Your Eyes (JiKook) ✔

9.

Egy fénysugár keltett fel, nem volt a legkellemesebb ébresztés a világon, de annál jobb látvány fogadott.
Jungkook édesen aludt mellettem elnyílt ajkakkal, hasáig csúszott a takaró anyaga, haja össze-vissza áll.
Megigazítom rajta a takarót, hogy ne fázzon annyira.

Lassan mozgolódok mellette, ugyanis maradt egy kevés fájdalom az alsó felemben.
Az ágy végébe mászok, megkeresem telefonomat, hogy megleshessem az órát. Lassan dél van, nem fogunk ma bemenni a suliba, de nem is baj.
Ha már kikeltem az ágyból, gyorsan elszaladok a mosdóba és elvégzem a dolgomat. Kezet is mosok, de mikor a tükörbe nézek kissé lesokkolódok.
Jungkook pórszívót meghazudtolva szívta ki a nyakamat.

Kissé mérgesen megyek vissza a szobába és fekszek vissza az ágyba, de elszáll minden haragom, amikor az alvó Junkook-ra nézek. Túlságosan aranyos, hogy haragudni tudjak rá.
A takaró alatt kimatatom a kezét és összekulcsolom ujjainkat, ezzel sikerült egy kevés mozgolódást kicsalnom belőle.
Egy keveset hümmög és közelebb bújik hozzám.
- Mióta vagy ébren? - kérdésétől megborzongok, rekedt hangja olyan szexi.
- Nem olyan rég keltem. - suttogom, homlokára nyomok egy puszit.
- Fáj valahol? - teszi fel a kérdést.
- A fenekem egy kicsit, de nem olyan vészes. - válaszolom, majd ajkaira nyomok egy puszit. - A nyakam csúnyább.
- Bocsánat, de a gyengém. - suttogja, pont nyakamra érkezik meleg levegője. - És annyira édesen nyögtél, nehezen tudtam ellenállni.
- Meg van bocsájtva. - mondom, arcom megint kimelegedett.
- Mi lenne, ha ma csak pihennénk? - kérdez rá, elhúzódik tőlem és szemeimbe néz. - Jó reggelt édes.
- Jó reggelt mázas. - mondom reflexből, mindketten elnevetjük magunkat. - Ma Péntek dél van, kihagyjuk az órákat.
- Micsoda lázadó lett belőled. - mondja kuncogva.
- Rossz hatással vagy rám. - puszilok orrára mosolyogva. - De jó hatással is.
- Sejtettem, kezdeményeztél az éjjel. - szinte dalolja, annyira jókedvű. - És aranyos vagy ébredés után.
- Köszönöm. - felkönyökölök és úgy nézem tovább őt. - Te alvás közben vagy aranyos, olyan ártatlan vagy.
Sikerült meglepnem őt és zavarba hoznom, arcalmácskái rendesen kipirosodtak.
- Zavarba jöttél? - kérdezem kuncogva.
- Hogyne. - bólogat, majd derekamra fog és magához húz. Meztelen testeink összesimulnak. Most rajtam a sor, hogy zavarba jöjjek.
- Ravasz vagy. - bújok vállához. - Ez nem ér.
- De ér. - ellenkezik velem azonnal. - Nekem ennyi jár, mert meglestél alvás közben.
- Akkor kelj fel hamarabb előttem. - vágom rá azonnal, mire kelletlenül felnyüszit. - Sose fogsz, ugye?
- Nem hinném. - rázza meg a fejét, haja csikizi a fülemet. - Nem vagyok az a korán kelő ember. Gondolom te igen.
- Igen. - elhúzódok és felkönyökölök ismét. - Korán kelős vagyok, de szeretek aludni is, bár keveset alszok.
- Mennyit?
- Négy-öt órát? - kérdezem saját magamtól. - De azért, mert mindenre fókuszálok.
- Neked túl sok dolgod van. - felkönyököl, követve példámat. - Ha nem lenne ennyi minden, akkor nyugodtan aludnál.
- Nem biztos. Mindig tettem-vettem kiskoromban is. - mesélem neki. - Anyuék előtt keltem több alkalommal, addig pedig a szobámban játszottam vagy rajzoltam. Egyszer szólt rám apu, hogy hagyjam őket reggel és azóta hagytam is.
- Nincs jó kapcsolatod apukáddal, igaz? - kérdez rá.
- Nem a legjobb. - húzom el a számat. - Mindig a szigorú apa volt előttem, de láttam néha a gyengéd oldalát, ahogy anyuval bánik. Olyankor nagyon irigy vagyok rájuk.
- Miért?
- Mert összebújnak, lopnak egy csókot egymástól és együtt töltik az időt. - válaszolom. - Nekem ez nem adatott meg és mindig vágytam rá.
- Buta vagy. - jelenti ki a szemeimbe nézve. - Van előtted valaki, aki mindezt megtenné neked és kérni sem kell.
- Várj egy pillanatot. - mondom azonnal. - A kapcsolatukra vagyok féltékeny, nem arra, hogy mit tesznek meg kettesben vagy nem. Mondjuk olyan szempontból...fúj.
- Hjaj kicsi Chim. - fújja az arcomba a levegőt, közelebb hajol hozzám. - Leszel a párom?
- Úgy érted, hogy... - magyarázkodnék, de nem tudom kifejezni magam.
- Romantikus értelemben. - fejezi be helyettem mondandómat Jungkook. - Nos?
- Leszek. - bólogatok mosolyogva és megcsókolom boldogan. - Te vagy a párom Kook.
- Te meg az enyém Chim. - összedörgöli orrunkat.

