A fény és a sötétség birodalma

19. fejezet

Óvatosan felnyitottam a borítékot és kivettem az üzenetet.
𝐾𝑒𝑑𝑣𝑒𝑠 𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎́𝑚

𝑀𝑒𝑔𝑘𝑎𝑝𝑡𝑎𝑚 𝑎 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑙𝑒𝑑𝑒𝑡 𝑒́𝑠 𝑠𝑎𝑗𝑛𝑎́𝑙𝑎𝑡𝑡𝑎𝑙 ℎ𝑎𝑙𝑙𝑜𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒𝑔𝑦 𝑒́𝑗𝑠𝑎́𝑟𝑘𝑎́𝑛𝑦 𝑏𝑒𝑡𝑜̈𝑟𝑡 𝑎 𝑏𝑖𝑟𝑜𝑑𝑎𝑙𝑜𝑚𝑏𝑎. 𝑀𝑒𝑔𝑘𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑧𝑡𝑒𝑚 𝑟𝑜́𝑙𝑎 𝑀𝑎𝑔𝑒𝑛 𝑘𝑖𝑟𝑎́𝑙𝑦𝑛𝑜̋𝑡 𝑑𝑒 𝑛𝑒𝑚 𝑡𝑢𝑑𝑗𝑎, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛ℎ𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡. 𝐴𝑝𝑎́𝑑𝑛𝑎𝑘 𝑚𝑒́𝑔 𝑛𝑒𝑚 𝑒𝑚𝑙í𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑚 𝑎 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑙𝑒𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑙𝑒í𝑟𝑡𝑎𝑘𝑎𝑡, 𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑡𝑢𝑑𝑜𝑚 𝑒𝑔𝑦𝑏rő𝑙 ℎ𝑎𝑧𝑎 𝑟𝑜ℎ𝑎𝑛𝑛𝑎́𝑛𝑘. 𝑅𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑒𝑚 𝑒𝑧 𝑎𝑧 𝑒𝑠𝑒𝑡 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟𝑖 𝑎𝑙𝑘𝑎𝑙𝑜𝑚 𝑣𝑜𝑙𝑡 𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 ℎ𝑎 𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑖𝑘 𝑚𝑒́𝑔 𝑒𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑠𝑜𝑛𝑙𝑜́ 𝑒𝑠𝑒𝑡, 𝑚𝑢𝑠𝑧𝑎́𝑙𝑦 𝑙𝑒𝑠𝑧 𝑠𝑧𝑜́𝑙𝑛𝑜𝑚 𝑎𝑝𝑎́𝑑𝑛𝑎𝑘. 𝐻𝑎 𝑚𝑒́𝑔 𝑒𝑔𝑦 𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑖𝑘 𝑘𝑒́𝑟𝑙𝑒𝑘 𝑡𝑢𝑑𝑎𝑠𝑑 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚, 𝑚𝑒𝑟𝑡 ℎ𝑎 𝑎𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑢𝑑𝑗𝑎́𝑘 𝑚𝑒𝑔𝑖𝑙𝑦𝑒𝑑𝑛𝑒𝑘. 𝑀𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑎𝑧 𝑎 𝑠𝑎́𝑟𝑘𝑎́𝑛𝑦 𝑜̋𝑘𝑒𝑡 𝑖𝑠 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑎́𝑚𝑎𝑑ℎ𝑎𝑡𝑡𝑎 𝑣𝑜𝑙𝑛𝑎. 𝑁𝑒 𝑓𝑒𝑙𝑒𝑑𝑑 𝑎 𝑏𝑖𝑟𝑜𝑑𝑎𝑙𝑜𝑚 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑛𝑠𝑎́𝑔𝑎 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑓𝑜𝑛𝑡𝑜𝑠𝑎𝑏𝑏. 𝑉𝑖𝑠𝑧𝑜𝑛𝑡 𝑏𝑢̈𝑠𝑧𝑘𝑒 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘 𝑟𝑎́𝑑 𝑎𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒́𝑟𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑡 𝑏𝑎́𝑡𝑜𝑟𝑠𝑎́𝑔𝑜𝑑 𝑒́𝑠 𝑒𝑟𝑜̋𝑑 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑏𝑒𝑠𝑧𝑎́𝑙𝑙𝑛𝑖 𝑒𝑔𝑦 𝑒́𝑗𝑠𝑎́𝑟𝑘𝑎́𝑛𝑛𝑦𝑎𝑙. 𝑇𝑢𝑑𝑜𝑚 ℎ𝑎 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑡𝑒 𝑙𝑒́𝑝𝑠𝑧 𝑎 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑚𝑟𝑒 𝑗𝑜́ 𝑘𝑒𝑧𝑒𝑘𝑏𝑟𝑛 𝑙𝑒𝑠𝑧 𝑎 𝑏𝑖𝑟𝑜𝑑𝑎𝑙𝑜𝑚.

           𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑜̋ 𝑎𝑛𝑦𝑎́𝑑 𝐽𝑜𝑎𝑛𝑛𝑒 𝐽𝑜𝑛𝑒𝑠 𝑘𝑖𝑟𝑎́𝑙𝑦𝑛ő.

Átfutottam a sorokat és felnéztem a levélből. Meglepett amit benne olvashattam mert nem gondoltam volna, hogy anyám tudtára jutott a sárkányos eset. Elkezdtem keresgélni azokat a leveleket amiket még küldött a királynő. Valaki hirtelen berontott. Gyorsan letettem a leveleket, a függöny mögé bújva hallgatóztam. Via és Luna hangját ismertem fel, és valaki ordított. A szavaik összefolynak, túl messze vagyok. Az ordítás fokozatosan abbamarad és lépteket hallok közeledni, az ajtó csukódik.

-Nem a te hibád Via, ne emészd magad.

-Az én hibám.

-Nem nem a tied gondolkozz, ha te nem vagy ott belehal a sebébe.

-De engem akart...engem akart meglőni...

A szívem megállt mert féltem, féltem mert lehet az is, hogy Sophie sérült meg. Csak ne Sophie legyen...kérlek. Végig futott az agyamon, hogy Sophiet meglőtték... nem nem ő volt meg kell nyugodnom. Hirtelen elhalgattak és csak nézték, pontosabban nem engem hanem a függönyt. Megfagyott a vér az ereimben mert észrevettek. Luna elindult felém és megállt előttem majd elhúzta a függönyt.

-Te mi a jóistent keresel a dolgozószobámban-reagált elsőként Via.

Végülis a kérdés jogos volt csak volt egy aprócska gond... nem tudtam jó választ adni a kérdésre mert azt mégsem mondhattam, hogy kutakodtam. Azt sem mondhatom, hogy unatkoztam és bejöttem unaloműzésként ami igaz de a hülye se hinné el nekem szóval inkább terelni fogom a szót arra ami igazán érdekel.

-Ki sérült meg?-kérdeztem feszülten

-Senki-válaszolták egyszerre

-De ne tereld a szót mond már meg mit keresel itt?-Via kikészült

-Jó jó nyugi és ne gondoljatok rosszra. Csak téged kerestelek mert azt hittem visszaértetek már de amikor bejöttem ide berontottatok így ésszerűnek tűnt elbújni-szemrebbenés nélkül hazudtam

Nagyon nem szeretek hazudni de kétség kívül tudok. A szüleimnek is gyakran hazudok de ez nem azt jelenti, hogy sokszor. Néha muszály... De amit Viának mondtam az csak részben volt hazugság.

-Oké...-mondta Luna értetlen kifejezéssel-én most kimegyek megnézni a fejleményeket.

-Ki sérült meg?-kérdeztem újra Via szemébe nézve.

Hallgatott és ettől egyre jobban féltem mert nem tudta mit mondjon ami nem jelentett jót számomra.

-Elena...

Leesett egy kő a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. A húgom jól van szerencsére...

✨1300 olvasó felett✨
Köszii, és remélem tetszett a rész.🥰