- Szerintem először nézzük meg az Eiffel-tornyot, majd utána menjünk és hajókázzunk egyet. Aztán mehetünk utána enni is akár egy kisebb kávézóba vagy pékségbe, tudod ahol lehet bagettet kapni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen az eredeti francia bagett..- kezdtem el áradozni, amint lepakoltuk a bőröndjeinket a hotel szobába.
- Milla, állj már le. - rántott vissza a való életbe Ádám kicsit undok hangnemben. - Még csak most érkeztünk meg, had pihenjek egy kicsit! - emelte az ég felé a fejét könyörögve nekem.
- Az egész repülőutat végig aludtad, nehogy már lefeküdjünk és aludjunk és ne csináljunk semmit! - csattantam ki - Nem azért jöttem ide, hogy feküdjek, menni szeretnék világot látni, kíváncsi vagyok mindenre! - akadtam ki teljesen.
- Nem tudom feltűnt-e, de öt teljes napig fogunk itt rohadni! - kiabált rám. Kidülledt szemekkel néztem rá, mert erre nem számítottam. Beleáll mindig a vitába velem, de nem szokott kiabálni. Ez most meglepett.
- Rendben. - válaszoltam higgadtan - Akkor te feküdj le aludni, én megyek és sétálok egyet egyedül és felfedezem a környéket. - kaptam fel a táskámat az ágyról, majd kiviharoztam az ajtón, válaszát meg nem várva, magam után becsapva.
Nem fogok vele foglalkozni. Már épp elég szomorú, hogy ennyire képtelen megerőltetni magát és legalább eljátszani azt, hogy jó a kedve. Tudja nagyon jól mennyire vágytam ide. Mekkora álmom volt ez. Ismét nem törődik senki mással, csak magával.
Amint kiértem a hotel elé, elővettem a telefonomat. Ignorálva Ádám üzenetét, miszerint, ha elmegyek, akkor öt napon keresztül mindenhova magamba fogok menni megnyitottam a Google maps-ot és elindultam a Szajna partja felé.
Nem sétálhattam sokat, amikor egy kisebb eldugott részhez értem. Egy darab pad volt a folyó mentén elhelyezve, körülötte pedig rengeteg bokor és fa. Alig észrevehető, kis nyugodt hely. Azt hiszem megvan, hogy hova fogok "menekülni" ha megint összekapunk, hogy kicsit egyedül legyek.
Leültem a padra, kikerestem Apa nevét a telefonomban és megnyomtam a hívás gombot.
- Szia kislányom! Megérkeztetek? Minden rendben volt? - vette fel boldogan.
- Szia Apa, igen. Eddig minden olyan csodálatos és álomszerű! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Köszönöm szépen! - mosolyodtam el. Tényleg szörnyen hálás vagyok neki ezért az ajándékért.
-Ugyan kincsem, semmiség. - hallom a hangján, hogy mosolyog - Megérdemelted már, hogy egy kicsit kikapcsolódj. - sóhajt fel, mire valaki megszólal a háttérben. - Mennem kell most, hív a kötelezettség, ne haragudj.
-Semmi gond, menj csak nyugodtan végezd a dolgod. - ráztam meg a fejem, hiába nem látta - Mindenképp hívlak majd és küldök képeket.
-Rendben kislányom. Légy jó és érezzétek jól magatokat!
-Köszönöm Apa még egyszer. Jó munkát! - köszöntem el tőle, majd mire ő is elhadart egy "sziát" kinyomtam a telefonom és eltettem a zsebembe.
Körbenézve annyira nyugodt és tökéletes volt ez a hely. Megnyugvás járt át és hihetetlenül nagy boldogság. Végre itt vagyok, végre egy kicsit egyedül és végre boldogan.
Mély gondolatmenetemet egy ág reccsenése szakította meg. Azonnal odakaptam a fejem és egy kapucnis alakot véltem felfedezni. Felugrottam a padról és elkezdtem szidni magam, hogy mégis hogyan lehettem ilyen hülye, hogy egy ilyen eldugott helyre beülök egyedül. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyeken szedik össze azokat a lányokat, akik védetlenek. A madár se jár erre, senki nem hallja ha valaki sikít!
- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - tette fel a két kezét, amikor észrevette, hogy teljesen lefehéredett fejjel és ijedt pofával bámultam rá.
