Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.10~legenda

Néhány napig az egész iskola másról sem beszélt, csak a Mrs Norris ellen elkövetett merényletről. Frics igyekezett maradéktalanul eltüntetni az írást, de mind hiába, a betűk ugyanolyan fenyegetően fénylettek, mint azon az éjszakán. Minden bizonnyal mágiával írták a falra. Senkinek sem mondtam el, hogy ott voltam, már jóval a többiek előtt. Nem beszéltem a hangtól és a minduntalan feltörő rémálmaimról sem.

Néhányan a mardekárból örültek a fejleményeknek, de én mindegyikükön láttam, hogy valami nem stimmel. Feszültek lettek és a szemük mindig a környezetet pásztázta. Hiába voltunk ,,rossz, ravasz, fenyegető" mardekárosok, azért senki sem volt velejéig gonosz. 

-Titkok kamrája, hallottam már róla, de nem tudom a teljes történetet.-mondta Daphne egy délután, mikor nem tudta kivenni a könyvet amit szeretett volna, és csalódottan visszatért a klubhelyiségbe.

-A Roxfort történetét szeretted volna ?-néztem fel a házimból. A lány bólintott.

-Nekem megvan. A ládámban van.

-Kölcsön kérhetem? -sikkantott a lány, mire többen felénk pillantottak. Zanbini és Nott csak össze mosolyogtak. Most én bólintottam, mire a nyakamba ugrott és már szaladt is a könyvért. Mosolyogva ráztam a fejem. Rövidesen vissza is tért.

-Ha már lehoztad fel is olvashatnád, hogy mi is halljuk.-néztek a fiúk a barátnőmre, aki a szemét forgatva olvasni kezdett:

-Na lássuk csak. Igen, mítoszok és legendák, megvan. A Roxfortot Boszorkány és Varazslóképző Szakiskolát, több mint ezer éve, a pontos dátumot ismeretlen, alapította a kor négy legjelentősebb varázslója. Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. Iskola négy háza ezen varázslók nevét és tettüket őrzi.
Mivel ebben az időben az egyszerű emberek rettegtek a mágiától, amely miatt tűzzel-vassal üldözték a boszorkányokat és varázslókat, távol a muglik lakta vidéktől építették fel a várkastélyt. Az alapítók között hosszú évekig zavartalan volt az együttműködés. Megkeresték a varázslótehetséggel megáldott gyermekeket,és  a kastélyba vitték őket, hogy megtanítsák nekik a mágia és a képességeik használatát. Később azonban nézetkülönbségek merültek fel. Mardekár Malazár úgy vélte, szigorúbban kell megválogatni a Roxfortba felvett diákokat. Nem pártolta a mugli származású tanulók felvételét, mert megbízhatatlannak, méltatlannak tartotta őket. Egy alkalommal a vita veszekedéssé fajult Mardekár Malazár és Griffendél Godrick között, és Mardekár nem sokkal később elhagyta az iskolát. -Dapne szünetet tartott. A fiúk egyből letámadták.

-Most komolyan? Csak ennyi?

-Hallgass, folytatnám! Nemsokkal a távozás után felröppent a szóbeszéd, miszerint  Mardekár Malazár egy rejtett helyiséget hozott létre a másik három alapító tudta nélkül. Kikötötte, hogy a Titkok Kamráját,  csak az ő méltó utódja nyithatja ki. Feltárva a  kamrában rejtőző borzalmat, aminek csakis ő tud parancsolni. A szörnyet szabadjára engedve megtisztítja az iskolát mindazoktól, akik nem méltók rá, hogy mágiát tanuljanak.

A lány hangja elhalkult és csak most tűnt fel, hogy az egész klubhelyiségben néma csend uralkodik. Feltekintettem. Senki nem nézett felénk, a leckék fölött görnyedtek, de az arcokról eltűnt a halvány mosoly.

Hirtelen Blase vette át a könyvet és olvasott.

-Az iskolát számtalanszor  a legjobban képzett boszorkányok és varázslók kutatták át, de  nem találták jelét annak, hogy a legendás Titkok Kamrája valóban létezne.

-De létezik nem? Mármint nem véletlenül került fel a felirat a falra és dermedt kővé a macska. -nézett maga elé Theo. Nem szóltam egy szót sem.

