𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟏𝟏

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟏.𝟐𝟔.

Manjiro a nap közepén megjelent a suliban és elvitt, csak mint mindig. Bár most egyáltalán nem bántam, mert egyrészt magányos voltam a suliban, hisz Chifuyu is szereti ellógni az órákat, másrészt nagyon kíváncsi voltam Manjiro meglepetésére.

Elsőnek is motoroztunk egy kicsit aztán pedig levitt a partra. Egész végig feszült volt Manjiro, mint aki mondani aksr valamit, de nem tudja hogyan. Nem kérdeztem rá, mert nagyon aranyos volt végig, szóval vártam míg valamit kimond.

"Manjiro! Figyelsz te rám?"

"Persze!"

"Akkor miről beszéltem eddig?"

"Hogy milyen szép időnk van ma?"

"Manjiro most komolyan? Ennél jobb nem jutott eszedbe?"

"Jól van na Sora-chin! Ne zavarj éppen gondolkodom."

"Mégis min?"

"Hogy hogyan adhatnám át neked az ajándékomat." kicsit meglepett, mert nem számítottam arra, hogy ajándékot szeretne adni nekem. Bele is pirultam ahogy meghallottam és zavarban éreztem magam.

"Tessék Sora-chin. Karácsonyi ajándéknak szántam, de nem bírnék egy hónapot várni, hogy oda adjam szóval most teszem." egy kis dobozt nyújtott át és tippem nem volt mi lehet benne. Hihetetlenül izgultam pedig ez csak egy ajándék. Jó, ez nem átlagos, hisz Manjirotól kapom.

Amint kinyitottam boldogság öntött el. Ez az első dolog amit tőle kapok, bármi lehetet volna ugyan így örültem volna neki, de ez a gyűrű mindennél jobb.

"Köszönöm Manjiro!" öleltem át és próbáltam nem mutatni, hogy mennyire elpirultam tőle. Bár az ő arca is elég szép színben pompázott.

"Sora-chin most már elengedhetsz."

"Nem megy, túl boldog vagyok."

"De Sora-chin ide fogunk fagyni."

Miután elengedtem adtam egy puszit az arcára és kézen fogva elindultunk sétálni. A nyakláncra fűzőt gyűrűt a nyakamba lettem és elhatároztam, hogy sosem veszem le. A halálom napjáig velem lesz, történjen bármi is.

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟐.𝟐𝟒.

Ma van karácsony és ez az első amit Manjiroval tölthetek, szóval elmondhatatlanul boldog vagyok miatta.

Megbeszéltük, hogy ma nem adunk egymásnak semmit, csak együtt töltsük a napot, szóval reggel eljött értem és a városban sétálgattunk.

Fantasztikus érzés volt a hó esésben, kézen fogva sétálni azzal akit szeretek. Hálás vagyok amiért Manjiro van nekem, mert nélküle nem élhetném át ezt.

Késő délután Draken is csatlakozott hozzánk és hárman voltunk, egészen addig míg Emma fel nem hívta Drakent. Nem igazán értettem a dolgot, de a lényeg megmaradt, hogy Takemichit megint nagyon szépen megvertek. Természetesen egyből elindultak segíteni neki. Manjiro még véletlenül sem engedte, hogy oda menjek, így addig átmentem Hinához.

Meglepődtem mikor elmondta, hogy Takemichi szakított vele egy olyan olcsó kifogással amit senki sem hinne el. Legalább valami hihetőbb dolgot is kitalálhatót volna ennél.

Talán egy fél óra elteltével visszaértek a fiúk és magukkal hozták Takemichit is. A háttérből figyeltünk, hogy mégis mi fogunk történnie most.

"Újra összejöhetnénk?" kérdezte Takemichi sírva Hinától. Minden amit mondott kissé érthetetlen volt, viszont ennél szebb monológot nem igazán hallottam még.

"Kibékültünk." mosolygott Hina, mire teljesen elérzékenyültem. Takemichi pedig egyre jobban sírt, Hina pedig próbálta megnyugtatni. Emma mellettem elkezdett sírni és én is nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet.

Manjiro elvitte Takemichit, szóval a többiekkel maradtam addig is. Bármennyire is mutatja erősnek magát Manjiro, nagyon is megtört. A tekintete is másabb és néha nagyon is furán viselkedik. De ő még mindig Manjiro, csak megviselte Baji halála. Őt nem lehet pótolni, viszont mindent meg teszek, hogy egy kicsit enyhítsem a fájdalmát. Mert borzalmas így látni őt. Még segíteni sem tudok rendesen neki, mert nem beszél az érzéseiről, inkább magában tartja ahelyett, hogy segítséget kérjen. Én viszont várom mikor megnyílik nekem, addig nem kérdezzek semmit, csak támogatom.

𝟐𝟎𝟎𝟓.𝟏𝟐.𝟑𝟏.

Az új év miatta én, Draken, Emma és Manjiro elmentünk a szentélyhez kívánni.

"Várj meg! Emám!"

"Ez Takemichi?" álltam meg, mert biztosra vettem, hogy Takemichit hallottam, viszont sehol sem láttam.

"A te Emmád? Mit értesz a te Emmád alatt?" kérdezte Emma teljesen összezavarodva.

"Oh, Takemitchy." figyelt fel Draken is a fiúra. Mindannyian végig néztük ahogy Takemichi fut a kívánsága után ami egy Emára írt fel. A kis fa darabot Manjiro vette fel és Takemichi egyből felkiáltott, mintha valami nagy titkot írt volna le.

"Tíz másodperc múlva új év!"

"Ugorjunk fel együtt srácok!"

A többiek elkezdtek visszaszámolni és a Toman kapitányaival és kapitány helyetteseivel, Emmával, Hinával, Yuzuhával együtt léptünk át egy új évben. Egy újabb csodálatos évbe amit Manjiroval együtt tölthetek. Azt hiszem ez volt a legszebb új évem amit a barátaimmal tölthetem és remélem több ilyen is lesz.