Új kezdet /Befejezett/

💜14.rész💜

~Tayler Jenkins~

Égésznap ezt a kibaszott levelet olvasgatom amit Emily írt. Miután haza értem reggel a futásból az anyám azt mondta hogy Emily hagyott egy levelet aztán Johnnal visszaköltöztetek a lakásba. Kibaszottul dühös voltam,tomboltam és miután széttörtem a szobámban mindent egyből Austinhoz jöttem. Reggel mikor elmentem futni azt hittem úgy jövök vissza hogy mindent megtudunk majd beszélni Johnnal és minden oké lesz erre egy ilyen levél fogad Emilytől.

Tayler...

Sajnálom de ez nem fog menni,látom mennyire tönkretesszük a szüleinkkel ezzel az egész kapcsolattal úgyhogy job lenne ha csak mostohatestvérek lennénk. Amúgy sem vagyok beléd szerelmes szerintem csak jól éreztem magam veled. Nagyon jó volt tényleg de nem tudlak elképzelni magam mellet.Sajnálom

Emily

-Ne olvasgasd már egész nap azt a szart-rántotta ki a kezemből Austin a levelet. Utána kaptam de esélyesem volt elvenni tőle. Már késő este van de nem alszunk hanem beszélgetünk.

-Akkor mégis mit kellene tennem?-kérdeztem gúnyosan

-Azt nem tudom de biztosan nem ezt.-vágott vissza. Austin telefonja hirtelen megszólalt és ameddig ő kikereste a telefonját a hátsó zsebéből addig gyorsan kikaptam a kezéből a levelet. Csak egy sóhajtva hagyta rám és vette fel a telefont.

-Mit akarsz Emily?-amint az utolsó szót kimondta megdermedtem és dühösen fordultam Austin irányába.

-Miért segítenék össze törted a legjobb barátom szívét-vágott vissza élesen

-3 percet kapsz-mondta unottan majd rám nézet legalább 1 percig nézet aztán újra megszólalt-Igen itt van-mondta mire hevesen kezdtem integetni a kezemmel és a fejemmel egyszerre hogy nem vagyok itt. Austin csak rám nézet majd a fejét rázva hangosította ki a telefont-oké,kész-mondta

-Tayler....kicsim-hallatom meg az édes hangját de annak ellenére mennyire imádom a hangját bunkón válaszoltam

-Ne hívj így,csak mond amit akarsz aztán hagyj békén-mondtam dühösen

-Oké-sóhajtott majd belekezdett-Most hallgattam ki egy beszélgetést Apa és Clara között ahol arról beszéltek hogy mennyire ki vagy akadva a levelem miatt-mondta

-Igen kiakadtam,komolyan gondoltad hogy nem vagy belé szerelmes csak jól érezted magam veled,és én még voltam olyan hülye hogy tepertem érted-mondtam,sót már szinte ordítottam

-De,Tayler én nem írtam neked semmilyen levelet-mondta halkan

-Dehogynem írtál,hisz itt van a kezemben-mondtam dühösen

-Nem,nem érted én tényleg nem írtam neked, és ezek szerint te sem nekem-mondta

-Tessék? Én nem írta neked-mondtam döbbenten

-Igen most már tudom hogy nem te voltál hanem apa. Viszont én sem írtam neked azt a levelet Calara írt. Most beszélték apáék a telefonban-mondta mire teljesen ledöbbentem. Ez nem lehet igaz az anyám nem tenne ilyet.

-Ez nem igaz-mondtam-nem lehet igaz,anya nem tenne ilyet.

-Sajnálom Tayler de igaz. Azért írtak mind a kettőnknek hogy ne keressük a másikat amit el is értek mert miután ide adta azt a levelet amit elvileg te írtál én olyan dühös lettem hogy kitöröltem a számod és letiltottalak minden honnan.-fejezte be Emily

-De,akkor nem is írtál nekem semmit?-kérdeztem és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

-Nem,amúgy meg az én levelemben az állt hogy úgy tekintesz rám mintha a kis húgod lennék-mondta szomorúan

-Jézus,dehogy is-szörnyülködtem.