Másnap reggel a barátaimmal indultunk meg reggelizni, ahol a kviddics csapat már készen állt a küzdelemre. Mi is letelepedtünk az asztalhoz. A griffendél csapata ugyanígy egy kupacban foglalt helyet. Láttam, ahogy Fred és George rám néznek, én pedig eltátogtam nekik egy sok szerencsét. Felemelt hüvelykujjal és nagy mosollyal tudatták velem, hogy értették.

A lelátón hatalmas volt a zsivaj. A hollóhátasok és a hugrabugosok mind a Mardekár ellen szurkoltak, ami kissé feszélyezett engem. Hiszen eddig nem volt ennyire egyoldalú a szurkolók köre. Biztos a merénylet változtatta meg a dolgokat.

Madam Hooch, a kviddicstanárnő felszólította Woodot és Flintet, hogy fogjanak kezet. A két csapatkapitány ezt meg is tette, de a  kézfogás acélosabbra sikeredett a kelleténél. A következő pillanatban a fülsiketítő sípszó után a tizennégy játékos a levegőbe emelkedett.

A szememmel követtem a házam csapattagjait, de olyan gyorsak voltak, hogy csak elmosódott zöld foltokat láthattam. Felszabadultan nevettem, a fiúk kommentjein. Nem sokkal később a bátyámat kezdtem keresni. Harry egészen magasra repült. Hirtelen felsikkantottam mikor egyik súlyos, fekete gurkó éppen a feje mellett suhant el.

George az ütőjét lóbálva mellé röppent és egy jól irányzott pofonnal Adrian felé ütötte a golyót, de a gurkó félúton irányt változtat, és megint őt támadta.

A bátyám újra kitért az útból, így George ezúttal Malfoy felé pofozta a gurkót, aki eddig a többiekkel cikázott a cikeszt keresve, de az ismét éles kanyart írt le, majd megint Harry felé suhant.

-Mi a fene történik ott?-nézte az eseményeket Blase mire megfáztam a fejem, visszaemlékezve a tavalyi eseményekre mikor Mogus professzor szabotálta a meccset.

Harry gyorsított, de a gurkó ott röpült a nyomában.

A pálya másik végében Fred várta a gurkót. Fred suhintott, de az megint irányt változtatott, és menekülésre késztette a fogót.

Az eső hirtelen óriási cseppekben kezdett el esni, így még jobban eltakarva az eseményeket.

- Az állás: hat-nulla a Mardekár javára.

Nemsokkal később Fred és George közrefogták Harryt, hogy megvédjék.

-Időt kellene kérniük- mondta Theo, és ezzel egyidejűleg Madam Hooch belefújt sípjába.

-A csapattal nem is törődsz?-suttogta Daphne, de én nem vettem le a szemem az ellenfél csapatáról, akik most hevesen gesztikulálva tanakodtak.

-Nyerésre állunk. A seprűink kiválóak, és jó esély van arra, hogy Malfoy elkapja a cikeszt. Harryt azonban az a gurkó összetöri.

Madam Hooch sípszavára a játékosok újra elrúgták magukat a földtől. Rémülten vettem észre, hogy Fred és George nincsenek ott, hogy megvédjék a bátyám, aki egyre magasabbra emelkedett, majd bukfencezve cikázott a pályán. Hirtelen hatalmas csattanás támadta és többen is felkiáltottak.

A gurkó egyenesen a könyökének csapódott. Fél lábbal és fél kézzel kapaszkodott, de zuhanórepülésbe kezdett egyenesen Malfoy felé.

- Mi a... Draco- nyögtem fel, mikor a másik kezével is elengedte a seprűnyelet. A Malfoy fiú gyorsan kitért előle ezért megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, de a következő pillanatban a testvérem egyenesen a talaj felé száguldott és hátborzongató puffanással csapódott bele a pálya sarába. Lehunytam a szemem. Nem tudtam oda nézni.

-Harry Potter elkapta a cikeszt! Győzött a Griffendél!

-A fenébe-hallottam meg Zambinit, mire bólintottam.

-Nekünk kellett volna nyernünk.-mondtam csalódottan.