- Ugye most csak viccelsz kislányom? - kérdezte Apa és hallottam a hangján, hogy most tényleg nagyon mérges.
- Nem, hidd el én is jobban örülnék neki, ha csak egy vicc lenne. - fintorodtam el.
- Most azonnal ülj repülőre és gyere haza. - mondtam ellenzést nem tűrő hangon, de én azért mégis megpróbálkoztam a lehetetlennel.
- Apa nem szeretnék hazamenni. Nagyon jól érzem itt magam. Összepakoltam és kivettem egy teljesen különálló szállodában egy szobát, messze Ádámtól. - könyörögtem neki. Tényleg nem akarok még hazamenni, maximum csak holnap este, mert elszeretnék köszönni Kylian-től és megköszönni neki, hogy segített nekem.
- Nem, Milla értsd meg, hogy nem. Szeretnélek biztonságban tudni, majd veled elmenni a holmidért, hogy visszaköltözz hozzám. - mondta és biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni rá hatni. Fontosabb neki az egészségem mindennél.
- Rendben, de akkor a holnap esti géppel megyek haza, szeretném még egy kicsit rendbe rakni magamban a dolgokat és egyedül lenni, sétálni egyet a parton. - bizakodtam, hogy legalább ebbe belemegy. Nem szándékozom még vele megosztani, hogy kivel találkoztam és lettem jóba, mert nem tudom hogy kezelné, mit mondana na meg, ha hazamegyek, lehet ennek a barátságnak ennyi is lesz.
- Tudod, hogy nem szívesen engedem most ezt meg neked.. - sóhajtott fel fájdalmasan. Tudom, hogy az Apukák mindennél jobban féltik a kislányukat, főleg ha egykék de meg kell ezt neki is értenie, hogy nekem erre most szükségem van. - Jól van kislányom, de kérlek mindenféleképpen kerüld el Ádámot. - könyörgött nekem.
- Eszem ágába sem volt még a közelébe se menni, hidd el. - válaszoltam azonnal - Eddig is hánytam tőle, de most már látni sem akarom. - vallottam be neki őszintén.
- De akkor kislányom, miért nem hagytad ott? - kérdezte és szinte látom magam előtt, ahogy felvonja a szemöldökeit.
- Azért Apa, mert nem szerettem volna, hogy csődbe menjen a vállalkozásod. - mondtam szinte olyan halkan, hogy alig lehetett hallani.
- Édes istenem, Milla. - nevetett fel fájdalmasan - Nekem az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad és jól legyél, nekem van b tervem, megfogom tudni oldani, tudom, hogy az elején az egésznek kellett ez, hogy összekössön valami minket Ádámék családjával, de tudod,hogy sose kértelek ilyenre téged és én teljesen abban a hitben voltam, hogy ti jól megvagytok, mert mindig azt mondtad, hogy minden rendben van. - hallottam a hangján, hogy kicsit felhúzta magát, de nem akart velem kiabálni.
- Tudom Apa, de annyi mindent kaptam tőled, hogy nem tudom már hogyan háláljam meg és azt hittem ez a legkevesebb dolog amit érted tehetek. - és ahogy ezeket kimondtam könnyek lepték el az egész arcomat. Inkább az örömtől és a megkönnyebbüléstől. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés újra szabadnak érezni magamat.
- Milla az ilyen hülyeségeidet felejtsd el és ha bármikor ismét ilyen járna a fejedben, akkor először beszéld meg velem kérlek. - kérte.
- Rendben, így lesz. - bólintottam, leginkább magamnak. - Most ne haragudj Apa, de mennem kell, szeretnék egy kicsit kikapcsolni és pihenni. Holnap megyek haza. - ígértem meg neki, mert tudom számára ez nagyon fontos most.
- Rendben kislányom. Vigyázz magadra kérlek és ha bármi van, azonnal hívj. - kötötte a szívemre, én pedig hezitálás nélkül belementem.
Sikeres egy órás beszélgetés után letettük a telefont. A következő dolgom pedig az volt, hogy megnyissam az üzeneteket, amiket kaptam, mert miközben telefonáltam olyan volt, mintha ezernyi bogár zümmögött volna a fülemben a sok értesítés miatt. Pontosan két embertől. Az egyik Mbappe-től jött a másik pedig Ádámtól.
Egyértelműen az első személy üzenetét nyitottam meg, a másikat pedig próbáltam ignorálni.
