Az osztálytalálkozó

39.

FELICIA

A legkisebb bajunknak gondoltam azt, hogy valaki nem érzi jól magát. Ezért nem siettem rögtön utánuk, hanem maradtam és ittam inkább még egy pohár vizet. Valamiért mindig kótyagosnak érzem a fejem annak ellenére, hogy ma még nem ittam alkoholt. Máskor nem ilyen nehezen józanodok ki. Talán le kellene tennem az alkoholt. Nem, jó nekem így, legalább jobban el tudom viselni őket. Vagyis Margaret-et.

Úgy éreztem helyénvalónak, hogy utánuk megyek, bármennyire is akartam kerülni mindenkit és elhúzni erről a helyről.

Komolyan, még az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy miért nem Margaret volt az első áldozat. Talán könnyebben viseltem volna az összezárást.

Felballagtam az emeletre, ahol Margaret és Marion Marjorie ágya körül téblábolt.

- Mizu? – dőltem az ajtófélfának.

- Csak... hallottam, ahogy öklendezik, és ránéztem. Vérben találtam. – nézett rám nagy szemekkel Margaret.

- Vérben? – kérdeztem meglepetten.

- Nem nagy ügy. – szólalt meg erőtlenül Marjorie az ágyból. Sápadt volt, verejtékes a homloka, tényleg rosszul nézett ki. – Gondolom, csak elrontottam a gyomrom. A vér pedig... női ügyek. – zavartan Marion-ra nézett.

Az említett elkapta a tekintetét és zavartan az egyik lábáról a másikra nehézkedett.

- Mi az, hogy nem nagy ügy? – nézett rá rosszallóan Margaret. – Gyógyszer kell neki. És betét.

- Hozok! – ajánlkoztam rögtön.

Jó érzés volt kimenni a szobából. Fülledt volt a levegő, a tipikus betegszag beivódott a szobába. Ha szerencsém van hoztam magammal a biztonság kedvéért tampont és betétet is annak ellenére, hogy nem vagyok abban az időszakban. Néhányan ezt hülyeségnek tartanák, de én szeretek mindenre felkészülni és íme, meghozta a gyümölcsét!

Elővettem a neszesszerem a fürdőből. Amikor kihúztam a cipzárt és beletúrtam egy fecni esett a padlóra. Nem is igazán esett, hanem mint egy szirom, amit elfújt a szél, szépen lassan ereszkedett le.

Lehajoltam és felvettem. Nem én írtam.

Női ügyek? Biztosan?

Remélem szerencséje van, és gondoskodsz róla!

Minden szem gyógyszer egy titok!

Kezdem: Marjorie-nak nem lehet több gyereke. Ha nem jönnél ennyiből rá: nem menzesz.

Apró darabokra téptem a papírt és lehúztam a vécén. Pár pillanaton belül Margaret rontott be.

- Van nálad...? – kérdezte sürgetően.

- Aha. – a kezébe nyomtam egy betétet.

- Életmentő vagy! – rám mosolygott.

Komolyan úgy mosolygott rám, mintha mi sem történt volna. Mintha egy idegenre mosolyogna, aki egy nehéz pillanatban kisegíti.

Éreztem, hogy felgyorsul a pulzusom. Az üzenet...

Mit kezdjek vele?

Ha valóban erről van szó, akkor... akkor ő a következő.

És a fecnit a tettes hagyta a neszesszeremben.

Kirázott a hideg a gondolatra, hogy itt járt, belenyúlt a cuccomba, ki tudja mihez ért még hozzá. És honnan tudja, hogy Marjorie-nak nem lehet gyereke? Ki ő valójában?