Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

12. rész

Igaza volt Jacknek! Talán mégis jobb, hogy nem úgy szerkesztgetek a gépemen! Így élőbe jobban kitudom használni az elmémet! Körbe sétálva a szobát többször is lenéztem minden teraszon, tovább elmélkedve a partin.
-Egy színpad el is férne ott és akkor lehetne egy kisebb zenekar, de innen viszont nem lehetne jól rálátni....- motyogtam. Nem sokkal később lesétáltam a földszintre és elővettem a táskámból a füzetemet és egy ceruzát. Elkezdve a vázlatom rajzolását, hallottam, hogy kinyílik és becsukódik az ajtó, de nem törődve azzal folytattam tevékenységemet.

-Szerintem a színpad mögé ne legyen függöny!- szólalt meg hirtelen mögöttem valaki. Ijedtemben felkaptam a fejem, magam előtt pedig egy vörös, hegyes hajú fiút találtam.
-Várjunk... Te vagy az az őr, aki valamelyik nap segített nekem és Bakugounak! Kirishima, ugye?- néztem szemeibe.
-Igen, én vagyok az!- mosolygott kedvesen. -Te pedig {Neved}, ha nem tévedek! Jack küldött, hogy vigyázzak rád!- húzta ki magát. Itt megráztam a fejem. Jack túl aggódja a dolgokat komolyan....
-Értem... Akkor szerinted nem kell oda függöny?- mutattam előre arra a helyre, váltva a témán.
-Aha! Úgy legalább megmaradna a terem ,,nagysága", gondolom... De én nem igazán értek ehhez, szóval bocsi, ha hülyeségeket mondok!- vakargatta a tarkóját kínosan.
-Nem mondtál hülyeséget végül is... Igazad van! De akkor mi legyen, ami felhívja a zenekarra a figyelmet?....- néztem továbbra is előre.
-LED-fények esetleg?- ötletelt velem tovább a fiú.
-Uuh! Az szuper lenne!- mondtam és újra elkezdtem firkantgatni.

Egy óra múlva már alig maradt lap a füzetemben, annyit elhasználtunk Kirishimával, de végül meglett a rendes terv! A vörös hajú is úgy gondolta, hogy középen legyen a svédasztal, a boltívek környékén pedig kisebb kerekasztalok, ahol a vendégek nyugodtan letudnak majd ülni enni. Azt is mondta, hogy lehetne a lelátókba rakni kávésasztalokat, így is fokozva a vendégek hogylétét. Akkor a szoba másik felébe lenne ugye a zenekar és a színpad, meg ha esetleg valami más még eszünkbe jutna, akkor belerajzolom.
-Köszi a segítséget, Kirishima!
-Nincs mit! Szeretnél mostmár menni? Visszakísérhetlek a recepcióhoz, ha gondolod!- döntötte egy kicsit oldalra a fejét.
-Azt megköszönném!- nevettem el magam, és hagytam, hogy a fiú vezessen.