Hát mondanom se kell, hogy még egy menetet lerendeztünk ketten, ami sokkal jobb volt az elsőnél. És ezúttal Jungkook került előtérben, amit egyáltalán nem bántam.

Összebújva pihentünk a takaró alatt. Félig Jungkook-on feküdtem, aki a hajam piszkálta ujjaival, én oldalát cirógattam óvatosan.
- Chim?
- Tessék? - emelem fel egy kicsit fejem.
- Azt hittem alszol. - visszahajtom fejem mellkasára.
- Nem, csak pihenek. - motyogom. - De képes lennék elaludni.
- Elhiszem Chim. - hangján hallom, hogy mosolyog.
- Hamarosan mennem kell. - sóhajtok egy nagyot. - Nem akarok hazamenni. Veled akarok lenni.
- És ha hazamennék veled? - kérdezi, államat megpámasztom kézfejemen és úgy nézek rá. - Meg hétvége van és hamarosan vége van az óráknak is.
- Egyedül lennél? - nézek rá szomorúan, egy aprót bólint. - Akkor gyere el, anyut megfűzöm, hogy aludj nálunk.
- Biztos? Nem lesz baj?
- Nem lesz Kook, ne aggódj. - lágy puszit nyomok ajkaira. - Anyu bírni fog téged, apuval pedig ne is foglalkozz.

Kellett egy kis idő, míg össze tudtuk kapni magunkat annyira, hogy kikelhessünk az ágyból. Jungkook megajándékozott pár ruhadarabjával, de a saját nadrágomat vettem vissza, az övé túl nagy volt rám. Igaz a pólója és kötött pulcsija is nagy volt, de azokban kényelmesen éreztem magam.
Ő is bepakolt magának váltóruhát a táskájában, majd kézenfogna hagytuk el a szobáját.
Igazán jól esett, hogy velem tartott haza, igaz nagyon izgultam, mert ez az első alkalom, hogy nemcsak barátot, hanem a páromat is bemutatom otthon, főleg úgy, hogy előző éjjel jól megdolgozta a nyakamat.
- Ne izgulj. - szorítja meg kezemet gyengéden.
- Inkább a miatt izgulok, hogy anyu azonnal rájön mi történt, ha ránéz a nyakamra. - hadarom el gyorsan.
- Bocsánat, de mint mondtam, nehezen tudtam ellenállni neked. - elengedi kezeinket és vállamnál fogva húz magához. Halántékomra nyom egy puszit. - Szexi vagy Chim.
- Ne mondj ilyeneket itt. - szólok rá, megint zavarba hozott.
- Imádom, ahogy tiltakozol a bókjaim miatt. - kuncogja el magát. - És piros füleidet is. Cukorfalat vagy.
- Te meg nyuszis. - motyogom orrom alatt.

Fellépcsőzünk a házik, majd nyitnám ki az ajtót, de be van zárva. Előkeresem kulcsaimat, majd kinyitom a falapot és beengedem magunkat.
- Megjöttem! - kiálltom el magam, de csak csend van a lakásban.
- Nincsenek itthon, ezek szerint. - Kook lehúzza cipőit és mögém sétál.
- Biztos este jönnek haza. - vonok vállat. - Csinálok valami kaját és eszünk?
- És ha rendelünk?
- Nekem úgy is jó. - vonok vállat. - De valami finomat kérek. Mindent megeszek.
- Rendben édes. - puszil nyakamba mosolyogva.

A konyhába megyek, hogy tölthessek magunknak valami innivalót. A pulton egy boriték van hagyva az én nevemmel.
Kíváncsian bontom fel és veszem ki a tartalmát. Egy kisebb levélke és pénz is van.
- Remélem jó lesz a sajtos-sonkás pizza, mert imádom. Mi az? - sétál be Jungkook, kezemből kiveszi a levélkét.
- Elutaztak egy hétre. - mondom. - Előtte mindig szólnak, ha mennek.
- Nyugi Chim, biztos kettesben akartak lenni egy kicsit. - nyugtat meg, mielőtt bepánikolna. - Hazajönnek, csak kiruccantak egyet. Nem lesz semmi baj.
- Itt maradsz addig velem? - kérdezem reménykedve, hogy velem marad ezen a héten.
- Maradok. - bólint.