Egyszer mindenkiből csak emlék lesz. Belőled és belőlem is. Nem tudni mikor, vagy hogyan. Csak egy pillanat. Gyorsan múlik. Talán már a búcsúra sincs idő. Aztán... ki tudja mi lesz azután. Minden pillanat szépség, érzések eltűnnek. Az álmok, az örömök, a csalódások, a békülések, a veszekedések, a harag, a magány szertefoszlik. Már csak az emlékek maradnak utánad. Ott maradsz még minden barátodban, szerettedben, ismerősödben. Aztán egy napon végleg eltűnsz innen. Már halvány emlékfoszlányok sem maradnak belőled. Már senkinek nem sajdul bele a szíve a hiányodba. A sírod se gondozza senki. Elillantál. Eltűntél. Véged van. Elfelejtettek.
