SOS! A terv meghiúsult!

•1. Rész•

-Remek kérdés! A tömegközlekedés ugyan úgy ment,viszont az akkori emberek maszkot hordtak és fertőtlenítőt használtak, nagy mennyiségben! -válaszolt Mr.Roberts az egyik idióta kérdésére. Egyáltalán nem érdekelt a téma! 2020-2021 szar volt, és kész. Nem értem miért kell ennyire felkapni?! Vírus volt, úristen! Nagy dolog, 100 évente van. Nemsokára mi következünk.

A gondolataimmal játszva észre sem vettem, hogy már kicsengettek. Mindneki pakolt, engem is beleértve. Már léptem volna át a termet, mikor a tanár úr utánam szólt. Miért mindig engem kell kifognia?!

-Mrs.Wilson kérem maradjon még egy kicsit!

Ha megtehettem volna, kifutottam volna az egész suliból, majd' hazáig meg sem álltam volna. Nos, ezzel a tervvel annyi a probléma, hogy nem lakok oly közel, hogy csak úgy elfussak odáig. Épp erre találtak ki a teleportáló kapszulákat. A suli mindekinek most ért véget, úgyhogy esélyem se lett volna odatolakodni a kapszulákhoz. Nem tehettem mást, vissza mentem Mr.Roberts-hez.

-Mindenki kifelé! -mutogatott az ajtó felé. -Szóval most, hogy ketten maradtunk, szeretnék az érettségiről beszélni! -vette le a hangsúlyt.
-Igen, igen, tudom! Tanár úr kérem, én tényleg igyekszem, de egyszerűen nem köt le a téma! Nem leszek történész! Ennyi miért nem elég?!
-Ezúttal nem erről lenne szó! -nézett komolyan a szemembe.
-Nem? -ültem feljebb a széken. Éretlen tekintettem bámultam az előttem ülő 50-es palit, aki az előbb közölte velem, hogy az érettségiről akar dumálni, aztán kinyögni, hogy nem a tanulásról van szó. Ki érti a tanárokat?!
-Most jól figyelj arra amit mondok és hallgass végig, ne úgy, mint ahogyan az óráimon veszel részt! -forgatta mondata utolsó részénél szemét.
Nem szóltam semmit, csak aprót bólintottam.
-A tudósok új időgépet találtak fel! Tinédzsereket kértek fel, hogy segítsenek nekik, viszont eddig mindneki elutasította ezt az ajánlatot. Ha elvállalod ezt a feladatot, automatikusan átmész az érettségin! Mit szólsz? -fejezte be.

A szám tátva maradt, ugyanis az előbb kérdezték meg tőlem, hogy akarok-e utazni az időben, sőt , még az érettségit is kihagyhatom.

-Na várjunk! Miért tinédzsereket küldenek?! Mármint, a felnőtt emberek érettebbek, képzettek meg minden! Nem?
-Ebben a témába több ember is felszólalt , viszont az elnökség nem változtatott a véleményén,miszerint gyerekhez, gyerek kell! A küldetés célja, hogy áthozzanak a múltból egy akkor élt fiatalt. A kiválasztott személynek el kell ott vegyülnie, majd' átcsalogatnia ide. Az elvegyülést pedig ki tudná a legjobban csinálni? Természetesen a tini. Érted miről beszélek neked?
-Azt hiszem igen! Ki az a személy, akit át kell ide hoznom és miért őt?
-Nevet hiába mondok, nem tudhatod ki az, hisz még jómagam sem tudom. Egy 22 éves fiú, őt találtak a legalkalmasabbnak! -válaszolt a tanár úr.
22?! Az már rég nem gyerek! Bátyám lehetne.

-Értem! -kezdtem felfogni kisebb, nagyobb sikerrel az imént hallottakat.
-Még valami! -folytatta. -A szüleiden kívül senkinek nem mesélhetsz erről! Bár nem mintha sok emberrel beszélgetnél!
-Ennél diszkrétebben nem is közölhette volna, hogy antiszociálisnak tart! -jegyeztem meg.
-Miért hazudjak? -szállt rám.

Mivel kezdtem megelégelni a tanár úr társaságát, egy egyszerű mozdulattal felvettem a táskám, majd' indulni készültem. Már léptem is volna kifelé, amikor hirtelen megtorpantam.

-Valami baj van?
-Mr.Roberts , nem tudna ön beszélni a szüleimmel? -nyeltem nagyot.
-Persze, semmi akadálya!
-Huh! Köszönöm szépen! -vigyorogtam.
-Nahát! Ilyet sem nagyon mondtál még nekem!

Ezt a beszólása meghallva csak megfordultam és megforgattam a szemeimet úgy, hogy véletlenül se lássa.

-Viszont látásra! -morogtam a lehető legkedvesebben, ahogyan tudtam.
-Viszlát Mrs.Wilson! -köszönt el ő is.

Egyedül én voltam az osztályteremben, amiről teljesen megfeledkeztem. Gondolkodtam még egy ideig, aztán mintha villám csapás ért volna elindultam a kapszulák felé.

Úti célnak először nem a házunkat ütöttem be, hanem egy közeli írószer boltot. Venni szerettem volna egy füzetet, amit teleírva itt hagyok a szüleimnek, hogy emlékezzenek rám, ha netán nem térnék vissza.

•Helllo! Üdvözöllek az új könyvemnél! Remélem tetszett ez a bevezető rész! A hibákért bocsi!
Szép estét!<3•