Te vagy nekem... (𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔 𝒇𝒇)

13.| Szülinap ✨

Az, hogy a 13. rész pont Lando szülinapjáról szól, pusztán véletlen egybeesés. 😉
A valósághoz pedig szokásosan nem sok köze van.

꧁___________________꧂

2019. november 13.

Három külön töltött hét után méltóképpen szerettem volna megünnepelni Lando huszadik születésnapját. Hivatalosan is egykorúak lettünk, és ezt nem hagyhattam szó nélkül.

Hosszú napokon át gondolkodtam, hogy mivel tudnám őt meglepni, vagy milyen ajándékot adjak neki a nagy alkalomra.
Végül aztán arra jutottam, hogy annak egészen biztosan örülne, ha egy estére elfelejthetné a munkát és a versenyzést, ráadásul a barátai körében.

A délelőttöt a szüleivel és a testvéreivel töltötte, így aztán pláne kapóra jött az esti meglepetés buli ötlete.

Nem volt egyszerű meghívni a közeli barátait, főleg amiatt, hogy többségük nem is akart nekem visszaírni. Főként mert nem írhattam meg nekik, hogy Lando barátnője vagyok, hiszen tiszteletben tartottam a kérését, hogy a kapcsolatunk legyen titkos még a barátai előtt is. Furcsálltam ugyan, hiszen ő maga mesélt arról, hogy a srácok mennyire szeretnék, ha végre találna valakit, akivel boldog lehet, és nem szekálnák többet azzal, hogy nem tud csajozni. Épp ezért csak annyit írtam a fiúknak, hogy a brit nagydíjon találkoztunk, és azóta is jóban vagyunk. Ami persze tök igaz, szóval technikailag nem hazudtam.

Lando bátyja azonban mindenről tudott, így az ő segítségével sikerült megszervezni a meglepetés bulit.

Hat óra körül aztán sorban megérkeztek a lakásomra az ismert és kevésbé ismert barátok. Mondanom se kell, Mary két méterrel a föld felett lebegett a boldogságtól, mikor ajtót nyitott George Russellnek és Alex Albonnak. Oliver ötlete volt, hogy őket mindenképp hívjuk meg, ezért a többi vendéget is rábíztam. Mégiscsak jobban ismeri az öccsét, mint én. Egyelőre.

A hangulat egyre csak fokozódott, előkerült pár alkoholos üveg is, miközben az ünnepelt még meg se érkezett. A kezemet tördelve jarkaltam fel-alá, amikor újra megszólalt a csengő. A vendégek sutyorogva vették tudomásul, hogy minden bizonnyal Lando érkezett meg, miközben Mary egy "mindenki maradjon csendben" kiáltással hallgattatta el a srácokat. A kaputelefonhoz lépve, egy "gyere" után nyomtam meg a lépcsőház bejárati ajtajának nyitó gombját, majd a lakás bejárati ajtaját kinyitva, a folyosóra kilépve hallgattam ahogy sietős léptekkel száguld felfelé a harmadik emeletre.

- Hogy-hogy nem a lifttel jöttél? - üdvözöltem Landot egy széles mosollyal, mire magához húzott egy ölelésre.
- Sietni akartam hozzád. - húzódott el, és gyors puszit adott a számra.
- Jó, hogy itt vagy. Hiányoztál! - öleltem újra magamhoz.
- Te is nekem, Lily! Alig vártam, hogy legalább a születésnapomon kettesben legyünk. - súgta a fülembe.
- Hát... - húzódtam el tőle - Nem leszünk egyedül, de szerintem örülni fogsz a társaságnak. - léptem be az ajtón, magammal húzva Landot.

- Lily, mégis mit műveltél?! Igazán be... - akadt meg a mondat közepén ahogy beléptünk a nappaliba, miközben a barátai egy hatalmas "meglepetés" kiáltással fogadták.
Lando arca megfagyott a döbenettől, és ahogy észrevette a vendégsereget, rögtön elengedte a kezét szorongató kezemet.
- Boldog szülinapot tesó! - ölelte magához Alex, majd szép lassan teljesen körbevették őt a barátai.

A nappali ablakához húzódva figyeltem, ahogy nevetve beszédbe elegyedett a baráti társaságával, és sorra utasította vissza a sörrel kínáló kezeket.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem a mellettem megtámaszkodó George-ot, csak amikor halkan megszólalt a fülem mellett.
- Remek barátnője vagy Landonak, látszik, hogy mennyire szereted.
- Igen, nagyon szere... Tessék? - ráztam meg a fejem, és néztem fel a közel két méter magas fiúra - Mi nem vagyunk egy pár. - nevettem fel kínosan.
- Ezt mondd el az arcodnak is! - vigyorgott rám a pilóta - Nézd, régóta ismerem a srácot, és amióta veled találkozott, valahogy megváltozott. - mondta, mire a tekintetem a szoba másik végében ücsörgő fiúra siklott. Nagyot nevetett egy poénon, amit az egyik barátja mondott.
Ha megütnek se tudtam volna megjegyezni az összes fiút. Borzasztó az arc- és névmemóriám.
- Hogy érted azt, hogy megváltozott? - vezettem vissza a tekintetem Russellre.
- Nem is tudom, kiegyensúlyozott. Minden kihívásba mosolyogva vág bele. Oké persze, az álmát éli, és Carlos is jó hatással van rá csapaton belül, de minden csütörtöki médianapon úgy vigyorog, mint a tejbetök, miután telefonált valakivel.
- Hát végülis szoktunk csütörtökön is beszélni. - vontam vállat.
- Tudom, hogy fél beavatni minket, de azért nem vagyunk teljesen hülyék. - nevetett fel - Ne aggódj Lily, biztonságban van nálam a titkotok. De azért majd jól megszívatom vele, ha publikus lesz. - mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
- Jó srác vagy George, Marynek igaza volt.
- Mary? - kérdezett vissza - Ja, tudom. A lány, aki sikított, mikor ajtót nyitott.
- Igen, ő nagy rajongód.