Lehet hogy más

18. fejezet

Pár perce csak egymás szemébe meredünk míg ő várja a választ a kérdésre, melyre magam se tudom a választ.
Miért akarom hogy vissza jöjjön? Talán mert nem vagyok szívtelen és nem hagyom hogy beteg legyen.
- Tudod... - kezdem a mondókám - nekem van szívem, és nem hagyom hogy mások szenvedjenek, nem úgy mint egyesek... - nézek rá csúnyán.
- Chhh nem is szenvedek! Áruld el az igazat! Miért jó az ha vissza megyek?! - kérdi már hangosabban.
- Ez az egyetlen ok, oké?! Nem bírom ha valaki a rossz utat válassza vagy esetleg még szarul is van! - válaszolok már én is hangosabban.
- Áhhhh szóval innen fúj a szél! A ti oldalatolra akarsz állítani! - magasodik fölém.
- Nem! Itt nincsenek oldalak! Csak vagyunk, engem nem érdekel hogy ki kihez tartozik, hogy hova született, az számít hogy ő mit gondol magáról! De ha ennyire nem akarsz jönni akkor menny csak vissza a multatba... - mondom a végét már halkabban.
- Figyu Kiara... Bocsi de vissza kéne lassan mennünk hogy lemoshassam ezt a sebet - mutat Winter a fején éktelenkedő karistra.
- Oké, mingyárt - válaszom és vissza nézek a fölém magasodó fekete farkasra.
- Menjetek csak nyugodtan, én elleszek! - mondja Ronny és a fejével int hogy húzzunk el.
Nem válaszolok csak bólintok. Elindulok vissza felé, mögöttem pedig Winter jön. Valószínüleg a sebet a fején az ember csinálta amikor le akarta lőni. Nem tűnik túl vészes sebnek de azért fájhat.
A nap vígan süt a fák fölött, mi pedig az avarban sétálunk haza felé. A madarak vígan énekelnek, szárnyalnak, élvezik az életet. Annyit gondolkoztam már azon hogy mennyire jobb lehet madárnak lenni. Szabad lehetsz és tudsz repülni is. Maga a mennyország. Helyette farkas lettem méghozzá fehér aminek nem lenne jelentősége ha Diablo nem akarta volna megölni az összes fajtársamat, és ha megtudja hogy én is még életben vagyok akkor engem se akar majd kímélni valószínüleg. És ott van a fia is, Ronny. Nem tudom mi járhat a fejében de eléggé zavaros.
- Kiara, hallasz? - zökkent ki gondolataimból Winter.
- Hmmm? - nézek rá bamabán.
- Azt kérdeztem hogy miért nem hoztuk el erőszakkal Ronny-t? - kérdi mire megállok és hátra nézek rá.
- Azért mert nagyon jól tudom hogy nem lett volna esélyünk ellene, és különben is, minek? Ha ennyire nem élvezte az ingyen kaját akkor menjen csak vissza oda ahonnan jött! - mondom, és folytatom a sétálást.
- Miért hangzik ez úgy, amit mondasz, mintha egy volt pasidról tennél le? - kérdi
- Nem tudom - vonom meg a vállam.
Nem szeretnék tovább erről csevegni vele. Elég volt a mai napi kis akció is. Bár van egy olyan érzésem hogy lesz itt még bőven meglepetés.
Lassan cammogunk haza felé mikor Nighty fut felénk lihegve.
- Ki- Kiara... Fussatok amíg nem késő - mondja levegőért kapkodva.
- Hogy mi?! Miért? - kiáltok fel.
Észre veszem hogy a nyaka csupa vér, és az oldalán is vannak harapás nyomok.
- Nightglider, megijesztesz minket! Mond el mi történt! - parancsol rá a legjobb barátomra Winter.
- Meg- meg akarnak ölni, közel vannak, menjük innen! - mondja és indulna el mellettünk de Winter megálítja.
- Kik elől kell menekülnük?! - kérdi a lánytól.
Van egy sejtésem. Nem biztos hogy előlük de valószínű.
- Kérlek Winter, elmondom ha biztonságos helyre értünk, de most rohanjunk mert mindjárt itt vannak! - sírja el magát Nighty.
- Oké! Húzzunk innen! - Kiáltom de már késő.
5 idegen farkas lép elő. Egyikük sem fekete, hanem tarkák. Számkivetettek.
- Lám lám lám... Így úgy tűnik nem csak egy valakit fogunk megülni aki közel áll Ghost-hoz fiúk! - kiáltja el magát valószínüleg a vezérük.
Winter hősiesen elénk áll, minket védelmezve, de sajnos egyedül ez nem fog sikerülni neki. Mellé állok én is és elkezdek vicsorítani. Ha nem is vagyok jó harcos, legalább megpróbáltam.
Az idegenek körénk állnak, és harci állásba helyezkednek.
Nem kell sok idő, az alfájuk rögtön nekem ugrik, viszont Winter oldalról ellöki, így nem nekem esik. A falka többi tagja sem teketóriázik, rögtön ketten nekem esnek. Ahol tudom, harapom, karmolom őket, de sajnos ők is így állnak hozzá és vesztésre állok. Bár a földre nem tudnak le kényszeríteni, az erőm hamar el fog fogyni ha így folytatom. A szemem sarkából látom ahogy Nighty küzd a másik kettővel de ő rosszabbul fest mint én. Nem húzhatom az időt, ez a mi területünk, és nem hagyhatjuk magunkat. Segítséget kell hívnom. Nyerek magamnak egy kis időt miután levakartam őket magamról, nagy levegőt veszek, és amennyire csak tudok, hangosan elkezdek vonyítani. 5 másodpercig tartom majd abba hagyom és kapkodom a levegőt.
- Azt hiszed időben ide fognak érni? - kérdi a fele más szemű ellenfelem.
- A falkám nem biztos, de... - mondom lihegve.
- De? - kérdi a másik ellen felem a jobb oldalamon.
- Kérlek... Csak sikerüljön... - nézek a magasba és mondom halkan magamnak.
A két farkas lassan közelít felém.
A vészjelzés Ghost-éknak is szólt, de aki a legközelebb van, és tud segíteni az csak Ronny. Más nincs itt és nem érnének ide időben ahogy ez a tuskó is mondta.
Jobb oldalról az egyikük nekem is ugrik én pedig azonnal elkapom a torkát. Annyi erőm nincs hogy elhajítsam így csak a földre teperem. Az örömöm, hogy győzelemre állok, hamar elszáll mert a fele más szemű hátulról nekem ugrik és bele vájja fogait a nyakamba. A fájdalom elviselhetetlen. Fel is ordítok így szabad utat adva a földön fekvő ellenségnek. Ám de ő ahelyett hogy elfutna azonnal alulról megharapja a torkomat. Már két helyen harapják a nyakamat és mind a ketten a földre akarnak vinni. Nem bírom. A lábaim már reszketnek a kimerültségtől, és a fájdalomtól. Össze rogyok és a földre zuhanok. Persze tovább harapják a nyakamat, még véletlenül sem engednek el. Próbálok kapálózni, felkelni, de mind a ketten lent tartanak. Semmi esélyem. Már épp csukom be a szemeimet hogy feladjam, mikor az egyikük elenged nagy ordítás közepette. Kinyitom a szemem. Aki a torkomat harapta az is elenged és neki ugrik valaki másnak. Sikerül annyira felkelnem hogy körülnézhessek, és megnézhessem hogy mi történik. A megmentőm nem Ronny, hanem Winter. Akit egyszerre hárman tépnek, marcangolnak. Segítenem kell neki. Az nem lehet hogy az én gyengeségem miatt haljon meg. Megpróbálok feltápászkodni de azonnal valaki vissza nyom a földre a lábával. Ronny az.
- Maradj itt. - utasít, és elindul morogva a négy civakodó farkas felé. Oda nézek Nighty-ra aki már a bal szemére nem is lát. Nem kell sok hogy a földre lökjék. Segítenem kell neki. Felkelek és elindulok felé. Meglepetésemre az egyik ellenfél már ki van nyiffanva, már csak eggyel civakodik. Amikor pont ugrana a lány felé én neki ugrom annak a szemétládának, és elkezdem folytogatni. Az kapálózik, kiabál, de senki sem jön megmenteni. Egyre szorosabban harapom, már alig kap levegőt. Aztán szép lassan lenyukszik és feladja. Le áll a légzése. Elengedem és rá nézek a legjobb barátomra aki már a földön fekszik. Nem. Nem halhat meg!

