Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

nyolcadik

-Köszönöm, hogy itt voltatok, sok sikert a hétvégéhez!-köszönt el a riporter, az operatőr pedig leállította a felvételt. Csütörtök van, vagyis a hivatalos médianap. Lando és Nicholas Latifi került egy párba, és adtak egy nagyjából 10 perces interjút, aminek a nagy része az elmúlt 3 hétről szólt. Délelőtt nem nagyon találkoztunk, mivel elég sok dolga akadt, körbesétálták a pályát, tartalmat gyártottak a közösségi oldalakra stb. Nekem pedig intézett a Mercedestől, egy elektromos rollert és azzal szórakoztam a paddockban illetve a régi vonalvezetésen. Délben együtt ebédeltem vele és Charlotteal, a kommunikációs menedzserrel, majd elkísértem egy húsz perces forgatásra. Ő és Danniel egy challenge videót készítettek a youtubera. És mondanom se kell, halálra nevettem magam. Most pedig gyorsban letudta az interjút, és elvileg nincs több dolga.

-Szia!-lépett mellém, majd megigazította a haját, az egyik áttesztő üvegajtóban, ami kettéválasztotta a termet.

-Várj segítek!-nyújtam a hajához, és megigazítottam göndör tincseit.-Na milyen volt?-érdeklődtem az interjúról, miközben a Mclaren Paddock felé sétáltunk. Odakinn esett az eső, így mondanom se kell, baromi nyomott hangulat telepedett az egész helyre. Az eget ellepték a borús felhők, az eső miatt pedig  szinte mindenki behúzódott valami fedett és meleg helyre. Mert az eső mellé, még hűvös szél is társult. Bár az idő katasztrófa volt, a mi kedvünk egyáltalán nem volt rossz.

-Szokásos. Kérdeznek válaszolok.-vonta meg a vállát-Amúgy nem is érdekel hova megyünk?-pillantott rám

-Ez lett volna a következő kérdés.-nevettem el magam-Szóval... hova megyünk?

-Titok.-vonta meg a vállát, majd bekanyarodtunk a boxba.

-Öhmm ...a boxba megyünk?-kérdeztem, miután megragadta a karomat, és lassan szaladni, kezdett végig a vékony folyosókon, míg végül, meg nem álltunk, a narancssárga jármű mellett.-Ide biztos be szabad jönni?-kérdeztem aggódva, miközben Lando világítást kapcsolt.

-Elvileg nem, de én Lando Norris vagyok!-nevette el magá pimaszul-Ne aggódj! Amíg mellettem vagy, sosem kerülhetsz bajba!-mosolyodott el, majd a forma1-es autóra mutatott.-Ez most itt az a pillanat, amikor kipróbálhatod az autómat!-húzta ki a vállát büszkén

-Miii?-kiáltottam fel hangosan

-Oké, beindítani nem lehet, de nyugodtan bele ülhetsz. Sőt, felveheted a tűzálló ruhámat és a sisakomat, és ha kell elindítok egy futamot a neten, hogy átadjam az érzést.-vette a kezébe a zöldes sisakját

-Ez komooly? Úristen! Még sosem ültem forma1-es autóban. Főleg nem egy igaziban!-kezdtem lelkesedni

-Hát itt az ideje! Na gyere..-ragadta meg óvatosan a kezemet-Segítek beülni.-miután a ruhát visszautasítottam, a sisakot rámadta, majd segített beülni, és bekötni.

-Na?-pillantott rám kíváncsian

-Ez hihetetlen...-néztem körbe, és úgy éreztem, hogy a szemeim képtelenek felfogni a látottakat.

-Esküszöm jól áll!-pillantott végig rajtam elégedetten-Na, mutatom mi hol van!-guggolt le mellém, és a kormányon elhelyezkedő gombokat kezdte mutogatni..-Ez a fékerő elosztás,  ez pedig a DRS és....-teljes beleéléssel magyarázott én pedig, minden egyes szavát csodálattal halgattam.
Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy hetek óta ennek a csodálatos fiúnak a társaságát élvezhetem? Mivel érdemeltem ezt ki?

-Szerintem mostmár indulhatok is a vasárnapi futamon!-viccelődtem, miután mindent aprólékosan megmutatott, és elmagyarázott, hogy mire való-Amúgy, van valami neve?-kérdeztem és a járműre biccentettem.

