I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

17.rész

-Kicsim nézd!-nyomtam a kezébe a képet.-Milyen kicsik voltunk még!-könnyeztem.
-Ahhw igeen!-mosolygott. A kép 9 éve készült rólunk a vidámparkban, ahol Mason a vállamat ölelve hatalmas vigyorral az arcán álldogált mellettem, míg én a mellkasához bújva mosolyogtam. Itt is együtt voltunk, de csak egy kis ideig... Csak kipróbáltuk, hogy milyen is egy kapcsolat.
-Milyen nyomik voltunk!-nevettem.
-Áh én akkor is jóképű voltam!-símított végig az arcán.
-Tudom, de most még jobbképűbb vagy!-csókoltam meg.

A polaroid képet bele tettem a telefontokomba, hogy el ne veszítsem.
Estére minden csomagomat össze pakoltunk és elindultunk haza Londonba.

Reggel korán anyuval elindultunk a Hult-ra beiratkozni. Minden a lehető legszuperebben ment, fel is vettek és holnap már mehetek is be az órákra. Délelőtt Mason átjött és az összes cuccomat kipakoltuk. Délután ketten elmentünk egy étterembe kicsit kettesben lazulni.

-Annyira nagyon hiányzott már ez!-falt be egy adag sushit.
-Nekem is! Kell végre egy kis kikapcsolódás!-sóhajtottam mosolyogva.
-Amig nem voltál itt, Tuchel teljesen kiakadt! Mindig leszolt, hogy nem figyelek és, hogy jöjjek már vissza észben is edzésre...-mesélte.
-Hát Kicsim sajnálom... Én sem akartam a lehető legtávolabbi egyetemet választani, de ott volt olyan lehetőség, hogy ott tudjak fejlődni, aztán jött ez a dolog és semmi nem úgy alakult ahogy akartam. De a jó hír az, hogy itt csak 1 és fél évet kell egyetemre járnom!-lelkesedtem.
-Nekem az se lenne baj mostmár, hogy 3 évet járnál egyetemre, mivel most itt vagy pár házzal arrébb...-hadonászott a pálcával.
-Viszont ebben az 1 és fél évben rengeteget kell tanulnom és lehet ha nem lesz rád elég időm...-néztem a tányéromat.
-Semmi baj Szivem, megoldjuk valahogy, hogy töltsünk együtt is egy kis időt!-mosolygott.
-Valami ötlet?-érdeklődtem.
-Amikor nincs edzésem akkor nálad leszek, edzés után is hozzád jövök, és hétvégén lehetünk kicsit többet együtt!-vázolta fel a tervet.
-Ez így mind szép és jó, de anyáéknál leszek, mivel semmi időm nem lesz főzni magamra ezért amig lejárnak a vizsgáim addig anyuéknál fogok tanyázni!-vontam meg a vállam.
-Ohh értem...-nézett szomorúan.
-De ne aggódj emiatt! Miután leéretségiztem utána elmegyünk egy jó hosszú kikapcsolódásra oké? És akkor csak ketten leszünk és romantikázunk!-fogtam meg a kezét.
-Mhm... Jó...-vont vállat.
-Ez most komoly Mount?-háborodtam fel.-Jó akkor nem megyünk éretségi után sehová!-engedtem el a kezét, majd fogtam egy taxit, lediktáltam a címem és elindult a jármű. Azért kicsit rosszul esett a hozzá állása... Simán tölthetném az éretségi után mással a szabadidőmet, de nem én inkább Masonnel akarom eltölteni, mert kurvára szeretem és kibaszottul nem lesz rá elég időm az egyetem alatt, erre meg benyög egy olyan választ amiről üvölt, hogy nem akarja.

Beléptem a házam ajtaján és egyből megcsapott Mason illata. Hiába nincs itt, mindig férfi parfümtől illatozik a házam. Gyorsan átöltöztem és leültem átböngészni az egyetem tantervét. Már a diploma osztó résznél tartottam, mikor Mason toppant be. Felpattantam és szorosan magamhoz öleltem.

