~ Nyári fordulat ~

25. rész

Éppen Mason anyukájának a háza a elõtt állunk és Mason arra vár, hogy végre megnyomjam a fránya csengõt. Már tíz perce itt állunk lassan és még mindig nem vagyok képes arra, hogy lenyomjam.

- Kicsim, nyugi! - nevet Mason a bénázásomon és magához ölel, közben meg... megnyomta a csengõt!! Na nee!!!! Ilyen gonosz embert!

- Ugye ezt nem tetted meg? - nézek fel rá szikrákat szóró szemekkel.

- Ne akarj emiatt megölni - teszi fel védekezõn kezeit, de szemében egyáltalán nem látszik egy csöpnyi félelem sem.

- Én akartam megnyomni a gombot.. - duzzogok. - Emiatt most nincs szex egy hónapig! - erre magához ölel és csak jóízûen felkacag.

- Édesem az elmúlt hetekben nem is kellett kezdeményeznem, annyira rá vagy kattanva a szexre! - nevet én meg egy jól irányzott mozdulattal beleboxolok a vállába. Erre õ csak szorosabban magához von, mármint csak annyira, amennyire a pocakom engedi. Átkarolom a nyakát és szenvedélyes csókban forrunk össze.

- Látom dúl a szerelem! - hallunk meg egy boldog hangot a hátam mögött, én meg azonnal eltávolodom és a hang irányába fordulok.

- Jó-jó napot.. - Jesszusom! Már dadogok is! Nem elég, hogy látta, ahogy a fiával nyaljuk-faljuk egymást, ráadásul még köszönni sem vagyok képes rendesen. Bravo-bravo!

- Jajj szivecském, egyáltalán ne legyél zavarban, nyugodtan tegezz! - utána meg csak magához ölel, majd rám mosolyog. - Mindig is akartam egy kislányt és most végre megkaptam, bármiben számíthatsz rám ezt ne felejtsd el!

- Köszönöm szépen! - mosolygok rá, és azon töprengek hogy izgulhattam ennyire a találkozás miatt? Mason anyukája eszméletlenül kedves!

- És most... jöhet a kis pocaklakó is! - majd a pocakomra teszi a kezét és simogatja azt. - Édesem milyen aranyos! Gratulálok gyerekek!

- Kösz Anya! - vigyorog anyukájára Mason, mire õ csak átöleli fiát, majd betessékel minket a házba.

- Annyira boldog vagyok, hogy végre sikerült összehozni a találkozót, már nagyon kíváncsi voltam rátok édeseim! - Ja igen... azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mióta Mason feldobta az ötletet, hogy találkozzam a szüleivel, azóta eltelt egy hónap. Csak valakinek sose volt jó az idõpont. De jobb késõbb, mint soha!

- Pontosan most hányadik hónapban vagy Megi? - néz rám Mason édesanyja.

- Nem sokára leszek hat hónapos, pontosan jövõhét után. - mosolygok Victoriára.

- Tudok adni nektek pár lány baba ruhát... igazság szerint egy rekesszel! - mosolyog rám szívmelengetõen. - Persze csak ha szeretnéd, mert nem tudom hogy most mi a kisbaba trend, de nagyon szívesen odaadom õket.

- Nagyon szívesen megnézném õket! - mosolygok rá, majd Mason-t magára hagyva felmegyünk a padlásra, ami elég nehezen megy tekintve az egyre csak hatalmasodó pocakomra.

Már több, mint egy órája itt vagyunk fenn és édesebbnél-édesebb ruhácskákat találunk. Annyira édesek! De egyszerûen nem értem, hogy lehet Victoriának ennyi kislány ruhája, úgy hogy fia van!

- Victoria... - kezdek bele lassan, mert nem tudom érzékeny téma-e neki, vagy ilyesmi.

- Tudom mire gondolsz! - kacag fel kedvesen, közben odaad nekem egy újabb aranyos ruhát. - De nem az van amire gondolsz, hála az égnek! - mosolyog rám újból. Én meg megkönnyebbülten kifújom az eddig benntartott levegõt.

- Mason-rõl a születéséig azt hittük kislány lesz. - néz rám és úgy néz ki mindjárt elneveti magát. - Egyik ultrahangon sem akarta megmutatni magát, szóval az orvos próbálta kitalálni és kislányra gondolt. - vonja meg a vállát.

- Ja így már minden világos! - mosolygok és tovább kotorászom a dobozokban.

- Emlékszem, amikor Mason nyolc éves volt és megtudta, hogy azt hittük kislány lesz annyira kiborult és duzzogott! - nevetett fel jóízûen az említett édesanyukája. - Ha láttad volna az arcát, amikor az apja elmondta neki mi lett volna a neve! Pedig semmi extra nevet nem adtunk volna neki, csak szerintem akkor tudatosult benne, hogy tényleg azt hittük lányunk lesz.

Ezek után csak nevettünk és miután Victoria elárulta, mi lett volna a neve Mason-nek ha lány lenne, már ki is találtam milyen nevet dobok fel Mason-nek este a névválasztással kapcsolatban.

- Komolyra fordítva szót... - kezdi Victoria, miközben levisszük a padlásról mind az ezer ruhát, amit kiválogattunk és istenemre mondom ez csak egy töredéke volt azoknak, amik fenn voltak a padláson.

Mivel tudtam, most tényleg komoly dologról lehet szó, letettem a dobozt és minden figyelmem Mason édesanyjának szenteltem.

- Mason nagyon jószívû, bármit megtenne a családjáért, de olyan mint az apja. Az apjával is akkor kezdett tönkre menni a házasságunk, amikor Mason megszületett. Ne érts félre! Nagyon akartuk Mason-t és a mai napig imádjuk, de szeretnék ezzel kapcsolatban valamit mesélni és tanácsot adni, de szeretném, hogy édesanyád is részt vegyen ebben a beszélgetésben, szóval hozzunk össze egy csajos napot még a baba születése elõtt. Rendben drágám? - simítja meg a karom kedvesen, majd elindul a fiához.

Én egy percig csak nézek magam elé, mert fogalmam sem volt arról, hogy mire gondolhatott.

Ám, nem sokáig töprenghettem, mert Mason elém sétált és egy szeretetteljes csókban részesített, ezzel megszakítva a gondolatmenetemet.