-Akkor minden rendben kicsim? Mármint én még mindig szeretlek de ha te már n...-nem tudta befejezni mert közbe vágtam

-Persze hogy szeretlek bébi. Minden oké. Vagyis majdnem. Holnap beszélek az anyámmal és majd hívlak hogy mi volt-mondtam

-Rendben-mondta-Szeretlek, Jó éjt. Szia Austin

-Én is szeretlek.Jó éjt-fejeztem be majd miután Austin is elköszönt leraktam és elterültem a kanapén

-Hühh-mondta Austin kis idő után

-Az bizony-mondtam majd egy kissebb mosoly terült el az arcomon.....ezek szerint még mindig szeret engem.

-És most mit akarsz tenni?-kérdezte Austin

-Még nem tudom-sóhajtottam

~~~

Reggel hamar keltem mert suliba kell menni,legszívesebben nem mennék és leszarnám de mivel az anyám egész nap dolgozik ezért csak este tudok vele beszélni így inkább elmegyek addig suliba mert még a végén bekattanok otthon.

Az egész nap baromi lassan telt el és rengetegen kérdezgették hol van emily de persze senki nem tudja rajtam és Austinon kivül a választ.

-Mehetünk?-állt fel utolsó óra után Austin

-Igen-mondtam. Most még át megyek hozzá mert anya még mindig nincs otthon.

-Mit akarunk csinálni délután?-kérdezte Austin

-Ps?-kérdeztem miközben kiléptünk a suli ajtón

-Oké,ohh várj hívnak-gyorsan kikapta a telefont a zsebéből és fel vette.-Csak egy pillanat mondta nekem mire csak bólintottam és elkezdtem nézelődni. Minden diák kb,menekül a suliból. Miközben a tömeget néztem összeakadt a tekintettem a világ legszebb szempárjával. Hatalmas mosoly terült el az arcán. Egy pillanatra lefagytam de aztán azonnal elindultam felé. Mikor oda értem a derekánál fogva fel emeltem és számat azonnal a szájára tapasztottam lábát a derekam koré kulcsolta miközben szenvedélyesen viszonozta a csókomat. Lihegve váltam el tőle és mosolyogva néztem rá.

-Mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten

-Mi az talán nem örülsz nekem?-kérdezte mosolyogva

-Ohh,dehogynem csak nem értem hogy kerülsz ide-mondtam és közben a lábára állítottam úgyhogy továbbra is a derekát öleltem.

-Hát apa elment otthonról úgyhogy fogtam és eljöttem,gondoltam megleplek-nézet rám mosolyogva. Hihetetlen ez a lány és csak az enyém. Jó szorosan magamhoz öleltem.

-Nocsak ki van itt-ért oda hozzánk Austin

-Szia-mosolygott rá Emily

-Na és most hova?-kérdeztem

-Hát megyünk beszélni anyukáddal nem?-nézet rám furán Emily

-Anya még nincs otthon-mondtam

-Dehogynem-bólintott Emily- Mikor megjöttem előszór hozzátok mentem és anyukád a kertben volt. Nem látott meg úgyhogy nem tudja hogy itt vagyok de szinte biztos hogy otthon van-fejezte be

-Dehát elvileg estig dolgozik.Mit keres otthon?-egyre furcsább nekem ez a helyzet.-Jól van tesó akkor mi haza megyünk aztán majd írok hogy mizu-fordultam Austin felé majd lepacsiztam vele.

-Oké.Na csumi-köszönt el majd elindultunk kétkülönbözö irányba.

-Egyre furább ez az egész-szólalt meg Emily

-Igen szerintem is-bólogattam. Az út további részében jelentéktelen dolgokról beszéltünk leginkább. Mikor haza értünk gondolkodás nélkül nyitottam be az ajtón majd mentem tovább a nappaliba Emilyvel együtt. Amint beléptünk a nappaliba azt hittem kisül a szemem. John és anya a kanapén csókolóztak.

-Anya?-ezt inkább kérdeztem mint sem mondta mert nem akartam elhinni hogy tényleg ő az.

-Apa?-szólalt meg Emily ugyan olyan hangnemben mint én

Sziasztok!

Őszintén nem tudom mi van velem de mivel rengeteg ihletem van így sikerült még egy rész hoznom. Remélem tetszik.
Instagram: just_aisla
Aisla❤️

2021.november.13