How Dare You, Daddy? (SZÜNETEL)

[] My new teacher []

Elérkezett az a nap, amit minden diák utál, aki normális. Pontosítok, minden ember. Ez a hétfő. A keddről ne is beszéljünk, mivel maga az ördög; egy sunyi hétfő!
Rá kellett jönnöm, hogy nem csak azért utálom a hétköznapokat, mert korán kell kelni, hanem csak úgy átlagban az embereket sem. Nincsen kedvem a mindennapos vitákhoz, verekedésekhez, amik a suliban mennek. Semmi kedvem magamutogatós lányokat nézegetni miniszoknyában, km vastag sminkeikkel. Semmi változás nincsen, amit  nagyon nem szeretek.
A magyar, töri, illetve erkölcstan tanárunk elment a suliból, és elmétileg kapunk újat.

Ülök a tanteremben, bámulok ki az ablakon keresztül. Szemlélem; Talán a világ pontosan olyan, mint amilyennek megitélem?
Óriási zaj lesz hirtelen a teremben.
Az ajtó nagy zajjal csapódott az amúgyis öreg, és dohos parkettának. Az üveg, ami bele volt ragasztva, millió kicsi szilánkra tört. Bár ez csak az a része volt, amire nem esett rá a balhézók egyik tagja.
Kettő osztálytársam verekedett. Mindenki felkapta a fejét. Az ajtó beszakadt, konkrétan belökte rajta Marcust az osztály Playboy-át,
Brendon Minderfold, a relytéjes lázadó. Semmit nem lehet tudni róla, csak annyit, hogy kedvence a fekete, mindene a motorja, dohányzik. Elég egyedi stílusa van. Nagyon dühösen tudja köpni a szavakat, de nagyon költőien is tud fogalmazni. Utálja az embereket, ámbár mégis vannak barátnői. (?)
- Képes voltál rezzenéstelen arcal kikezdeni más csajával? - Ordította Marcusnak, aki a földön feküdt összevert képpel, könnyes szemmel.
- Bo-bocsánat! - Hebegte szerencsétlenül. - Nem tudtam, hogy ő a tied!
- Pedig egy rohadt streaket is készített Snapchatre! Az első voltál, aki megnézte. Nem hiszem, hogy annyira tudatlan lennél.
- Kegyelmezz! - Tette maga alá a kezét Marcus, mintha megtámasztotta volna magát vele. Pár másodperc múlva azonban egy egészen nagy üveg darabott húzott ki maga alól. Brendon nem figyelt a környezeti tényezőkre, semmi másra, ami nem a fiú volt, aki felett téedelt, és ütött.

- Brendon! - Kiáltottam, ezzel figyelmeztetve őt. Székemből felálltam, és riadtan figyeltem, mit reagál.

Arca érzelem mentes lett. Meredten bámulta áldozatának feje melletti padlórészt, melyen csillogott a sok üvegszilánk. Brendon megszorította az alatta lévő kezét. Marcus szemében fájdalom tükröződött. Gyengült a keze ügyében lévő üveg szorítása. Szinte teljesen elernyedt. Már-már  alig maradt benne erő.
Marcus végül elengedte az üveget, ami Brendon fejének a felén landolt. Az üveg nagy csattanással széttört. Hirtelen mindenki lefagyott. Brendon szemöldöke fölött vércsík vette kezdetét. Hibátlan arcán végig folyt meggy vörös vére. Így is rohadt szexi volt!
Mire feleszmélt a bambulásból, kifordította Marcus alkarját.
Az egész teremben hallani lehetett, ahogyan a csont megadta magát.

Reccs...

Üvöltés...

