- Szóval jó volt az este? - kérdezte Kylian érdeklődve a telefon másik végéről.
- Aha, amúgy annyira nem volt borzasztó, csak hosszú volt az este. Már a végére nagyon elfáradtam. - mondtam, miközben megtöröltem a vizes arcom. - Eszter elég jól bírta a buli közepéig aztán a végére már elég részeg volt. - nevettem fel, visszagondolva, ahogy sétáltunk az utcán és annyi hülyeséget hordott össze, hogy már fájt a hasam a nevetéstől.
- Legalább jól érezted magad te is. - válaszolt - Na és elbírtál a sok udvarlóval? - kérdezte kicsit komorabban.
- Nem voltak sokan, igazából én nem az a lány vagyok, akire annyira rá szoktak hajtani.. - nevettem fel kissé kínosan - Mindig Esztert találják be, neki valahogy jobb a kisugárzása, vagy nem tudom, hogy ez minek köszönhető úgymond. -avattam be a kis részletekbe.
- Ezt mondjuk nem értem. Ahogy a képet néztem, amit megosztottál, számomra te sokkal csinosabb vagy mint a barátnőd. - mondta, majd hirtelen elhallgatott, mintha olyan titkot árult volna el, amit nem akart.
- Hát, én ezt kicsit máshogy látom, de igazából mindegy is. - legyintettem, majd inkább témát váltottam, mert érezhető volt, hogy most ő érzi magát kissé kínosan. - És te fel vagy már készülve az esti meccsedre? - érdeklődtem.
- Hát csak annyira, mint az eddigiekre. - nevetett - Nézni fogod? - kérdezte bizakodva.
- Persze. - mosolyodtam el, majd eldőltem az ágyamon - Szerintem még Apa is csatlakozni fog hozzám. -nevettem el én is magam.
- Nincs is jobb közös program a szüleiddel, mint a meccs nézés. Az mindig összehozza az embereket. Mi is sokszor csináltunk ilyet, amikor még kisebb voltam. - mesélte.
- Igen, és van olyan is, hogy túlságosan összehozza őket. - nevettem halkan arra a bizonyos meccsre utalva.
- Jaj, jó most nyilván nem erre gondoltam.. Hanem a jó oldalára. - javította ki azonnal magát - Szurkolhatsz nekem, nincs ennél jobb dolog? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Ez életem legjobb időtöltése. - forgattam meg a szemem - Mikor fog kezdődni?
- Este nyolckor, szóval nekem hamarosan el kell indulnom a stadionba.
- Akkor szerintem készülődj, én is elkezdek összepakolni, mert nem akarok semmit itthon felejteni, holnap pedig délben már indul is a gépem. - jöttem teljes izgalomba.
- Egyedül jössz? - kérdezte.
- Nem, jön velem Apa is, hogy segítsen, de nem marad Párizsban. Megy haza majd az esti géppel két és félóra alatt le is tudja az utat, szerencsére repülővel annyira nem hosszú a táv. - magyaráztam neki.
- Értem. Na jól van, akkor pakolj te is én pedig elkezdek készülni. - mondta, majd hallottam, ahogy felült az ágyán.
- Okés, ügyes legyél az esti meccsen. - biztattam - Majd nézem mindenképp. - ígértem meg.
- Bíztam is benne - nevetett fel - Jó legyél Milla.
- Te is és sok sikert! - köszöntem el tőle, majd kinyomtam a hívást.
***
Nagyjából mindent összekészítettem nem sok dolog maradt már hátra, az olyan dolgokat, amiket még holnap reggel is használni fogok, úgy döntöttem, majd készülődés után elrakom. Apa is elkészített magának egy kisebb táskát, amibe rakott egy szendvicset, meg pár tiszta ruhát, ha esetleg elhúzódna a beköltözés a kollégiumba és ott maradna.
