A jég csapdájában

Pt.36.- Vízalatti élet

-Hogy van ma?- lépett be a lezárt, többkamrás terembe Ross.

-Tudja, ez egy nagyon vicces kérdés... Én is sokszor kérdeztem már, amikor együtt éltem egy... haverommal- nevettem a földön fekve.

Az igazat megvallva, mindenhogy voltam, csak jól nem. Egy, hogy a pánik és a stressz csak most kezdett kiülni rajtam, de mindehhez csatlakozik az is, hogy a nagyon nagy vérhiány miatt és maga a lövés miatt nagyon gyenge lettem. Meg ugye, volt egy szakember által nem ápolt sebem is.

-Hagyjuk most a fecsegést- dőlt az üvegnek.

-És maga?- pillantottam rá nagyon nehezen.

-Köszönöm a kérdést, én jól vagyok. Épp egy videót szeretnék küldeni a barátainak. Megtenné, hogy idejöt az üveghez?- igazította meg az öltönyét, biccentve egy kamerával érkező embernek.

-Nagyon szellemes... Meg tudná mondani, hogy azt mégis hogy csináljam?- nevettem erőtlenül.

-Ha Amerika Kapitány így látja magát, bármit is állít a videón, Steve elfogadja az ajánlatunkat- vallotta be a tervet és nekem ennyi elég is volt.

-Könnyebb volt kiszedni magából a terv vázlatait, mint azt gondoltam- álltam fel, nem mutatva ki, hogy ez mennyire nehezen ment, majd megálltam az üveg előtt úgy kócosan, izzadtan, fáradtan, sápadtan és véresen, ahogy voltam. Szerencsére a közelben egy tükör se volt, így le se tudtam csekkolni a szilánkok által okozott vágásokat az arcomon, vagy a vérfoltokat, amiket a golyó kiszedése közben kentem el.

-Attól még szánalmasan néz ki. Bármit mondd Kapitány csapatának, a tervem be fog válni- vont vállat.

-Tudja, nagyon kedvesen beszél a nőkkel- húztam szarkasztikus mosolyra a szám.

-Mindegy is, tényleg szarul néz ki- fordult a kamera felé- Üdvözlöm Amerika Kapitány! Remélem, hogy nem egyedül fogja nézni ezt a videót és a barátja, Bucky is ráébred majd, hogy mennyivel biztonságosabb, ha mi vesszük kezelésbe- kezdte volna, de én a háttérben röhögőgörcsöt kaptam.

-Az az ember, változtatta Buchanant a Tél Katonájává, akit maga vett fel. Vagyis, ön tette gyilkossá- ráztam a fejem értetlenül.

-Ahogy látják, itt van mögöttem Theodora, az egyik társuk. Bucky meglőtte, majd otthagyták. Theodora, most, hogy engedélyt adok rá, nem mond valamit?- fordult felém.

-Nem rossz ötlet- bólintottam, majd a kamerába néztem- Sziasztok!- mosolyogtam és részemről ennyi volt.

-Hát...jó- motyogta, próbálta visszaszerezni a tekintélyét- Az alkum egyszerű. Vagy tovább menekülnek és próbálják valahogy kimenteni a hölgyet, aki közel áll a halálhoz, vagy átadják nekünk Buckyt, aláírják a szerződést és elküldjük egy jó kórházba Theodorát. Arról nem is beszélve, hogy a Szokóviai egyezmény aláírása után, talán Jamest is megkíméljük. Továbbá...- sorolta a jó alkut.

-Tudja, ez tisztára olyan, mint a Némó nyomában, nem?- vágtam a szavába- Ott van az emlékeivel küzdő kék hal, meg az a másik és mindenfelé rohangálva keresik a kis kölköt. Na! Az vagyok én! A béna uszonyú egészséges hal, aki úszik az árral, de kifogták. Az a bohóchal aki az akváriumban úszkál a haverjaival. Nem jut eszembe a neve, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a helyzet olyan mint a Némó nyomában. A lényeg az, hogy Steve nem az apám, szóval ez nem stimmel, de ja... Tiszta Némó nyomában- motyogtam össze vissza, direkt félrebeszélve, de pontosan tudtam, hogy Bucky érteni fogja.

-Siessenek a döntéssel, ahogy látják, rosszul van- nézett a kamerába, úgy gondolva, hogy ezzel ő nyert.

-Na?- tettem a kezem fáradtan az üvegre.