𝘚𝘩𝘦 𝘴𝘪𝘵𝘴 𝘣𝘦𝘴𝘪𝘥𝘦 𝘮𝘦 𝘭𝘪𝘬𝘦 𝘢 𝘴𝘪𝘭𝘩𝘰𝘶𝘦𝘵𝘵𝘦 | ChaeSoo ff.

Előszó

- Foglalj helyet szívem - mondta Misun és udvariasan kihúzta nekem a széket, hogy leülhessek a már sok étellel megpakolt asztal elé. 
- Köszönöm szépen - feleltem és egy puszit nyomtam kedvesem arcára. 

Fürkészni kezdtem az előttem ülő párocskát, Jisoo olyan akár egy porcelánbaba szinte egy hibát sem tudok felfedezni kinézetén, a viselkedése pedig egy úri hölgyé. Annyira magabiztosan tudta mit kell mondania és tennie abban a 25 percben míg nem ide értünk a mostani pillanatig.  A barátja Hyunwoo úgy fest mellette mint egy... csődtömeg. Hanyag a tartása, kócos a haja és nem a legudvariasabb ember, még csak nem is segített kedvesének levetni a kabátját korábban. Őszintén szólva nem tudom mit esz rajta Jisoo annyira, nem igazán illenek össze, mellé valaki szintén tökéleteset képzelnék el. 

- El sem hiszem, hogy a múltkori kis boltban való találkozásból egy nagy éttermi vacsora lett - nevetett Misun miközben bort öntött mindennkinek. 
- Én sem... - kortyolt bele az italba lehangoltan Jisoo.
- Talán nem volt kedved hozzá? - kíváncsiskodtam én is.
- Jaj nem, ugyan... Szerettelek volna megismerni titeket. Főleg téged Rosé - és itt rám mosolygott - csak Hyunwoo nem a legmegbízhatóbb ember mikor találkozásról van szó.
- Ne hánytorgassuk már a múltat! Most azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat. A középsuli óta nem láttam a srácokat. Sőt neked még nem is meséltem, hogy Misun és Rosé már a középiskola óta együtt vannak - próbálta terelni a szót a lány barátja.
- Hát igen az sem most volt, mekkora utat tettünk meg - felelte párom és a vállamra téve egyik kezét közelebb húzott magához egy fél ölelésre.

Valamiért nem éreztem komfortosnak ezt a jelenetet, az előttem ülő lány előtt, ezért egy halvány mosoly után elhúzódtam. Repül az idő, valóban már a középiskola óta az életem része Sun. Mintha csak tegnap lett volna az a bizonyos szilveszteri buli. Az akkori legjobb barátnőm Sally tartotta, elég nagy házuk volt. Emeletes, lent egy nagy nappali összekötve egy ebédlővel, fent pedig a hálószobák ahová csak titokban surrantunk fel körülnézni. A party javarészt amúgy is a földszinten és a pincéjükben zajlott. Bár én egy elég csendes lány voltam már akkor is, barátnőm inkább az ellentétem, rengeteg ismerőse volt, ezért a ház is dugig volt emberekkel... na meg piával. Én rendes gyerek módjára csak mértékkel iszogattam, bár ez az akkori Misunról nem volt elmondható. A buli időpontja előtt már sokat lógtunk együtt a szünetekben, sőt az osztálytermeink pont egymás mellett voltak, ezért gyakorlatilag mindennap töltöttünk együtt valamennyi időt. Tehát a fiú igencsak ittas volt, én pedig próbáltam rá odafigyelni, mindig rajta volt a szemem, na már nem csak azért mert aggódtam miatta hanem, mert elég jól is nézett ki. Ő volt az első fiú akihez bármilyen vonzalmat is éreztem, bár még a mai napig nem találok rá szavakat és a mai napig nem tudom mit érzek iránta. Épp levegőzni mentem ki, mikor már elegem lett a zene miatti füldugulástól ő pedig követett. Mivel tél volt, így szerencsére hó is, ő pedig egy imbolygó lépéssel bele is feküdt a fehér hópelyhek tömkelegébe. Én pánikba estem (igen, egy kis hó láttán) és megfogtam a kezét, hogy kihúzzam onnan. Az egyébként is hóbortos srác megfogta a csuklómat és engem is meginvitált a hóban való fetrengésre. Ezen akkor egy jókorát kacagtunk és ebből való felindulásból, meg az alkoholnak köszönhetően is, Misun sorban kitálalt az érzéseiről. Nem emlékszem minden szóra, de elég fontos pillanat volt az életemben, soha senki nem mondott nekem ilyen szépeket, végre azt éreztem fontos vagyok valakinek.

Gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Jisoo a poharamhoz koccintotta sajátját:
- Akkor ezt arra, hogy már 7 éve együtt vagytok. Kemény lehet, én biztosan nem bírnám - kuncogott és ismét beleivott a vörös italba. 
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd a tekintetem átsiklott Jisoo párjára, aki látszólag fel sem fogta barátnője mit mondott. Szerettem volna arra fogni ezt a megjegyzést, hogy a nő csak ittas, de nem ivott még ahhoz eleget ráadásul elég őszinte volt a hanglejtése. Még csak 2 éve vannak együtt és az összhang foszlányait sem vélem felfedezni bennük, a rózsaszín ködnek pedig már nyomai sincsenek körülöttük. 

Ezen morfondírozva cikáztak szemeim az előttem elhelyezkedők között. A lány néha jobban lekötötte az érdeklődésem, míg a férfiak mellettünk beszélgettek. Gyönyörű sötét barna haját ide-oda igazgatta a vállán, biztosan rengeteg időt tölt az ápolásával, nem ültem túl messze, ezért egy töredezett hajszálat sem vettem észre rajta. A parfüme pedig bemerengte az asztalunk környékét, kellemesen vaníliás volt, az a fajta amit bármeddig eltudnék szagolgatni. S bár a haja illatát is megtudhatnám, olyan titokzatos ő, még inkább magához vonz, de ugyanakkor pillantásai zavarba hoznak. Nem vagyok az érzelmek embere, ezért ez eléggé megmagyarázhatatlan, de felkavartak az események ezen a bizonyos összejövetelen.