Ezernyi csodás virág szerte a mezőn. Lágy szellő simogatja leveleket azon gondolkodván: mily' unalmas is ez, hamar hívok méheket, hadd hozzanak valami újat, valami elképesztőt!
A szorgos nép meg is hozta a kért virágport. Elhintették a mező talaján, s vártak. Várták az új jövevényt, ki jött is hamar. Mikor kinőtt hűs ágyából, szerte nézett e csodás vidéken, s így gondolt: oly' boldog lelkem, ilyen varázslatos vidékre születni! Reménykedem társaim szeretetében.
Ahogy cseperedett, úgy formálódtak vonásai. Egyik virágra sem hasonlított, - egzotikusabb volt, titokzatosabb, ilyen növényt nem ismertek. Csúfolták szegényt amiért úgy nézett ki ahogy. Sem szirmok, sem pompás színek, csak egy csúnya gyom. Sírt is szegény, üvöltött volna, ha tudna. Haldoklott a bánat keserves levében, mégsem nyúlt irányába senki. Egyszercsak eleredt az eső. Minden dús nedűbe burkolózott, s örült a virágnép. A kis gyom végre egy szebb napot ért meg, végre valaki hozzáért! Ez az apró érintés tökéletes csodát tett, kivirágzott a kis gyom. Csodájára lelt minden rózsa, tulipán, pipacs, levendula, hóvirág, s orgona. Így szóltak: Hű, ilyen szép virágot még nem is láttam! Te biztos nem AZ a gyom vagy! Ő rusnya, s haszontalan.
Válaszolt lágyan a gyom: Én vagyok az, kit ezerszer szidtatok, megvetettetek, s miután kivirágzom kellek nektek? Nem bántja lelkeiteket ez? Büszkén vállalom azt ki én vagyok, hisz' tudom, különleges porból származom! S ti azt nem is tudtátok mily' elképesztő gyógyerővel bírok. Hagyjatok utam járásában, innen én elmegyek, s olyan helyet keresek, hol nem külsőm alapján ítélnek!
A virágok elhallgattak. Sajnálták utólag tettük erejét, de már megtörtént. A gyom bátrabb, s belül szebb volt bármelyiküknél. Erre csak most jöttek rá, mikor már elvesztették. A gyom próbálkozott kedvesnek lenni, szeretetteljesnek, segítőkésznek, de csak fájdalmat kapott. Rájöttek, el kell engedniük, hogy kivirágozhasson. Ez a hely nem volt méltó ily' fantasztikus növénynek.
Hamar el is vitték gondos kertészek, s óvták még a szél lágy melegétől is, mire oly rég vágyott. Elengedték, s boldogságra lelt, máshol, ahol hasonlók voltak, mint Ő. Boldog lett.
[Tudom, oly' rég írtam már, de úgy érzem- ezt valakinek most biztos olvasnia kell, hogy jó döntést hozhasson!]
YOU ARE READING
Gondolataim a világnak
RandomNem vagyok a világ legtökéletesebb embere, de próbálok magamból minél többet kihozni. Ha lehet mondani, a maximumot. Az én fejlődésem, vagy épp előrehaladásaimat szeretném megosztani, ami segíthet másoknak is. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki...