Marcus üvölt. Brendon az ablakhoz sétált változatlan nyugalmat mutatva. Kiült az ablakba, majd egyszer visszanézett rám. Valamit mondott, de sem hallani nem hallottam, és érteni sem értettem, csak annyit láttam, hogy beszél.
A csengő mint mindig, most sem késett. Kezdetét vette a hét. Úgy kedvem lett volna szaladni Brendon után, hogy segítsek neki, de anyám megöl, ha megtudja, hogy ellógtam az órát.
Zaklatottan ültem le a helyemre, szinte hallani lehetett, hogy hogyan járnak a fogaskerekek az agyamban.
A csengő után 1 p-el, mindenki a helyén volt. Kivéve Brendont, aki az ablakon keresztül távozott. Marcust, aki a földön fetrengett, illetve a köré gyülekezet pláza-cicákat, akik próbáltak segíteni a felkelésben.
A terembe belépett anyám párja, Jordan.
Hát ő meg mit keres itt?
Mindenki lefagyott, egy percre még Marcus üvöltése is abbamaradt.
- Jordan Even vagyok, az új tanárotok. Marcust vigyétek a betegszobába, meg útközben Sabrina egy takarítót is szedj össze! Induljatok!
- Igenis! - Biccentettek.
Körbe nézett a teremben, mintha keresne valamit, vagy csak pusztán felméri esélyeinek reményét. A teremben viszonylag középen megtalált engem a szemeivel. Mintha valamilyen megnyugvás lett volna úrrá rajta: válla lejjebb ereszkedett, halvány mosoly jelent meg az arcán, majd elkapta tekintetét, mert kérdező jelentkezett a teremben.
- Igen?
- Csak Történelmet fog tanítani?
- Mivel magyar-töri szakon végeztem, nem hiszem. Egyéb kérdés?
- Hány éves tetszik lenni? - Amanda felöl jött a kérdés. Váratlan volt, mivel soha nem szokott, vagyis nem mutat érdeklődést senki iránt.
- 25 vagyok. - Pislogott zavartan párat, bár szerintem sejtette, hogy elszalasztják ezt a kérdést.
- Van barátnője? - Kérdezték az osztály  könnyű lányai. Újabb értetlen pillantás, majd megszólalt:
- Igen, van.
- Ha szabad lesz, akkor itt vagyok. - Mosolygott kihívóan.
- Az illegális lenne, mivel lehet nem sokkal, de idősebb vagyok nálad. Te diák vagy, én meg tanár. - Zárta le a témát, majd megint rám helyezte figyelmét. Igyekeztem nem elpirulva ülni.
- Tartsak egy bemutatkozós órát, vagy semmi értelme? - Dölt neki a tanári asztalnak, majd karjait keresztbe fonta. A pólója, mely kidolgozott felsőtestét fedte, utat engedett formás alakjának. Minden kidolgozott része látszott, és nem is zavarta, hogy minden szemet magára vonzott. Teljesen élvezte a helyzetet. Szemöldökét, de csak az egyiket felhúzta.
- Ön tudja mindenki nevét?
- Miért ne tudnám? Tanár vagyok. Attól még, hogy új, nem azt jelenti, hogy nem kell tudnom ki kicsoda. - Válaszolt határozottan.
Kemény azt meg kell hagyni. - Futott át a gondolat a fejemen.
- Lenne egy ajánlatom. - Tette fel a kezét, Jordan, ezzel csendre intve az osztályt. - Ha marad a jelenlegi hangerő, - a csend, ami itt jelen helyzetben uralkodott - akkor szabad foglalkozás lehet. De, ha egy hangot is hallok, vesszük elő a törit, és következő órán ( holnap) felelés lesz. Áll az alku? - Nézett végig, a mosolygó osztályon. - Akkor hajrá! - Békésen leült a tanári székbe, majd a gépen dolgozni kezdett.

Bámulok ki az ablakon, változatlan érzelem mentes arcal. Nézem, ahogyan a szél játékra kell egy-egy levéllel, és békésen kisérgeti, egészen, míg a földet nem éri.
Random firkákat rajzolgatok a füzetembe. Nem is figyelek arra mit csinálok. Megrázom a fejem, hogy összpontosítani tudjak, majd a lapra meredtem. Jordan arca nézett vissza rám. Mi ez? Zaklatottan kitéptem a lapot, majd az óra végén kidobtam a kukába, a tanterem végében.
Éppen mentem volna ki a terem ajtaján, amikor Jordan megállított:
- Tibalt! Maradnál kérlek egy szóra!
- Persze. - (?) Néztem rá meglepetten. Miért így mindenki előtt?

Miután mindenki kiment, gyorsan becsuktam az ajtót, mivel nem tudtam, hogy családi-e, vagy nem, de biztosra mentem.
Mire visszafordultam hozzá, szorosan mögöttem volt.
- Woaw..! - Húztam össze magam, mert megijedtem, beismerem.
Szoros ölelésbe vont.
Wtf?
Egy pár másodperc múlva ugyan, de visszaöleletem.
- Jó reggelt! - Suttogta bele a fülembe.
- Jó reggelt neked is! - Nem sokkal ezután elengedett, majd újra nekidőlt az asztalnak, és keresztbe zárta a kezeit.
- Hány órád van ma?
- Huu.... Am asszem' 6.
- Nekem hét. Nagy kérés lenne, ha megvárnál?
- Dehogyis. Megvárlak, ha akarod.
- Hol találkozzunk?
- A suli előtt?
- Rendben.