~ Nyári fordulat ~

29. rész

- Minden rendben van édesem? - kérdezte Mason ismét, mikor már összebújva feküdtünk az ágyban. Tényleg beszélnem kell Mason-nel, tudnia kell errõl, hogy milyen változások jönnek majd, mikor a baba megszületett.

- Csak azon gondolkodom, amit az anyukáink megosztottak velem... - bújok jobban Mason mellkasába, mire õ csak szorosabban ölel magához.

- Mirõl van szó szerelmem? - suttogja kellemesen, majd felül és engem is húz magával.

- Nem szeretném, hogy a baba érkezésekor eltávolodjunk egymástól és hogy megcsalj amiatt, mert keveset szexelünk, nem szeretném hogy másodiknak érezd magad. Tudnod kell, hogy meg fognak változni a dolgok a kicsi érkezésekor de ugyanúgy szeretlek és szeretni foglak és nem szeretném hogy eltávolodjuk egymástól! - csak úgy dõltek belõlem a szavak.

Nem tehetek róla, de megijedtem. Megijedtem attól, hogy elveszíthetem. Rettegek ettõl! Már azelõtt is féltem ettõl mielõtt anyuék beszéltek nekem errõl, de most! Most tudatosult bennem ez az egész szerintem és már nem bírtam magamban tartani. Viszont lehet nem így kellett volna megosztanom az aggályaimat Mason-nel.

- Kicsim, édesem, nyugalom! - nézett rám kedvesen Mason és magához ölelt. - Mindennél jobban szeretlek és tisztában vagyok azzal, hogy a baba érkezése után meg fognak változni a dolgok. Tisztában vagyok azzal, hogy a szex minimalizálódni fog egy ideig és azzal is tisztában vagyok, hogy a szülés után hat hétig semmi szex! Tudom nehéz lesz, fõleg azért, mert már attól merevedésem van hogy meglátom ahogy megnyalod az ajkaid akárhányszor bámulsz rám. - Jé! Ezt észre se vettem! - De készen állok rá! A babára! - néz rám komolyan életem szerelme.

Ekkor két kezem közé fogtam Mason arcát és lágyan csókba invitáltam. Hosszú percekig csókolóztunk. Ez a hosszadalmas csók nem szimplán két szerelmes csókja volt. Most így kommunikáltunk, biztosítottuk egymást arról, hogy bármi történjék is mindig itt leszünk a másiknak, támogatjuk és segítjük a másikat. De a legfontosabb, így fogadtunk egymásnak hûséget!

.

.

.

- Ez óriási! - nevettem el magam, mikor megláttam Poppy jelmezét. Ja igen, ma december 25. van és Josephékkel van egy szokásunk, hogy ezen a napon minden évben összegyûlünk és mindenféle karácsonnyal kapcsolatos jelmezbe bújunk. És Poppy jelmeze ebben az évben valami eszméletlen! Már a nyolcadik hónapban van és nagyon nagy a pocija, hát mint mondjak a kis Sam sok helyet elfoglal.

- Szó szerint! - nevetett jóízûen õ is. - Joseph ötlete volt a karácsonyfadísz, én hülye meg belementem! - vont vállat és szúrósan Joseph felé pillantott, aki ebben az évben... hát meg nem tudom mondani, hogy minek öltözött. Mondjuk ez minden évben így van, ugyanis a kis barátunk baromságnak gondolja ezt a szokást, emiatt mindig lázad. Pasik... Mason sem díjazta az ötletet, amikor felvetettem neki, hogy bizony be kéne öltöznie.

- Joseph most minek öltözött? - suttogtam Poppy-nak, nehogy Joseph is meghallja, mert akkor elkezdi megint magyarázni, hogy ez a szokás mekkora faszság.

- Egy apukának, aki fáradt, mert az anyósával töltötte az ünnepeket. - sóhajtja Poppy egy szemforgatás kíséretében. Egyetértõen bólogatok és Mason-re nézek, aki Joseph-el beszél. Éppen a mûszakállat igazgatja az arcán. Ha kérdeznétek, elmondom nagyon sok szex árán sikerült rávennem, hogy télapónak öltözzön. Ami nekem csak nyereség, mert a terhességem ezen szakaszában eléggé nehezen bírok a hormonjaimmal.

- De a te jelmezed sem semmi! - néz rám elismerõen legjobb barátnõm, én meg egy pukedlivel díjaztam a bókot. Mire ismét nevetésben törtünk ki, mert lássuk be, nekem se kicsi a hasam és ezzel a pocakkal pukedlizni nem a legkönnyebb dolog a világon! Hát mit mondjak, jól választottam, hogy puttonynak öltöztem.

Az egész nap hasonló viccelõdébõl és a fiúk cukkolásból állt. Mivel a srácok eléggé aggódnak miattunk, mi meg szeretjük feszegetni a határokat, így nem igazán díjazták, amikor a közös sétálásunk során egyszer csak leszánkóztunk a dombon Poppy-val egy kukazsák segítségével. Mit ne mondjak, kaptuk is a fejmosást rendesen!

Viszont a nap végén mind egyetértettünk abban, hogy a legkreatívabb és egyben legjobb jelmez Josephé volt!