A biztos pont

45. Fejezet

Levi:

Olyan nehéz volt, már annyiszor csináltam ilyet, de ez most más. Teljesen kiborultam, mi van, ha nem sikeül. Mi van, ha dadogni kezdek és elrontom a kis monológom. Najó ennyi idegesség elég volt mára. Úgy is még be kell mennem dolgozni.

- Mi az törpi, miért vagy ilyen sápadt? - Lépett elém Hange.

- Elhívtam Erent randizni...

- Ezt nem értem, miért parázol ennyire? - Jó ez igaz, túl sok lehetőségem úgy sincs.

- Nem tudom, ez lesz az első és nem szeretném elszúrni. - Megrázta a fejét és felült a pultra.

- Mi a legrosszabb? A kanapén kell aludnod? - Így kimondva még hülyébben hangzik a probléma.

- Jól van na, kemény az a kanapé. És jobb vele aludni. - Mosolyodtunk el a tényen.

Nem tudom, hogy ő, hogyan viszonyul a dologhoz. Lehet nem is érdeki, de szét is aggódhatja magát, ami nem tesz jót neki. Meg persze ma, életében először bement dolgozni. Megpróbálunk mindenben segíteni, de sajnos az még így sem elég. Ha talán több ideje lenne beletanulni, akkor könnyebben alkalmazkodhatna.

- Levi? - Lépett hozzám egy nő.

- Igen, miben segíthetek? - Fiatal, szép és bájos nő, de nem értem, hogy mit szeretne tőlem.

- Nem imersz meg? Isabel vagyok! - Nyújtott nekem kezet és végre rájöttem, hogy kicsoda.

- De rég láttalak, hova mész most? - Leálltam vele beszélgetni és kicsit nevetni.

- Nagyon megváltoztál. - Hát a gimi óta biztosan.

- Jó vagy rossz értelemben?

- Egyértelműen jó irányba változtál. De mesélj, mi a titkod? - Mosolygott , mint a tejbetök.

- Semmi különös, csak mostanában összejöttek a dolgok. - Az nem is kifejezés.

- Áhh, szóval van valaki a dologban? - Ezek komolyan boszorkányok. Ez ennyire látszik, a nők ilyesztőek.

- Mi van, ha igen?

- Semmi, akkor nagyon örülök. Régen nem nyíltál meg senkinek. Jó látni, hogy van egy szerencsés lány. - Már megint lány, ennyire elképzelhetetlen, hogy egy fiúba vagyok belezúgva?

- Köszönöm, nem tudom, hogy mennyire szerencsés, de én az vagyok. - Nem is tudom elmondani, hogy mennyire.

- Na nem tartalak föl, majd még összefuthatnánk.

- Mindenképp, majd beszélünk. Szia! - Köszöntem és beléptem a hatalmas épületbe

- Hogyhogy, ilyen későn? - Botlott belém éppen Bill.

- Még van egy kis elintézni valóm, de segítséget is kérnék. - Nagyon izgulok és szeretnék beszélni valakivel.

- Rendben, most megfelel?

- Tökéletes... - Bementünk az irodámba és ismét kényelmesen elhelyezkedett.

- Na mesélj, mi a probléma? - Na ez a baj, nem tudom.

- Félek is, meg izgulok és hihetetlenül boldog is vagyok. Nem értem, hogy mi a baj velem. - Furán nézett rám, majd közbeszólt.

- Nagyra értékelem, hogy komplett ingafutást mutatsz itt be nekem, de nyugodj le és ülj le valahova. - Gondolom kicsit szédülhetett már a fel le mászkálásomtól, de akkor is. Én most ideges vagyok, hogy akadjak ki. - Na és most mondd!