Az osztálytalálkozó

53.

FELICIA

Kifordultam a földútról. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban. El sem hiszem, hogy tényleg megúsztam!

Már nem nevettem kényszeresen, de még mindig úsztam a boldogságban. Nem gondoltam volna, hogy túlélem ezt az osztálytalálkozót. Ahogyan azt sem, hogy most hová menjek.

Talán vissza kellene mennem New York-ba, hogy ott folytassam az életem, ahol abbahagytam. De jó nekem az az élet? Tényleg holmi újságíróként akarom leélni az életem? Nem, nem, most már előre fogok törni. Még nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni pontosan, de sok minden változni fog ezután.

Egy utolsó cikket a világra hozok. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy megmenekültem. Hogy legyőztem egy elmebeteget, hogy a hét főből én voltam a legtökösebb ahhoz, hogy túléljek.

A rendőrség lesz az első megállóm.

Bár nem tudom, hogy pontosan mi történt ott, ezért kaptam istentől a végtelen kreativitásom, majd kitalálok valami hátsó történetet ennek a sorozatgyilkosnak. Tarolni fogok. Talán többet nem is kell majd dolgoznom. Híres leszek.

Még mindig vigyorogva vezettem, amikor suttogást hallottam.

Tényleg elhagysz? Mindent miattad csináltam.

Összeráncoltam a szemöldököm.

Csak képzelődtem. Belenéztem a visszapillantóba. A sötétített ablakoknak köszönhetően félhomály uralkodott a hosszú limuzin hátuljában, de a hátsó ablak elég fényt adott ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, nincs ott senki. Csak képzelődöm. A sokk, a stressz, a félelem és a boldogság játszik velem.

El kell engednem ezt. Nem élhetek ezentúl így.

Azonban valami befészkelte magát a gondolataimba. Túl könnyű volt. Nem állt az utamba, még csak nem is láttam.

Abban a pillanatban, hogy a felismerés megcsillant a szememben egy kendő takarta el az arcom.

Rátapostam a fékre, félrerántottam a kormányt. Szitkozódást hallottam, miközben erős kezek tartottak. Próbáltam nem levegőt venni, de nem bírtam sokáig. Percekig, vagy órákig kellett belélegeznem azt a valamit, miközben hiába kapálóztam és rázkódtam, nem tudtam kiszabadulni.

A sötétségen keresztül még végigszántotta a gondolatomat a tudat, hogy elcsesztem.

És meg fogok halni.