Fogoly

Megtalálom őt!

Naruto már hetek óta kereste Orochimaru rejtekhelyét, ahol Sasuke volt. Meg kellett találnia a legjobb barátját. A riválisát. Elvégre ez egy fontos kapcsolat kettejük között. Még a Jiraiya-sensei ajánlatát is elutasította, hogy eddzenek együtt három évet. Vagyis elfogadta, de két év után úgy döntött, hazajön Sasukéért. Nem tud három éven át várni arra, hogy Sasuke visszajöjjön. Hogy visszahozza őt.

Épp az erdőben ugrált fáról-fára, amikor hirtelen meglátott valakit. Akaratlanul is kimondta a nevét. Hangjából sugárzott a gyűlölet.

-Kabuto! – Dühös szemeiben lassan felismerés csillant, ahogy rájött, hogy ha követi azt a szemetet, aki elvitte Sasukét, akkor rátalál riválisára. Tehát követte őt.

Már egy hete a nyomában volt, amikor egyik este Kabuto felállt az éjszakára megrakott tüze mellől és elindult valamerre. A cuccait ott hagyta, így Naruto nem követte őt, biztos csak könnyítenie kell magán, gondolta. Tévedett.

Mikor feltűnt neki, hogy már túl hosszú ideje ment el Kabuto, fel akart állni. Azonban csak annyit érzett, hogy valami kemény fejen találja. Leroskadt a földre, meglátva Kabutot, aki egy fadarabot tartott a kezében és vigyorgott.

-Senki nem mondta nekem, hogy ilyen könnyű dolog lesz elfogni téged, Naruto.

A kilenc farkú jinchurikije előtt minden elsőtétült.

Mikor legközelebb felébredt, egy ágyban találta magát, egy ablak nélküli szobában. Mikor felült, fájó feje jelezte, hogy valami nincs rendben. Alig tudott tisztán gondolkozni a sajgó kobakjától. Mikor valamennyire enyhült a fájdalom, körbenézett, hogy hol is van. A falak furcsa módon, mintha sziklák lettek volna, a szobában pedig a plafonon lévő villanyon kívül semmi sem világított. A szoba jobb oldalát egy hosszú szekrény takarta, míg a másik oldalt csak egy ajtó volt. Az ággyal szemben pedig egy másik ajtó. Az onnan beszűrődő fényből Naruto arra következtetett, hogy az a bejárat. De akkor mi az a másik ajtó? Az egyetlen dolog, amit Naruto biztosan tudott, hogy hideg van itt. Mikor lenézett magára, megértette, miért érezte így. Bár a takaró az alsó felét takarta, felül teljesen meztelen volt. Mikor óvatosan megemelte a takarót, rá kellett jönnie, hogy ez nem csak a felsőtestére vonatkozik. Kiugrott az ágyból és elkezdett rohanni a szekrényhez, de hirtelen valami megrántotta a bal bokáját, így a földre esett. Maga mögé nézett, és döbbenten látta, hogy egy bilincs van a bokáján, és a lánca pedig egészen az ágyig vezetett vissza, aminek a lábához rögzítve volt. Elvigyorodott.

-Komolyan azt hiszik, hogy ennyi visszatart engem? – Nevetett fel magában, majd elkiáltotta magát. – Árnyékklón jutsu! – Viszont a várt hatás nem volt sehol. Az árnyékklón, akinek a segítségét akarta volna, hogy rasengant készítsen, ezzel tönkre téve a bilincset, nem volt sehol. Érezte, ahogy a félelem egyre inkább úrrá lesz rajta.

Mindent kipróbált, hogy kiszabaduljon, de nem sikerült. Végül megpróbálta felidézni, hogy mi is történt pontosan. Az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy a fák között ugrált, Sasuke után kutatva. Utána teljes sötétség. Próbált rájönni, hogy mi történt, míg végül hosszas gondolkozás után eszébe jutott Kabuto. Kabuto, a haragja, az, hogy követte, míg végül visszaemlékezett az estére, amikor Orochimaru segítője rájött, hogy követi őt, és fejbe vágta. Ezek szerint most a rejtekhelyen van?

Nem tudta, hogy féljen-e vagy örüljön. Örüljön, mert végre megtalálta a rejtekhelyet, ahol nagy valószínűséggel Sasuke tartózkodik, és végre láthatja legjobb barátját, vagy féljen, mert ruha nélkül egy ágyhoz bilincselve van egy szobában, ahol nincs ablak és nem tudja használni a chakráját. Az a kiszolgáltatottság, ami akkor úrrá lett rajta, teljesen kikészítette. Mikor kimerült a próbálkozásoktól, csendben visszament az ágyba, majd a takaróba burkolódzva törökülésben várta, hogy mi fog történni. Végig érezte a hideg fém érintését a bokáján.