-Szépséges jó reggelt gyerekek!-Ugrándoztam le a lépcsőn mosolyogva-Végre te is leértél-Forgatta a szemeit Aizawa-Bocsánat, nem tudtam, hogy itt van-Kaptam fel egy almát morogva-A mai napon eljön hozzátok egy újságíró. A cikk, amit írni fog, bemutatja az itteni életeteket-Kezdett bele, amikor egy férfi sétált be az ajtón-Nem mondtam, hogy bejöhet, Tokuda-Fordította felé a fejét-Azt mondták bármikor jöhetek-Rántott vállat-Sziasztok gyerekek Tokuda vagyok, az egyik itteni újságíró. Szeretném elmondani, hogy különösebben nem tervezek mindenkit kikérdezni. Viselkedjetek úgy, ahogy szoktatok-Mosolygott ránk-Akkor én megyek is. Iida, ha valami baj van, szólj-Fordult az osztályfőnökünk a fiú felé, aki természetesen ígéretet tett.
Miután Aizawa elhagyta az épületet, nekikezdtem a reggelinek. Kissé idegesített, hogy közben folyton képeket készítgetett rólam, de próbáltam nem rá koncentrálni. Egy húsz perccel később már Ochakoval pakoltam le az éhes osztálytársaim elé.
-Ha nem hajol ki az arcomból, azzal a kurva kamerával, esküszöm kibaszom ebből a házból-Szóltam neki, amikor már a milliomodik képet készítette az arcomról-Nagyon haragos kisasszony, mi történt?-Nézett rám ártatlan szemekkel-ÉN KINYÍROM MAGÁT!-Ütöttem meg volna, ha valakik le nem fognak-Ayumi, nyugodj meg!-Húzta hátra a kezem Midoriya Kirishimával együtt-Nem szeretem amikor a magánszférámban turkálnak!-Morogtam továbbra is az újságírónak, aki inkább csendben arrébsétált és a konyhában ülő Momot kezdte el buzerálni-Fhuj, de utálom-Köptem a szavakat és leültem a kanapéra-Te leány, mi van veled? Napok óta ilyen indulatos vagy-Aggodalmaskodott Kirishima-Csak kicsit összekaptam Shotoval-Forgattam meg a szemeimet-Mi történt?-Kérdezte Midoriya-Nem bízik bennem. Azt hiszi megcsalom, pedig ez egyáltalán nem így van! Alapvetően nem lenne azzal baj, hogy féltékeny, de amikor már többször is hangoztatja ezt-Dőltem hátra a kanapén idegesen-Lehet kicsit túlreagálom, de ennyire nem bízni valakiben...-Folytattam a gondolatmenetemet-Szerintem beszélj vele. Nehéz lehet neki bárkiben is bízni. Ha belegondolsz, hogy milyen apja van...-Fogta meg a vállam Izu-Ja, igazad van.-Keltem fel-Felmegyek hozzá-Baktattam fel a lépcsőn, egyenesen a fiú szobájába, ahol meg is találtam őt. Az ágyon ült és csak előre nézett ki a fejéből-Milyen búvalbaszott vagy-Huppantam le mellé-Oi! Szia!-Kapta felém a fejét-Meg kellene tanulnod kibékülni. Mindig én kezdem el ha esetleg összeveszünk-Csóváltam a fejemet-Vaagy, lehet nem akarsz kibékülni, oszt azért-Hajoltam hozzá közelebb-Mi? Dehogy!-Rázta a fejét-Először mondd el mi történt a karoddal-Váltott témát hirtelen-Összetalálkoztam Touyaval-Néztem félre zavartan-El akart vinni, én ellenkeztem, végül megégetett-Emlékzetem vissza a történtekre-Ez is az én hibám-Sóhajtott, mire tőlem csak egy értetlen fejet kapott-Ha nem vesztünk volna össze, nem mentél volna ki és nem találkoztok-Folytatta gondolatmenetét-Shoto! Én döntöttem úgy, hogy elhagyom az iskola épületét! Az én hibám!-Forgattam meg a szemeimet-De...-Kezdett bele, de elhallgattatam-Téma lezárva! Inkább beszéljünk a veszekedésről! Nincs mondanivalód?-Vontam fel a szemöldökömet az arcát fürkészve-De, van...-Nyelt egyet-Sajnálom amiket mondtam neked....Szeretlek és teljes mértékben bízom benned. Csak eluralkodott rajtam a féltékenység-Tette a kezét a combomra-Na, ezt akartam hallani-Mosolyodtam el és egy lágy csókot nyomtam a szájára-Megbocsátok, de ne csinálj többször ilyet, mert azt a kapcsolatunk fogja bánni-Túrtam bele a hajába, mivel kicsaltam belőle egy mosolyt-Rendben, nem fogok-Döntött el az ágyon felém terpeszkedve-Mi lenne, ha a mai napot itt töltenénk a szobában? Agyamra megy az az újságíró-Forgatta a szemeit-Benne vagyok-Mosolyogtam rá és még egy csókra hívtam.
