A középkorban ragadva

41.fejezet: A gyanús orvos

Egy újabb ékkőszilánkot éreztem.

Úgy 10-15 perce repülhettem A-Un hátán, Inuyasháékat keresve. Nem gondoltam bele, mit is tettem nem sokkal ezelőtt. Nem akartam rá gondolni. Nem hagyhatom, hogy most emésszen fel a fájdalom és a bűntudat. A feladatommal kellett törődnöm.

De ezt a szilánkot nem tudtam figyelmen kívül hagyni.

- A-Un! Kérlek, arra menj tovább! – mutattam az újabb irányt. A szilánk közelebb lehetett, mint Inuyasháék. Abból gondoltam, hogy nem ők azok, mert Kagoménál kettő is volt, mikor találkoztunk. Ez most pedig egyetlen egy darab csupán. A sárkányló engedelmesen irányt váltott. Gyorsan közeledtünk az ékkő darabhoz. – Itt szállj le! – A-Un-nal lassan földet értünk, én pedig lecsusszantam róla. Nincs kizárva, hogy egy újabb harcossal találkozok majd a hétből. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy így lesz.

Bár.., különös, de ezt az ékkőszilánkot tisztának éreztem. Mukotsu-é szennyezett volt. Bankotsu-é a kettő között. Nem volt makulátlan, de sötét sem. Arra már rájöttem, hogy ha az Ékkő darabjai rossz kezekbe kerülnek – mint mondjuk Naraku – akkor beszennyezi őket a gonoszság. Naraku is úgy tudott engem irányítani. A szilánkot megtisztítani csak egy tiszta lélek tudja. Mondjuk, egy papnő.

Bár az én lelkemet most koránt sem éreztem makulátlannak..

A biztonság kedvéért kifeszített íjjal közeledtem a célhoz. A-Un-t itt hagytam, ha szükségem lesz rá, kiáltok neki.

Keresztül sétáltam a bokrok és fák között, majd megpillantottam egy egyedül árválkodó fa kunyhót, egy nagyobb tisztáson.

Gyerekek kacagása ütötte meg a fülemet. Egy kisfiú ki is szaladt a házból. Mikor meglátott, felém iramodott. Leeresztettem az íjamat, nem akartam megijeszteni.

- Szia! Nahát, milyen különös az öltözéked! – nézett végig rajtam csodálkozva. – És a hajad is. Milyen szép színe van!

- Oh, köszönöm! – kaptam oda pirulva. Már el is felejtettem, hogy az én padlizsánszínre festett hajammal nem igazán olvadok be a tömegbe.

- Chio! Kivel beszélsz? – bukkant fel az ajtóban egy, a kisfiúnál idősebb férfi.

- Suikotsu doktor! – fordult hátra a kölyök. – Nézd milyen szép ez a lány! – mutatott rám. Egyre inkább zavarban éreztem magam.

- Nahát, egy újabb vendég? – jött közelebb. Arcán kedves mosoly terült el. De rögtön észrevettem..

A nyakába egy ékkőszilánk volt fúródva.

Rémülten tekintettem az idegenre. Ez a férfi nem lehet más, mint a Hét harcos közül egy újabb.

- Szervusz! – köszöntött – Suikotsu vagyok. Segíthetek valamiben? – a szilánk csak úgy ragyogott a testében. De mégis, hogy lehet ez?

- Maga.. orvos? – makogtam. Abból gondolva, hogy az előbb a kisfiú doktornak hívta.

- Úgy van! Talán rosszul vagy? Olyan sápadt az arcod. – kezét kinyújtotta felém, és a homlokomhoz érintette. Ösztönösen hátráltam egy lépést. – Oh, bocsánat! – emelte fel mindkét karját maga elé – Nem akartam udvariatlan lenni.

- Minden rendben Suikotsu doktor? – jött ki egy újabb személy a kunyhóból. Egy nagyon ismerős nő.

- Kikyo?! – kiáltottam elkerekedett szemekkel.

- Kazumi! – nézett vissza rám, hasonlóan.

- Nahát, ti ismeritek egymást? – kapkodta a fejét köztünk Suikotsu. Semmit sem értettem. Hogy kerül ide Kikyo? Mit keres ezzel az emberrel? És mégis, hogy lehet orvos a Hét harcos egyik tagja?