Miután Kirishima elkísért, éreztem, hogy a táskámban rezeg a telefonom. Mikor megnéztem annak képernyőjét, Tamaki üzenetét láttam. Azt írta, hogy ott van már és még egy valaki, akit szeretne majd bemutatni nekem.
-Akkor mostmár hagylak téged, {Neved}! Akadt egy kis dolgom az udvarnál!- mondta Kirishima és nagy mosollyal az arcán intve nekem elment. Visszaintve neki én is úgy gondoltam, hogy hazamegyek, de természetesen nem sikerült...
-{Neved}?- szólt nekem az az ismerős, dörmögős hang.
-Bakugou? Valami baj van?- fordultam meg, látva a felém közeledő szőkeséget.
-Hogyhogy itt vagy? Nem megmondtam, hogy jobb lenne, ha otthon maradsz?- támadott le egyből.
-Történt egy kis baleset a gépemen, és csak Jack tudott nekem segíteni megoldani ezt!- magyaráztam. Bakugou csak felvonta az egyik szemöldökét és keresztbe tette kezeit.
-Aha...- nyögte ki végül.
-Komolyan nem hiszed el?- kérdeztem unottan. A tüzes szemű megrázta a fejét. Nagyot sóhajtva elővadásztam a jegyzetfüzetemet és a kezébe nyomtam azt. -Tessék! Itt a bizonyíték!
Bakugou csendben végig nézett a füzeten, szemével minden apró részletet megfigyelve. Aztán becsukta azt és visszaadta nekem.
-Úgy tűnik, hogy nem Jackkel voltál...... Látszik a vázlaton!- morogta.
-Igen, a kedves haveroddal voltam, Kirishimával! Jack megkérte őt, hogy vigyázzon rám... Nem mintha kellett volna....
-Tudom, hogy azzal a hülye hajúval voltál. Láttam, hogy visszakísért!
-Akkor miért nem hittél nekem elsőnek?!- fakadtam ki.
-Csak kíváncsi voltam, hogy mit fogsz mondani!- mosolygott gúnyosan.
-Katsuki....- sziszegtem a fogaim között, ökölbe szorított kezekkel. Ekkor megláttam, hogy Midoriya felénk kezd sétálni.
-Uhm... Szerintem menned kéne!- mutogattam a zöld hajú felé. Bakugou megfordítva a fejét kiabált a fiúra.
-Mit akarsz, hülye Deku?!
-Csak kéne egy kis segítség a pultnál, Kacchan! Ha volnál olyan szíves és visszajönnél-
-Fogd be a pofádat!! Ne mond meg, hogy mit csináljak, úgyis már rég visszaakartam menni!- mordult fel újra, de Midoriya nem törődött ezzel.
-Amúgy szia, {Neved}!- köszönt el mosolygósan a zöld hajú, de a tüzes szemű megragadta a fejét és elfordította felőlem.
-Ne szólj hozzá...- morogta.
-De most miért-
-Nem hallottad mit mondtam?!- kiabált megint és visszasétáltak a helyükre.

[Sokszor egyáltalán nem értem Bakugout....]

Vállat vonva kisétáltam a bejárati ajtón és elindultam hazafele. A lakásom ajtajánál megállva hallottam, hogy Tamaki csendesen beszélget valakivel, így óvatosan kinyitottam az ajtót és beléptem otthonomba. A nappaliban láttam a kékes hajút ülni a kanapén egy másik szőkés hajú fiúval, ezért halkan mögéjük lopóztam.
-Mikor fog megjönni a barátod?- motyogta oda a szőkehajú Tamakinak.
-Szerintem bármelyik pillanatban megjöhet!- válaszolt félénken. Ekkor kicsit megköszörültem a torkomat, jelezve nekik, hogy itt vagyok. A két fiú egyből hátrafordult, kicsit ijedten nézve rám.
-Sziasztok fiúk!- intettem egyet nekik.
-Szia {Neved}! Gyorsan végeztél!- mosolygott kicsit zavartan Tamaki.
-Hát azért nem olyan gyorsan, mint ahogy akartam volna!- nevettük el magunkat. -Mindegy.. Te vagy az, akit beakart nekem mutatni Tamaki? Az én nevem {Teljes neved}!- nyújtottam ki neki a kezem.
-Szervusz! Az enyém pedig Mirio Togata! Jó találkozni veled, Tamaki már sokat mesélt rólad!- rázta meg a kezem nagy vidáman.
-Tényleg? Ő nem mesélt nekem rólad idáig semmit... Habár nem olyan rég találkoztunk újra, így biztos, hogy van mesélni valója!- vakargattam a tarkóm.
-Igen, {Neved}... Nos ő... Mirio az... Az én...- dadogott szegény Tamaki. Mirio elmosolyodva megrázta a fejét.
-A barátja vagyok!- mondta. Kicsit összevoltam zavarodva, hogy most úgy barátok, vagy csak sima barátok, de a két fiú az első gondolatomat helyeselte. Miközben nagyban gratuláltam nekik és elkezdtem faggatni őket, hogy mióta vannak együtt meg ilyenek, rájöttem, hogy még nem is futottam össze négylábú barátommal.
-Jut eszembe... