𝐩𝐫𝐨𝐦𝐢𝐬𝐞 ˢᵃⁿᵒ ᵐᵃⁿʲⁱʳᵒ (✓)

𝟏𝟑

𝟐𝟎𝟎𝟔.𝟎𝟐.𝟏𝟖.

"Szóval ő Kurokawa Izana."

"Találkoztál vele Mikey?"

"Igen. Szóval ő a Tenjiku vezetője is."

"Kurokawa Izana? Én ismerem őt." jelentettem ki mikor Takemichi, Draken és Mikey róla beszéltek. Éppen csak beléptem a szobába mikor megütötte a fülemet a név.

"Tessék? Honnan?" kérdezte Takemichi meglepődve.

"Körülbelül két hete találkoztam vele a parton és utána még párszor összefutottunk és beszélgettünk."

Mind a hárman meglepetten néztek rám és várták a folytatást, de igazából csak ennyi történt. Azt sem tudtam, hogy a Tenjiku vezetője.

A fiúk tovább beszélgettek én pedig csendben hallgattam őket. Fogalmam sincs ki ez a Kurokawa Izana, de egyre kevésbé tűnik megbízhatónak mint eddig gondoltam.

De ő volt a Black Dragon nyolcadik kapitánya is amit pedig Shinichiro alapítot. Ez nekem is annyira gyanús, hogy biztosan van valami kapcsolat köztük.

"Kurokawa Izana mégis kicsoda?" kérdezte Takemichi.

"A bátyám." jelentette ki Emma mire mindannyian rá néztünk, mert egyikünk sem értette.

"Hogy ki?"

"Ahogy mondom, a bátyám."

Drakennel és Takemichivel együtt Manjirora néztünk, hisz Emmának ő az egyetlen bátya már. Viszont Manjiro nem lehet. Egyáltalán nem értem most mi is történik.

"Mikey már sokszor elmondtam, mert ő a te fél testvéred is! A rendes vezetéknevem Kurokawa és van egy testvérem ugyan ezzel a névvel." magyarázta el Emma és minden értelmet nyert hirtelen.

A leveleket olvasgattuk amiket Izana küldött Shinichironak és a legkevésbé sem számítottam arra, hogy ők közel álltak egymáshoz. Azt pedig pláne nem, hogy Izana ennyire féltékeny volt Manjirora.

A leveleket olvasva őszintén én sajnálatot éreztem iránta. Hisz távol volt a családjától mindig is és Shinichiro volt az első aki meglátogatta. Emellett az egyetlen személy ő volt akit a családjának tudott hívni. Ha valakinek nincs senkije egy ember kivételével akkor azon nem igazán szeretne osztozkodni. Viszont nem gondolom, hogy Manjiro legyőzése egy helyes megoldás lehet.

Manjiro nem mondott semmit csak elment, de tudom, hogy nem szívesen olvasta a levelet. Egy kicsit aggódom is érte, de ismerem annyira, hogy tudjam minden rendben lesz. Vagy ha nem akkor majd segítek neki átvészelni.

𝟐𝟎𝟎𝟔.𝟎𝟐.𝟐𝟐.

Délelőtt a városban sétálva összefutottam Izanával. Manjiro megkért, hogy maradjak távol tőle. De ezt anélkül is megtettem volna ha esetleg nem említi meg.

"Sora-chan rég láttalak."

"Kurokawa-kun talán okkal."

"Mégis milyen okkal? Talán Mikey kért meg rá?"

"Miért csinálod ezt?"

"Gyere el a mai Tenjiku-Toman harcra és lehet rá jössz Sora-chan."

"És azt is megtudom, hogy engem minek kerestél fel az nap este?"

"Az egy véletlen volt. Azt sem tudtam, hogy Mikey barátnője vagy. Sajnos."

"Nem kellene Manjiro ellen harcolnod. A testvéred."

"A testvérem? Most tényleg?"

