Északi Rege

24

Borongós ködbe burkolódzott reggelek. Meleg, párás, fullasztó nappalok... Ám fenn a bércek tövében, a magas fák sűrűjében még mindig enyhe szelek jártak. Melyek csontig hatoltak s kivették a lelket is az arra járó, gyanútlan utazóból. Hisz a magos fenyvesek makacsok voltak. Nem engedték a napot, nem a fényt, hogy elérje a mohás talajt! Mind tovább visszatartották azt a kevés meleget is mely ezen vidéken járt, s mit mégis beengedtek elszórtan a fák lombkoronái, azt túlvilági hangon fütyülve a vaskos törzsek között űzte el a rideg szél.
Ina nem is értette hogy a királynő miért ezen komor vidéken kíván vele találkozni? Hiszen erre ember is csak akkor járhat, ha eltéved dolgában. Ám Frigga mégis ide invitálta a leányt. Fel a bércek gerincében rejtező, apró tisztásra melyet csupán az találhat ki érti megérti a szél moraját s tudja azt követni.

Csendben lovagoltak egymás mellett. Alig hangzott el szó az asszony és a leány között. Olybá tűnt elhalt a beszélgetés közöttük. Ám a királyné többet olvasott Ina szemiből mint ahogyan azt a leány sejteni tudta volna.

- Azt beszélte fiam hogy vele tartasz a holnapi vadászaton. - pillantott a leányra Frigga, átható kékjeivel fogságba ejtve Ina tekintetét. Ki csupám bólintani tudott. Ina próbálta vissza tartani feltörekvő örömét, szilaj vadságát mely a vadászat gondolatával kívánt feltörni belőle. Hiszen már oly rég porosodnak tegezében nyilai. S már oly régen érezte izgalmát a vad űzésének! Ám a királyné vonásain sötét árny suhant át - Keserű balsejtelem az mit ez ügy iránt érzek! - ingatta fejét az asszony. Ám a leány nem tudta mire vélni a királyné szavait.

- Mi az mi aggaszt felség? Talán az hogy elhagyjuk a völgyet? Talán ellenségtől félsz? - próbálta kitalálni a leány Frigga gondolatait, ám az asszony csupán a fejét rázta.

- Nem leányom! Hiszen kipróbált, jó harcosok tartanak majd veletek. Nem! S éppen ezért kellett hogy itt találkozzak veled! Mert ezen szavakat a palotában nem mondhatom! Hiszen ott minden zugnak füle lészen. S hamar rájönnek arra mit tudni vélek! - tekintett fel az asszony a magos fenyvesek ágaira, kékjeiben meglepő komolysággal.

- Úgy mi az, mit mondanál nekem felség? - döntötte oldalra fejét a leány értetlen. Ajkain halovány kis mosoly játszott. Nem vette komolyan Frigga szavait. Hiszen mi baj érhetné őket? Mi az mitől tartaniuk kellene. Hiszen túl messze nem is távolodnak el a völgy kapuitól. S már- már seregnyi harcos tart majd velük ezen útra. Ám Frigga aggodalma komolynak tűnt. Orcája oly komor volt, olyan gondterhelt melyet talán még egy asszony orcáján sem látott. Tartása pedig oly merev volt, oly feszült mely nem is igazán illett hozzá. Hosszú hallgatás követte Ina szavait. Mintha Frigga azon tanakodna, bízhat e a leányban? Reá bízhatja e kimondani kívánt szavait? S a leány már - már feladta a várakozást, s úgy vélte a királynő mégsem osztja meg vele gondolatait. A leány egy apró cserjés felé fordította tekintetét, melyben állatt mocorgott. Talán egy madár, vagy pocok... feszülten várt és figyelt hogy mikor törhet ki? Hogy mikor menekülhet a vélt fenyegetés elől? S mikor a lovak patái már egészen közel dobbantak a nyirkos talajon a kis állat úgy döntött ideje lesz elfutni. Apró nyúl volt az mely neki iramodott s egy óvatlan kör után a két hátas előtt, bele veszett az erdőségbe. Felzavarva néhány madarat a távoli bokrok közül. Ina jót derült ezen látványon s kacagása felverte a némaságot. Ám Frigga ajkain halovány mosoly jelent meg ahogy a mellette lovagló ifjú leányra tekintett. S végül úgy döntött megosztja vele aggasztó gondolatait.

- A vadászat alatt nagyon vigyázz majd fiaimra! - Ina ajkairól egy pillanat alatt fagyott le mosolya a királynő szavai hallatán. S komoly orcával fordult az asszony felé. - Napok óta érzem, valami megváltozott közöttük! Tudom hogy eltitkolnak valamit!

- Sajnálom de nem értem. - ingatta a fejét a leány.

- Én nem tarthatok veletek. Így reád kell hagynom ezen terhet! Thor erős, jószándékú ám befolyásolható. Loki pedig rátermett, ravasz, ám nem látja tettei következményét. Így rajtuk kell tartanod a szemed, velük kell tartanod mert kettejük szilajsága a vesztükbe hajtja őket! - Frigga hangja oly komor volt, oly tehetetlen s utasító. Tekintetében pedig valami furcsa fényt vélt felfedezni, mely csaknem megbabonázta a leányt. Ina fejében folyamatosan visszhangoztak Friga szavai, kizárva a külvilágot, s egyszerűen arra késztették őt hogy engedelmeskedjen neki. A leány már értette hogy miért nevezte Loki boszorkánynak a királynőt. Hiszen minden bizonnyal volt benne valami nem evilági. Inát Friga érintése zökkentette ki, a királynő hideg ujjait érezte kézfején, s rideg borzongás járta át egész lényét. Szinte megérezte Friga aggodalmát s szemei előtt egy pillanatra egy ismeretlen szimbólum eltorzult képe villant meg, melyet egy hatalmas kék lobogóra festettek. S egy üvöltés, melynek gazdája ismeretlen volt számára, sosem hallott még ahhoz foghatót.