A nap nagy részét filmezéssel, társasozással vagy beszélgetéssel töltöttük.
Leszállt az este, az óra már hajnali egyet mutatott, mikor is nem találtam magam mellett a fiút. Idegesen néztem körbe, majd pattantam ki az ágyból és köntösömet felvéve léptem ki a szobából.
Viszont hiába jártam körbe az egész házat, sehol sem találtam. Már reszkedtem az idegtől, mikor egy kisebb csattanást hallottam fentről. Csendben rohantam fel a tetőre, viszont az ajtó előtt megtorpantam. Dabit és Shotot találtam ott. A nagyobbik a nyakánál fogva szorította a falnak a kisebbet.
Na itt szállt el az agyam. Gyorsan kitoltam az ajtót és egy erős vízsugarat képezve szorítottam neki a falnak Dabit. Kezei köré egy gömböt képeztem, lábait és derekát pedig odapréseltem a falnak.
-Hogy merészeled?-Suttogtam halkan és felé közelítettem-Te undorító nyomorék-Fontam a nyaka köré is egyet, amit egyre jobban szorította-Milyen hős lesz belőled, ha megölsz?-Mosolyodott el, mire én egyre csak mérgesebb lettem-Bántottál engem és azt akit a legjobban szeretek. Ezekért megéri megfolytani téged-Kezdtem el folytogatni-Ayumi, ne csináld!-Állt elém Shoto-Ha megölöd nem lesz jobb-Tette vállamra a kezét, viszont ez engem nem hatott meg-Ayumi, kérlek! Lehet, hogy megérdemli, de te nem ilyen vagy!-Nyomta száját az ényémnek, mire elvesztettem a kontrollt. Kezeimet leengedtem, így kiszabadítva a gonosztevőt. Mire elválltak ajkaink, Dabi már el is tűnt a sötétségben.
-N-ne haragudj rám, nem tudom mi ütött belém!-Sírtam el magam, mire a fiú erősen magához szorított-Shh, semmi baj, nem a te hibád! Ideges lettél, de végül jól döntöttél! Szeretlek-Simogatta bíztatóan a hajamat, mire kicsit lenyugodtam-Én is szeretlek, nagyon-Fúrtam a fejem a mellkasába-Ugye nem bántott?-Kérdeztem rettegve-Nem, nem csinált semmit!-Emelt fel-Gyere, menjünk vissza aludni, jó?-Indult el velem az ajtó felé, miközben nyugtató szavakat mondogatott.
A szobájába beérve azonnal lefektetett és mögém bújva átkarolta a derekamat-Aludj, jó? Kell az energia holnapra-Puszilt bele a nyakamba-Rendben, Shoto-Motyogtam, majd pár perc után el is nyomott az álom.