-Bocsánat!-mondtuk egyszerre.
-Nem, én kérek bocsánatot amiért viselkedtem! Szeretlek és akarok menni veled kikapcsolódni!-húzott szorosabban magához.
-Bocsánat, hogy úgy felkaptam a vizet!-szégyeltem el magam.
-Semmi baj...-suttogta majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra és ellépett tőlem.-Mit csinálsz?-nézte a laptopom.
-A tanterv füzetet bújom!-mosolyogtam.-Nézd! A szalag avatóra külsős emberek is részt vehetnek!-lelkesedtem.
-Ú szupi!-mosolygott.-Nem vagy fáradt Kincsem?-fürkészett.
-De igen nagyon!-pislogtam álmosan.-De most csak egy meleg zuhanyra, az ölelésedre, a közelségedre és a puha meleg csókjaidra vágyom!-vázoltam fel a vágyaimat.
-Akkor mire várunk még?-emelt fel az ölébe. Gyors beálltunk a zuhany alá és lefürödtünk. Mason egész végig a gyógyuló sebeimet nézte, majd hirtelen megfordított és a fenekemen végig húzta az ujját.

-Fáj még?-fordított vissza maga fele majd bólintottam.-Ne aggódj minden jó lesz majd!-húzott magához majd megcsókolt.

Este tizenegykor estünk be az ágyba. Mason ráfeküdt a hasamra és a fejét a melleimre hajtotta. A lábaimat keresztűl fontam a derekán és szorosan öleltem magamhoz. Egy hosszú esti csókot lehelt az ajkaimra, majd percek alatt álomba szenderűlt. Nem sokkal később én is elaludtam.

Reggel 5kor felébredtem és elkezdtem készülődni. Egy fekete pulcsit vettem fel, fekete farmerral és a Jordanemet húztam fel. Gyors sminkeltem, majd elindultam az egyetemre. Fél órás autózás után meg is érkeztem. Leparkoltam, majd beléptem a portára és felmutattam a kártyám. Az aula hatalmas volt, tele volt minden szekrényekkel, növényekkel és képekkel. Az osztályom a földszinten volt egy eldugodt helyen, ezért nem voltak ott olyan sokan. Az osztályterembe beérve az osztálytársaim felkapták a fejüket.

-Sziasztok!-köszöntem magabiztosan.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Gyere ide leülhetsz!-integetett egy szőkés barna hajú lány.
-Szió!-köszöntem mosolyogva, majd leültem mellé.
-Szia! Laura vagyok!-nyujtotta a kezét.
-Luna!-ráztam vele kezet.
-Hogy, hogy nem szeptembertől vagy itt?-érdeklődött.
-Manchester-ben tanultam pár hónapig, de aztán egy dolog miatt anyukám úgy döntött, hogy jobb lesz ha szem előtt vagyok!-meséltem.
-Uh hát én is így voltam, csak én Skóciából jöttem Ide!-mondta.
-Na és mit tervezel az üzlet vezetőitől?-kérdeztem.
-Ezo-business-t szeretnék csinálni!-lelkesedett, mire furán néztem rá.-Ásvány kereskedés!
-Jaj azok a színes kövek amiknek hatása van?-jöttem rá.
-Ühüm!-bólogatott vadúl.
-Anyám is ilyeneket gyüjt! Csak asszem' ő valami boszorkány! Kártyái vannak meg rituáléi!-forgattam meg a szemem.
-Imádom anyukád már most!-vigyorgott.-Na és neked mi a terved?
-Hát anyu legnagyobb álmát szeretném megvalósítani! Szintén ásvány boltot akar nyitani, de nem lehet.-vontam vállat.
-Ahhw ez de cuki!-olvadt el, majd belépett az ofőnk, aki kb majdnem akkora mint mi.

Nap végére, kiderült, hogy Sophia az osztály ribanca totálisan szerelmes Masonbe. Szomorúan belültem az autómba és haza fele indultam. Otthon csak 2 szót váltottam Masonnel és mentem is a szobámba tanulni. Este nagyon fáradtan estem be az ágyamba.

Másnap reggel Mason vitt az egyetemhez ami nagyon nem volt jó ötlet. Kiszállt, hogy elbúcsúzzon tőlem, majd ahogy Sophia meglátta sikongatva sietett oda hozzánk.

Ha most nem verem orrba ezt a libát akkor soha!