A biztos pont

42. Fejezet

Levi:

- Szia kicsim... - Köszöntem Erennek, mikor beléptem a szobánkba.

- ... - Se kép, se hang. Beljebb mentem és megláttam.

Az ágyon feküdt összekuporodva és takaróba csavarva. Fény alig szűrődött be az utcáról, de még így is jól látszott alakja. Arcára simítottam, mire kezemhez simult és elmosolyodott. Adtam egy apró puszit a pofijára és elindultam a fürdő felé. Zuhanyzáshoz készültem, mikor nyílt az ajtó.

- Miért jöttél, ilyen későn? - Motyogta Eren, szemét dörzsölgette

- Sok dolgom volt, sajnálom... - Közelebb jött és szorosan átölelt.

- Maradhatok? - Hogy lehet valaki ennyire aranyos?

- Persze, amit csak szeretnél. - Lehajtotta a wc-t és leült.

- Mit csináltál ma? - Teljesen összegömbölyödött és úgy kérdezgetett.

- Gyereknapot tartottam. Mindenki jöhetett hozzám panaszkodni. - Beledugta a kezét a fürdővízbe és lefröcskölt.

- És savaztak rendesen? - Kacagott vidáman.

- Sajnos... De volt néhány jó is. Például elhívtak vacsorázni. - Kikerekedtek a szemei és kíváncsian nézett.

- Egy régi, gimis barátom meghívott holnap vacsorára. És persze én el is megyek meglátogatni a keresztlányaimat. - Egyre nőtt körülöttem a habtenger, így elzártam a vizet és csak lubickoltam.

- Keresztlányaid? Róluk még nem is meséltél. - Nem volt szemrehányó, sokkal inkább kíváncsifáncsi.

- Igen, anno Bill és én nagyon jóban voltunk. Emma a felesége ikrekkel volt terhes, én meg megígértem, hogy mindenben segítségére leszek. A gyerkőcök születése után pedig felkért keresztapának, amit örömmel el is fogadtam, bár már régóta nem találkoztam velük, pedig már nyolc évesek. Úgyhogy most megkérte, hogy menjek át hozzájuk. - Mosolygott és látszott rajta, hogy valamin elgondolkodott.

- Mikor mész?

- Holnap este. De nem megyek, hanem megyünk! - Jelentettem ki, mire még jobban meglepődött.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - Magában kételkedik vagy kettőnkben?

- Mitől félsz?

- Nem tudom, nem ismerem őket és nem tudom, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy egy gyereket viszel át hozzájuk. - Motyogta, miközben a pulcsija (az enyém) ujját gyűrögette.

- Gondolod, hogy valaha is elvinnélek olyan helyre, ahol téged bántanak? Ők a barátaim és én figyelmeztettem a barátom, hogy meg fog lepődni. Magára vessen, ha nem tud mit kezdeni egy angyallal. - Fülig vörösödött és ismét lefröcskölt.

- Rendben, de mit vegyek fel? - Elgondolkodtam, hogy vajon mi állna neki a legjobban, de igazából mindenben egy bombázó.

- Bármit, a lényeg az, hogy te jól érezd magad benne és hogy fedjen eléggé. - Nevetni kezdett és egy adag habot vett a kezébe, majd felém hajította, ami sikeresen a fejemen kötött ki.

- Oké, akkor majd elmegyek shoppingolni. - Mondta, olyan tipikus kurvás hangnemben.

- Ez megbeszéltük. - Hajítottam én is egy adag habot felé.

- Héjjj! Én már fürödtem! - A hab szép lassan végigfolyt a felsőjén. - Ez nem ér! - Vette le a pulcsimat.

- De ér, mert én azt mondtam. - Elém tárult a gyönyörű felsőteste, csak attól lenne még ennél is szebb, ha már gömbölyödne a hasa.