I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

11

Extra hosszú rész, mert egyszerűen imádom ezt a sztorit írni, és még csak a felénél sem tartok <3

--

- Állítólag mindenki alszik.- mondta Louis, ahogyan kiszálltak mind a négyen a kocsiból. 

Igaz egyik iker sem szólalt meg, Louis mégis szinte másodpercenként csittegte le őket, amit Marcel gyakran megmosolygott. Ahogyan pedig Louis a kilincsre tette volna a kezét, az ajtó kinyílt előttük. Egy izgatott Taylor állt a küszöbön, és figyelembe sem vette Louis-t, hanem az ikreket kezdte egyből tanulmányozni. 

- Taylor.- kezdte volna Louis a bemutatást- Ők itt-

- Várj, várj, várj!- tette kezét Louis szájára, akinek így nem is volt más esélye, mint csendben maradni- Harry, Edward, Marcel.- mutatott sorba rajtuk a nevük szerint, és egyet sem tévesztett.

- Igen.- mondta Louis kissé zavartan, mire Taylor büszkén bólintott.

- Amennyit ez alatt a kis idő alatt is meséltél már róluk, nem csoda, hogy tudom ki kicsoda.- vonta meg Taylor a vállát, Louis pedig fogait összeszorítva bólintott, és inkább nem is nézett Harry-re.

Így is tudta, hogy ott van az az önelégült vigyor az arcán, amivel mindig annyira zavarba tudta hozni. 

- Nagyon örülünk a találkozásnak.- mosolygott Edward a nőre.

- Louis már nem egyszer említett meg téged, szóval jó végre, hogy személyesen is megismerünk.- tette kezét Marcel Louis derekára, miközben Taylor-ral kezdett csevegni.

Pár perc múlva Louis-t könnyes búcsúk között bezavarta Taylor a házba, majd amikor biztosra ment, hogy Louis már az emeleten van, akkor újra az ikrek felé fordult.

- Ha valamelyikőtök is megbántsa őt, csak megsúgom, tanultam karatézni.- szögezte le határozottan.

- Taylor, figyelj.- komolyodott meg Harry is, ami ritka dolog- Mi hosszú távra tervezünk Louis-val, és abban sehol sem szerepel olyan rész, ami neki rossz lenne. Még nem ismersz annyira, de érdemes rólam tudni, hogy akit szeretek, annak semmilyen módon nem ártanék.- Edward büszkén nézett fiatalabb testvérére. 

- Szereted Louis-t?- mosolyodott el Taylor sejtelmesen, Harry pedig csak akkor realizálta, hogy mit is mondott.

- Nos.. igen.- innen már nem volt visszaút, miért is titkolta volna?- Ahogyan Edward és Marcel is. Ezért szeretnénk vele egy bizalomra épülő, erős kapcsolatot. Mi még sosem találkoztunk olyan valakivel, mint ő. Szóval nyugi, Tay.- becézte őt Harry- Louis a mi kis mindenünk már most. 

- Hihetetlenek vagytok.- sóhajtotta Taylor- De rendben, meggyőztetek.- pár pillanat csend- Most már menjetek ti is haza. Biztos izgalmas napotok volt.- küldött feléjük egy kacsintást. Majd Louis kapja holnap a kérdéseket, hogy mit is csináltak pontosan. 

- Hát, biztosan találkozunk még.- mondta Marcel, Taylor pedig bólintott.

- Jóéjt, Taylor.- mondta Edward, majd még egyszer felnézett Louis ablakához.

Visszamentek a kis ösvényen a kocsihoz, és nem is tudták, hogy hogyan bírták ki, hogy ne kezdjék el már ott tárgyalni a mai nap történéseit. Mielőtt pedig még beszálltak volna a kocsiba..

- Srácok!- szólt utánuk Taylor, mire mind a hárman feléje fordultak. Taylor a küszöbön toporgott, karjait maga köré fonta- Kérlek, vigyázzatok nekem Louis-ra, oké?- harapta be stresszelve ajkait, mert ugyan lazának mutatta magát, de igazából annyira aggódott, mint még soha.