érzelmek mögé rejtve {Bokudeku/Todoroki}

20.

/ Midoriya szemszöge /

Kétségbe vagyok esve...össze szedtem az összes holmimat és útnak akartam indulni mire Bakugou haza ér.
Hallodtam ahogy valakivel beszél telefonon...sőt órdibál.
Nem mertem elé állni.
Semmire nem mertem reagálni csak halkan becsuktam az ajtóm és halk léptekkel lépkedtem a bejárati ajtó felé.

Egyszer csak hallom a lépteket , hogy ő is a lépcső felé veszi az irányt ...francba....a szobám már túl messze van ...nem érném el azonban az ő szobája közelebb van. Berontottam Bakugou szobájába körbe néztem és bebújtam a szerénybe.

A pici gardrób szekrény résein minden tisztán kivehető volt , azonban ő befelé nem lát. Pár másodpercen belül Bakugou is bejött és az ágyra ült.
Még mindig beszél ezzel a titokzatos idegennel.

Ordibál , hogy azonnal vedd le , ez kamu.
Nem tudom miről beszélhet.
Egyszer csak a nevemet hallom.
-Hol van deku?
-Hol aludt az éjszaka?
-jó ha nem tudod felhívom Todoroki bátyját.

A válaszokat nem értettem de viszont ebből következtetem, Hogy nem tudja az illető hol is vagyok éppen.

Bakugou felhívta Todoroki bátyját , aki azonnal elmondta neki , hogy már elindultam haza gyalog.

-Gyalog??? Az öcsédnek nem volt annyi esze , hamár megkurja Dekut akkor hazahozza??????

Majd kinyomta a telefont, arra lettem figyelmes hogy Bakugou felkapja a kocsikulcsot a dzsekiét , és kimegy a szobából.

Itt az alkalom az ajtó elé surranok és hallgatom , hogy Bakugou megy le a lépcsőn.

Szépen hallkan kisétálok ,és én is a lépcső irányába megyek.
Ahogy haladok kifelé megnézem a telefonom és három nemfohatott hívást kaptam Bakugoutol.

Kikapcsolom a mobilom és a legközelebbi buszhoz megyek.
Haza megyek.....a saját városomba...ott az utcákat csak én ismerem.

Belenyúltam a zsebembe mennyi pénzt találok benne, pont elegendő a buszra.
Látom ahogy a busz érkezik és felszállok rá.

Elindultam , már nincs visszaút.
Sosem akarok vissza jönni. Elegem van.... Ez sokkal rosszabb volt mint amikor szegénységben éltem.