-Neve? Nincs.-rázta meg a fejét, majd előkapta a telefonját, és lőtt pár képet rólam.-Miért adnék neki nevet?-kérdezett vissza

-Nemtudom.-vontam meg a vállam-Az embereknek szokásuk elnevezni a kocsijukat. Neked pedig ez nem egy sima autó...
-Ezen még soha se gondolkoztam! Mi legyen a neve? Fourty? Four? Ori?-röhögte el magá

-Majd kitaláljuk.-vontam meg a vállam

-Ha kiszórakoztad magad jöhet a következő álomás?-tette fel a költői kérdését

-Mii? Következő állomás?-kérdeztem vissza, mire bólintott-Hova megyünk?-kérdeztem, miután sikeresen kiszálltam az autóból, és ismét a padock felé igyekeztünk.

-A főépületbe!-mutatott egy magas, legalább 7 emeletes épületre

-Nagyon bőbeszédű vagy!-jegyeztem meg mosolyogva-Ohh! Ez szakad!-torpantam meg, a kijáratnál-Fussunk?-pillantottam a mellettem állóra.

-Fussunk!-bólintott, majd megragadta a kezemet, és egyenesen a főépületig szaladtunk. A receptcióban ülő nő azonnal elmosolyodott amint meglátott minket, majd köszönt, és a harmadik emeletre irányított minket.

Azt hiszem, ez a program előre el lett rendezve.

-Öhmm ugye nem valami titkos szekta tagja vagy, és épp most akarod eltávolítani a szerveimet?-pillantottam rá összehúzott szemekkel, de közben ajkaimon ott bújkált egy visszatartott mosoly

-Túl sok filmet nézel!-nevette el magát, majd maga elé engedve, kiszálltunk a liftből, és a kijelölt ajtóhoz mentünk.

-Na neee!-kaptam a szám elé a kezem-Szimulátorok?-kérdeztem a fiú felé fordulva, aki apró mosollyal az arcán bólintott

-Itt az ideje versenyezni!-lépett oda a két géphez, majd bekapcsolta őket.

-De ugye tudod, hogy életembe nem csináltam még ilyet? Asszem még olyan 12 éves koromban, játszottam utoljára valami autós telefonos játékon-pillantottam rá, amikor helyetfoglaltam a székben, ő meg nevetett-Most komolyan! Ne nevess!

-Oké oké!-tette fel védekezően maga elé a kezét-Te indulsz a poleból, ha lekapcsolódnak a lámpák, indulhatsz! A pályán lévő vonalvezetést próbáld követni-magyarázta, majd elhelyezkedett az ülésben, és rajtpozícióba állt. Én is hasonlóan tettem, és a lámpákra koncentráltam.

-Ohh shit!!-kiáltottam el magam, amikor az első kanyarban, a Mclaren szó szerint kiszáguldott egyenesen a falba. Lando Norris pedig, csak nevetett és nevettett, és olyan hangosan, hogy abbahagyta a vezetést és a hasát fogta.

-Mondtam, hogy béna vagyok!-biggyesztettem le a számat

-Na, akkor segítek!-állt fel, majd még mielőtt reagálhattam volna, beült mögém, és átvette a pedálokat. Hátam az izmos mellkasának dőlt, kezét pedig a kezemre helyezte, majd újraindította az egész futamot. Tságosan is közel volt. A koncentrációmnak lőttek.- Neked csak annyi a dolgod, hogy kormányozz, de az elején segítek!

-Ezazz!-kiáltottam fel, mikor ötödikként szeltük át a vonalat-Ügyes voltam?-fordultam hátra, hogy végre ranézhessek-Úristen benne vagyok az első tízben! Szereztem egy pontot!-kiáltottam fel, mikor a harmadik önálló próbálkozás után, vegre egy jobb helyezést értem el. Lando pedig, épp a dobogó második fokán csücsült.-Köszönöm!-öleltem át, miután végleg kiszórakoztuk magunkat.-Hihetetlen volt ez a nap!-az eső végre elállt, mi pedig tovább folytattuk az utunkat a fekete mercihez, vagyis Lando Autójához.

-En köszönöm, hogy itt vagy!-pillantott rám zöld szemeivel-Hol vacsorázzunk?-kérdezte, majd a táskáinkat bepakolta a csomagtartóba.

-Ohh neem, nem kell elmennünk..-kezdtem volna de leállított-Oké, keressünk valami jó helyet!-egyeztem bele.

Egy nagyon hangulatos étteremre bukkantunk a külvárosban, ami szó szerint tökéletes volt. Vacsora után visszamentünk a hotelbe, és szinte be sem állt a szám, beszámoltam apának a ma történtekről, és hogy mekkora élményben volt részem. Illetve, hogy ha újrakezdhetném, és is f1es pilóta lennék. Meg hasonlók.

Lando: Jó éjt Rell♡