*Ronny*
A mocskos rohadékok jól elbántak Kiaráékkal. Nem is értem hogy hogy engedhette el őket Ghost ennyire felkészületlenül. Winter, vagy hogy hívják ezt a szerencsétlent, épp próbálja az egyik mocskot levakarni magáról. Én az egyiküket megharapom a grabancánál és jó messzire elhajítom egy fának. Az annyira beveri a gerincét hogy nem kel fel. Jobb is. A másik társa bele harap oldalt a nyakamba de hamar lekapom magamról és magam alá forgatom. Amint hozzá férek, beleharapok a torkában és kitépem azt. Vér fröcsög mindenfelé. Winter már folytogatja a nála lévő farkast de mivel nincs kedvem töcsölni így gyorsan oda megyek, ő elengedi, én pedig kitöröm a földön fekvő nyakát egy gyors rántással. Bólintok Winter felé hogy ennek annyi majd azonnal Kiarát kezdem keresni. Egy nőstény farkast próbál lábra állítani, nem sok sikerrel. Oda megyünk hozzájuk.
- Kérlek, segítsetek! - néz fel ránk az ártatlan szemű Kiara. Könnyei patakokban folynak, de még így is elbűvől. Sajnálom is, de egyszerűen hihetetlen hogy ő még így is gyönyörű.
Valószínűleg túl sokáig bambulok, mert Winter helyettem felkapja a sérült farkas lányt a hátára és elindul vele. Kiara pedig követi őt. Akaratlanul is de én is utánuk megyek. Amint meghallottam Kiara vész vonyítását, elindultam a szag és hang irányába. Siettem ahogy csak tudtam, ami hát eléggé furcsa, hisz nem vagyok ahhoz hozzá szokva hogy másokat megmentsek.
Kiara is eléggé le van amortizálva de jobban fest mint az a másik lány. Lassan nyugodtan haladunk, noss nem is tudom merre de az biztos hogy mostmár nem fogom hagyni Kiarát. Figyelni fogom hogy nehogy bármi baja essen, még ha ez avval is jár hogy lánchoz kell hogy kössenek.