is she the one? ~ jikook | ✔

negyedik

Én indultam meg először tusolni. Elmondhatatlanul jól esett a langyos, már-már hideg víz a felhevült testemnek. A zuhanyzó falába kapaszkodtam lehajtott fejjel, miközben hűsítettem magam. Ekkor éreztem meg a legjobban, hogy mennyit is ittam az este folyamán. Talán kicsit kijózanodtam, mire visszamentem a szobába, de nem mertem egyelőre vízszintesbe feküdni. Kértem Jimintől egy üveg vizet, aztán amíg ő a fürdőben volt, azt iszogattam. Bukóra nyitottam az egyik ablakot és behunyt szemekkel élveztem a friss, hűsítő levegőt. Összerezzentem, amikor a házigazda a vállamra simított, ugyanis nem hallottam, hogy visszajött a szobába. Leült mellém és nekem döntötte a fejét, én pedig átkaroltam a derekánál és eleresztettem egy apró mosolyt.

- Jól vagy? – kérdezte rekedtes hangon.

- Azt hiszem – bólintottam. – A zuhany meg a friss levegő jót tett.

- Akkor jó. Nem akarsz enni valamit?

- Mit? – kérdeztem, mire megvonta a vállait, de már fel is kelt az ágyból, aztán felém nyújtotta a kezét.

Összekulcsolta az ujjainkat és maga után kezdett húzni a konyha felé. Mióta kijött a fürdőből mintha teljesen kicserélték volna. Sokkal gyengédebb és kimértebb volt, mint korábban. Nem tudtam mit kezdeni a kedves Jiminnel, a határozottabb énjéhez valahogyan jobban viszonyultam. Ott nem volt időm gondolkozni, csak tettem, amit a szívem diktált. De most? Végül a pirítós mellett döntöttem, bár alapjáraton nem is voltam éhes. De tudtam, hogyha most nem eszek, akkor holnap rendesen megszívom majd. A szürke hajú volt olyan aranyos, hogy megcsinálta nekem a késői vacsorámat, vagy éppen korai reggelimet – kinek mi jöhet szóba hajnali négykor. Megvajazta a kenyeret, tett rá sajtot, hagymát és készített mellé tükörtojást is. Annyira idillikus volt, valahogyan mégsem tudtam teljesen elengedni magamat. Ahogy az alkohol hagyta el a testemet, azzal párhuzamban egyre többet gondoltam Daeyonra. Otthon alszik egyedül, a közös lakásunkban és rám vár, én meg a srácnál töltöm az éjszakát, akivel az imént feküdtem le. Az étvágyam is elment, három falatnál több egyszerűen nem ment le a torkomon, hiába csinálta meg Jimin nagyon gusztusosra az ételt.

- Mi az? Nem ízlik? – kérdezte a házigazda, mikor észrevette, hogy csak nézegetem a tányéromban lévő falatokat.

- De, csak elment az étvágyam.

- Miért?

- Bűntudatom van – sóhajtottam fel.

- A menyasszonyod miatt?

- Igen. Nem tudom, mi idegesít jobban. Az, hogy tényleg megcsaltam Daeyont, és csak most lett bűntudatom miatta, vagy, hogy ilyen normális és kedves vagy velem, én még sem tudom értékelni. – dőltem hátra a székben és a mellettem ülőre pillantottam.

- Most nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom – köszörülte meg a torkát Jimin.

- Hát én sem – sóhajtottam fel. – Lehet jobb lesz, ha alszunk.

- Oké – bólintott, majd gyorsan elpakolta a maradékomat és szó nélkül a szobájába sietett. Megbántottam, viszont teljesen őszinte voltam vele, de még így is sikerült faszkalapként viselkednem.

Készített ki nekem egy használatlan fogkefét a fürdőben, én pedig gyorsan fogat mostam, mielőtt utána mentem volna. Rosszul éreztem magam, sajnáltam a szürke hajút, mert ő ezek szerint komolyan gondolta a közöttünk történteket. De mégis hogyan hagyhatnám el Daeyont egy férfiért, akit csak ma este ismertem meg? Legszívesebben teli torokból ordítottam volna és teljes erőmből idegesen a falba ütöttem volna, amiért ennyire döntésképtelen vagyok. Szeretem a menyasszonyomat, de nem vagyok vele boldog. Vonzódom Jiminhez, de túl korainak tartanám, hogy miatta lemondjam az esküvőmet. Miért kerültem ennyire lehetetlen helyzetbe?