta Jack. Viszont mikor felkapta a fejét, látszott rajta, hogy kitalált valamit. -Figyelj! Nem is kell neked az a mappa!- csapott az asztalra.
-Ezt hogy érted? Igen is kell nekem az!- értetlenkedtem.
-Megmutatom, hogy hol van a bálterem, és akkor ott bármikor tudsz tervezgetni! Majd mondom az alkalmazottaknak, hogy mostantól, amíg nem lesz az ünnepség, ne zárják be!- sétált az ajtó felé. Felvonva a szemöldökömet néztem utána, de Jack csak mutogatott a kezével, hogy kövessem őt, így nem is tettem mást.

A bálterembe besétálva csak ámuldozni voltam képes! A valóságban sokkal nagyobb, mint azon a képen volt!
-A mindenit....- nyögtem ki tátott szájjal.
-Igen! Ez a legnagyobb helyiség az egész épületben!
-Mégis miért építettétek ilyen nagyra?
-Apám akarta így! Tudod, hogy jobban vonza a vendégeket!
-És hogy még nagyobb munkát adjon a munkásainak?- néztem rá gúnyosan.
-Azt már nem tudom!- nevette el magát. -De most magadra hagylak! Nem akarom akadályozni az ötleteid kibontakozását!- intett egyet és kisétált az ajtón.
-Na! Akkor lássunk neki!- csaptam össze tenyereimet és elkezdtem körbe járkálni a báltermet, teljesen belemerülve a látványba!