A téli szellő gyengéden végig simította pírtól barnás arcát. Nem tudtam róla le venni a szemem.
Talán párszor át villant a gondolataimban hogy mi lenne ha ott lennék. Aztán kicsen gettek és el búcsútott az osztály. Mire felfogtam hogy már nincsen senki az osztályban és egyáltalán a suliban, addigra már elkezdett sötétedni minden.
A nyári falombok megrezzentek és a csíntalan szél gyerkőcök vitatkozni kezdtek hogy ki a leggyorsabb.
Csak feküdtem és bámultam ki az ablakon. Aton gondolkodván hogy Ő most hol lehet?Csak annyit hallottam, hogy valaki el esik és felkiált. Kimentem a teremből és megláttam Őt.
Odafutottam és segítettem neki össze szedni a holmiait.
- Jólvagy? - kérdezdtem kisebb pírral az arcomon.
- I-ig-igen. - mondta kissé bizonytalanul-De te mi vagy?-kérdezte furcsálva az előtte látott látványt.
-Nem tudom. Csak most ébredtem.Arcán látható volt egy kis pír, de szemébe lógott a szinte aranynak tetsző szőke haja. Piros pulcsija kettő számmal volt nagyobb nálla. Űgy nézet ki benne mint egy kecsaposüveg.
Mint egy nagyon helyes kecsapos
üveg...-N-n-nem ütötte meg magad? - kérdeztem mikor oda adtam a papírjait.
-Nem. - Kisebb fajta mosolyt véltem felfedezni arcán.
VOUS LISEZ
Random fel indulÁsok
NouvellesCsak annyi hogy a minden napi életben be villanak kisebb bölcsességek és én ezt le is írtam csakis nektek. Jah meg persze ez az első könyvem. Jó szórakozás! Ui. : ne csalódjatok ha nem ott fojtatom ahol elkezdtem <3