"Izana mennünk kell." szólt egy srác neki és ezzel ott is hagytak.

A legkevésbé sem szeretném ha ma megtörténne az a harc, mert testvérek bárhogy is nézzük. Egyébként sincs a legjobb érzéseim a mai nappal kapcsolatban. Tudom, nincs más megoldás és meg fog történni a Toman és Tenjiku harc, de ennek semmi jó vége nem lesz.

Már viszonylag késő volt és konkrétan semmit sem hallottam Manjiroról szóval felhívtam, de nem válaszolt rá. Így inkább Hinát próbáltam meg és ő egyből felvette.

"Hina tudsz esetleg valamit Manjiroról? Mert egy ideje hívom, viszont nem veszi fel és aggódom."

"Emma-chan.... Emma-chan meghalt." jelentettem ki.

Hirtelen feldolgozni sem tudtam a szavak jelentését. Emma meghalt? Ez lehetetlen, már miért halt volna meg.

"Micsoda? Hina miről beszélsz?" a lány csak sírt és szavakhoz sem jutott. Megkérdeztem, hogy hol van most és siettem ahogy csak tudtam.

Addig el sem hittem míg meg nem láttam Emmát ott feküdni.

"Nem.. Nem! Ez mégis hogy történt? Ez mégis mi Hina?" akadtam ki teljesen.

Egy kicsit összeszedtem magam és kimentem Manjirohoz, de nem a legkellemesebb látvány fogadott. Manjiro teljesen összetört és olyan volt mintha meghalt volna belül. Ha engem is ennyire megviselt Emma halála, akkor elképzelésem sincs ő mit élhet át.

Leültem mellé és megfogtam a kezét, de nem igazán reagált rá. Sosem gondoltam volna, hogy így kell látnom őt és a legkevésbé sem akartam.

"Meg fogok halni." állt Manjiro elé Hina, mire fel kaptam a fejemet, de egyikünk sem értette, hogy ez mégis mit jelent.

"12 év múlva meg fogok halni. Hogy ezt megállítsa Takemichi a jövőből jött vissza. Ez az egész egy hatalmas hazugságnak hangzik, de ez igaz. Mindent tud ami velünk történik a jövőben és meg akar menteni mindenkit. De én nem tudok semmit sem tenni érte." mesélte el Hina, mire minden értelmet nyert.

Draken, Manjiro és én bele gondoltunk és én hittem Hinának. Takemichi tényleg mindent tud, emellett néha olyan fura dolgokat mond, de így azoknak is van lényegük. Takemichi a jövőből jött, bármiben hihetetlenül is hangzik.

Természetesen Manjiro és Draken ment segíteni Takemichinek, amibe nem szóltam bele, de fogalmam sincs hogyan fognak ezek után harcolni. És továbbra is tartom, hogy Izanának és Manjironak nem kellene egymás ellen harcolnia.

Aggódva néztem végig az egészet és párszor legszívesebben leállítottam volna őket, nem mintha egyébként képes lettem volna rá. De legalább megpróbálhatam volna megakadályozni Izana halálát. A gondolkodás menete, az eszméi nem voltak logikusak, de együtt éreztem vele. Tudom milyen mikor az ember üres és semmilye sincs.

Így bármennyire is hangzik gonoszan, de örültem Kisaki halálának, megérdemelte azok után amit tett. Amiért tönkre tett embereket és használta őket.

𝟐𝟎𝟎𝟔.𝟎𝟑.𝟎𝟕.

"Tényleg felosztod a Tomant?"

"Ez lesz a legjobb megoldás mindenkinek és akkor végre a jövő is boldog lesz."

"De biztos vagy benne? A Toman neked és a többi tagnak is nagyon fontos. A Tomannal együtt is boldog lehet a jövő."

"Sora-chin ne aggodalmaskodj ennyit és hidd el, jobb lesz így."

"Ha te így szeretnéd akkor legyen."