FELICIA
Kénytelen voltam tölteni magamnak is egy pohár whiskyt, amit aztán úgy kellett meginnom, hogy senki se lásson, mert még mindig remegett a kezem. Mekkora egy idióta ez a Marion, a frászt hozta rám.
Talán egy kissé túlreagáltam, tudom, láttam hogyan nézett rám, mint aki képes lenne visszaadni. Vajon ő megütne engem szándékosan? Nem, hiszen ügyvéd... várjunk... megütöttem egy ügyvédet, te jó ég!
Mély levegőt vettem és lehúztam a pohár tartalmát, fintorognom kellett, amit most szabadon is engedtem, hiszen senki más nem látja, csak én. Mielőtt kimentem volna a többiekhez töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, amit a hűtőben találtam. Nos, üdítőből jóval kevesebb volt bekészítve, mint alkoholos italból.
Abban a pillanatban, hogy kiléptem a nappaliba az ég akkorát dörrent, hogy összerezzentem. Csak Marion rejtett mosolyára tudtam figyelni, aki mintha élvezettel nézné, hogy megijedtem a dörgéstől.
- Gondoltam, hogy nagy vihar lesz. – szólalt meg halkan Margaret.
- Csak nem félsz? – vigyorgott rá Jill.
Margaret megrántotta a vállát. A beszélgetés újabb kudarcba fulladt. Micah még mindig nem került elő, ami most a vihar miatt még jobban aggasztott, ennek azonban semmi jelét nem láttam Marionon, aki nyugodtan iszogatta a hülye italát.
Mi lányok megbeszéltük, hogy csinálunk egy kis palacsintát vacsorára, hiszen ahhoz még elegendő élelmet találunk a hűtőben, és addig is lefoglaljuk a gondolatainkat.
Mindent előkészítettünk, és még jól is szórakoztunk, miközben mindenki viccelődve próbálta bemutatni a főzőtudományát. Felváltva sütöttük a palacsintákat, hogy mindenki ki tudja belőle venni a részét, és minden olyan természetesen hatott. Még Peggy sem irritált a jelenlétével, Jill nem kötözködött, Marion pedig elvonult magának a piájával és csak távolról nézett minket, néha oda-oda szólt, de mintha ő is érezte volna a jó hangulatot, ami átragadt rá.
Körbeültük az asztalt és mindenki jóízűen falatozott, amikor is Marjorie-nek támadt egy jó ötlete.
- Nem hozunk fel a pincéből lekvárt? Láttam pár üveggel... - vetette fel.
- Nekem megfelel a szirup. – rántott vállat Jill.
Marjorie látszólag elszomorodott, így felajánlottam, hogy szívesen lemegyek vele lekvárért. Így ismét együtt tettük meg a nagy szélben és a tomboló esőben az utat az undorító bogarak és pókok között a pincében, ahol ő gyorsan felkapta a lekvárt és már iszkoltunk is ki. Nevetve és szinte bőrig ázva ültünk vissza az asztalhoz a baracklekvárunkkal, ami annak ellenére, hogy senkinek sem kellett mindenki jóízűen fogyasztotta.
Már csak beszélgettünk az asztalnál, amikor is hirtelen sötétség lett. Hallottam, ahogy Peggy felsikoltott kissé, de nem ítélkeztem a legutóbbi sikoltozásom miatt. Nem volt nálam telefon, miért is lett volna, hiszen még térerő sem volt, de Marion ennek ellenére elővette a sajátját és bekapcsolta a vakut. A nagy háborgás közepette megállapodott Jillel, hogy felmegy vele az emeletre és mindenkinek lehozza a saját telefonját. Őszintén nem örültem annak, hogy ők a cuccaim között fognak turkálni, de nem tapogatózhatok a szobában reggelig, mire megtalálom. Így kénytelenek voltunk várni körülbelül tíz percet a sötétségben, miközben fojtott hangon beszélgettünk valami hülyeségről.
Végül Jill mindenkinek odaadta a saját telefonját. Tanácstalanul álltuk körül az asztalt.
- Szóval, most én és Felicia szépen kimegyünk a fészerbe megnézzük milyen komoly a probléma, addig ti szerezzek valami gyertyát, vagy ilyesmit! – vette a kezébe az irányítást Marion.

आप पढ़ रहे हैं
Az osztálytalálkozó
हॉरर10 évvel a gimnázium után valaki szervez egy osztálytalálkozót. A helyszín egy kietlen vidéken álló házikó, ahol a résztvevők iszogathatnak, sütögethetnek, felfedezhetik a vidéki élet örömeit, és beszélgethetnek. Megoszthatják egymással mindazt, ami...