Varázsló, kis hibával

19. Varázsló, kis hibával

Egy erdőben voltak. Marius hallotta, hogy a bátyja öklendezik valahol nem messze. Ismerte az érzést, ő is átélte már, mikor találkozott a valódi életveszéllyel, Jonas Paige támadásakor. Meg tudta érteni. Feltápászkodott, és Mercyt kezdte keresni a tekintetével. A lány a kis tisztáson állt, sápadtan, és Hollyt figyelte, aki közben felderítette a terepet. Vajon miért taníthatták ilyesmire a szülei? Mire akarták felkészíteni? És hogyan volt képes mindezeket egymaga megtanulni? De ennél sokkal fontosabb volt most a hogyan tovább kérdése.

- Mi volt ez? - nyögte ki Julius, még mindig a történtek hatása alatt.

- Egy varázslat, amit az idők során megtanultam - felelte a sírástól még rekedten Mercy. - Megsemmisítő átok a neve. Mindent elpusztít maga körül.

- Hogyan tudtad...?

- Túl könnyen, mint láthattad! - a lány hangja tele volt leplezetlen önutálattal.

- Mit csináljunk most? - vágott közbe gyorsan Marius.

- Vissza kell mennetek a házunkba. Csak egy kis időre. El kell még intéznem valamit. Majd utánatok megyek, és keresünk egy másik rejtekhelyet.

- Menjünk - kászálódott talpra Julius.

- Várjatok, előbb el kell mondanom még pár biztonsági dolgot...

- Most csak hagyj békén, jó! - csattant fel a fiú, és eltűnt.

- Ostoba, önfejű kölyök! - morogta Mercy. - Menj utána, Marius, vigyázz rá. A ház egy ideig megvéd benneteket, ha kell. Hamarosan én is ott leszek. Húzzátok meg magatokat. De mielőtt bemennél, ne felejtsd el a Homenum Reveliót.

- Te hová mégy?

- Még el kell intéznem valamit.

- Mit?

- El kell oltanom egy égő erdőt, mielőtt a tűz továbbterjedne. Rohadtul nehéz lesz, de muszáj megtennem.

- Rendben. Én mit csináljak addig?

- Ott van a tarisznyám. Szedj össze bele némi tartós élelmiszert a konyhából, meg pár váltás ruhát mindhármunknak. Szolgáld ki magatokat a szüleim szobájából.

- És ha hazaérnek közben?

- Még nem fognak.

- Megharagszanak miatta.

- Majd akkor foglalkozzunk ezzel, amikor nem lesz ennél nagyobb problémánk. Indulj, mielőtt a bátyád valami hülyeséget csinál.

- Megyek - mondta Marius, de mégsem ment, habozva nézett a lányra. - Köszönöm, hogy megmentettél minket.

- Ne köszönd, mert borzalmas dolgot tettem. És ennek mindannyian meg fogjuk fizetni az árát - vágta rá Mercy, és eltűnt.

Marius magára maradt. Nem lesz könnyű, gondolta. Azután a bátyja után indult.

A ház nyugodtnak és békésnek látszott, mint mikor legelőször járt itt. Juliusnak nem látta nyomát, bizonyára már odabent duzzog. Körülnézett, és már majdnem bement, amikor eszébe ötlött Mercy figyelmeztetése.

- Homenum Revelio! - suttogta.

Valaki van odabent. Talán csak Julius az. De nem árt az óvatosság. Mer maga említette, hogy elvileg kijátszható lehet a védőbűbája. Óvatosan, pálcával a kezében lépett be, és igyekezett minél hangtalanabbul mozogni. Nem vett észre semmi gyanúsat. Egyelőre. A földszinten nem volt senki. Fellopakodott az emeletre. A lányok hálószobája is üres. Halk horkolás ütötte meg a fülét a szülői hálóból. Elaludt az az idióta? Lopva bekukkantott. Julius az ágyon feküdt, kényelmesen kinyúlva aludt. Csak nem megviselte a mai nap?