Reggel kissé nehezen keltem fel a hét órára beállított ébresztőre, mivel egész nyáron ilyen kilenc-tíz óráig aludtam. Nem akartam azzal húzni az időt, hogy fetrengek, ezért gyorsan kipattantam az ágyból és a fürdőbe vezettem az utamat, hogy megmossam egy kis hídégvízzel az arcomat.
Miután egy kicsit felkeltem, elkezdtem összekészíteni, hogy mit fogok a mai napon felvenni, hogy később ne húzzam ezzel az időt, mert képes vagyok rá. Miután végeztem a válogatással, visszamentem a fürdőbe, hogy egy kis sminket felrakjak az arcomra, miután fogat mostam.
- Milla! - kopogott az ajtómon a szobatársam. Még csak most lesz negyed nyolc, nekem az rémlik, mintha azt mondta volna, hogy nem most, hanem majd a későbbi órákban megy csak be az egyetemre.
- Igen? - nyitottam ki az ajtót egy résnyire, mert még pizsamában voltam.
- Csak azért zavarlak, hogy tudd, hogy megyek be hamarabb az egyetemre, szóval az ajtót majd zárd be nyugodtan magad után. - tájékoztatott kedvesen. Tényleg nem tűnik nekem egy bérgyilkos fajtának.
- Rendben, köszönöm, hogy szóltál. - mosolyogtam rá hálásan, majd miután elköszönt, visszazártam az ajtót és folytattam a készülődésemet.
***
Az első órámat nem tartotta végig a tanár, csak egy kisebb bevezetést tartott arról, hogy mire számíthatunk ebben a félévben. Gondolom, a hét nagy része is ilyen lesz, de ahogy hallottam vannak olyan tanárok is, akik annyira nem diák kímélők és már az első órán nyomják a tanagyagot rendesen.
- Szia! - lépett mellém egy lány, miközben a folyosón álltam és vártam, hogy az ebédszünet előtti utolsó órára megjelenjen a tanár.
- Szia. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Lotti vagyok. - nyújtotta a kezét bemutatkozás képpen, amit én elfogadtam.
- Én pedig Milla.
- Ide vársz te is erre az órára? - mutatott az ajtóra.
- Igen. - bólintottam - Kíváncsi vagyok milyen lesz.
- Hát.. elvileg ez a tanár szigorú. - húzta el a száját - Egyébként láttalak az előző órán is, csak mire utánad értem volna, eltűntél. - magyarázta - Meg a koli előtt is láttalak. - ezek hallatán egy kicsit érdekesen fürkésztem, mert azért valljuk be ez elég furcsán hangzik eddig. - Jaj, nem követlek, se semmi ilyen. - nevetett fel azonnal szabadkozva - Csak még amikor legelőször megláttalak feltűnt, hogy egy egyes Jordan van a lábadon aztán arról megjegyeztelek. - magyarázta, hogy kimentse magát a kémkedő szerepéből.
- Ó! - nevettem fel - Hát igen, szeretem a cipőket. - vallottam be, majd lenéztem a lábaira és neki is egy ugyanolyan márkájú lábbelije volt mint nekem, csak más színben. - A tiéd sem rossz. - bólogattam elismerően.
- Köszönöm. - vette boldogan a dicséretet - Elég drága volt, szóval próbálok rá minél jobban vigyázni. - nézegette az említett ruhadarabot.
- Igen, sajnos ez nem olcsó mulatság. - értettem vele egyet - Nehéz is ellenállni egy jó darabnak. Kivéve ha milliós tétről van szó. Mondjuk azt nem tudom megvenni, szóval itt kísértés sincs. - vázoltam fel nevetve.
- Ne is mondd néhánynak úgy eltudják kérni az árát, hogy csak leesik az állam amikor meglátom, hogy mennyibe kerül. - rázta meg a fejét lemondóan - Mennyi az idő? - tette fel a kérdést, miközben elővette a telefonját, hogy megnézze. A szememet én is odavezettem, hogy megnézzem mennyit ír a készülék, majd nem tudtam nem észrevenni, hogy a háttérképe Kylian Mbappe.
