~ Nyári fordulat ~

26. rész

Mason szemszöge...

- Édesem kérlek ne cipekedj... - vettem ki Megi kezébõl konkrétan a hatodik dobozt. Nagyon szeretem az anyámat, de hogy mindent ránk sóz, attól agyfaszt tudok néha kapni.

Ezen felül igazán örülök, hogy jól kijönnek egymással, mert ez nekem tényleg igazán fontos. Fõleg azok után, ami a szüleim között történt, mert bármennyire is szeretem az apámat, egy köcsög volt az anyámmal és semmibe vette. Emiatt nem is tõröm magam azon, hogy bemutassam Megan-nek.

- De drágám! - nyafogott szívem választottja és próbálta kinyitni a kocsicsomagtartóját egy újabb dobozért. Imádom ezt a nõt, tényleg, de olyan makacs, hogy arra még szavak sincsenek. - Ezt nem mondod komolyan Mason!! - kiabál utánam, én meg csak magamban elvigyorodom, mert gondoltam az ötvenedik próbálakozása után, hogy ismét megpróbál kivenni egy dobozt a kocsiból, szóval nemes egyszerûséggel csak bezártam az ajtót. Magic!

Miután lepakoltunk, elmentünk fürödni és mint minden fürdésnél most is "felavattuk" a zuhanyzót. De a változatosság kedvéért néha a kádat "avatjuk fel" sokadjára is. Úgy imádom, hogy ebbõl állnak az estéink, nem kellett sok természetesen, hogy napi rutinná váljék ez a remek szokás.

- Szívem - bújt hozzám Megi immár a kanapén fekve pizsamában. Ezt is imádom... igazság szerint minden apró részletet imádok az életünkben. Ezeket a nyugodt, egyszerû pillanatokat is. Teljesen mindegy hol vagyok, csak Megi is legyen ott velem és azonnal kialakul számomra az otthonnak nevezett hely. Furának hangozhat ez, hogy egy emberhez kötöm az otthont, de számomra Megan jelenti az otthonmelegét, a szerelmet, a boldogságot és a családot, ami nem sokára bõvül egy újabb aprócska taggal.

- Igen szerelmem? - mosolyogtam kedvesen Megi-re. - Minden rendben?

- Persze, csak kitaláltam egy nevet a kisbabánk számára és érdekel a véleményed. - majd nyomott egy puszit enyhén borostás arcomra.

- Na halljuk! - izgatottan vártam mit ajánl, de nagyon meg fogom fontolni az biztos, mert nem-igen mondott nagyon még nevet, mondván hogy a tökéletes nevet keresi.

- Rose! - vigyorgott rám. Lefagytam egy pillanatra, na neeee anya elmondta neki! Tuti vagyok benne! Tényleg gyönyörû név a Rose, de KI VAN CSUKVA, hogy ezt a nevet kapja.

- Na idefigyelj kisasszony! - megfogtam és óvatosan hátra döntöttem, majd elkezdtem csikizni. - Vannak szabályok! Az egyik az, hogy ezt ne!

- Masooon! - sikítozott a nevetéstõl, én meg próbáltam komoly képet vágni, hogy komolyan vegyen, bár most amúgyis hiába, szóval kis idõ után ugyanolyan hahotázásba kezdtem mint Megi.

És így telt az esténk. Ilyesfajta nevetésekkel, piszkálódásokkal és, ami ennél is fontosabb mindkettõnket átjárt egy fajta szeretet és ekkor tudatosult bennünk úgy igazán, hogy nem sokára egy családdá válunk és napjaink ehhez hasonlóan fognak telni.

Szerintem Megi-vel mindketten ugyanarra gondoltunk, szerencsések vagyunk, hogy ilyen hamar megismerhettük ezt a fajta szeretetet, odaadást és boldogságot.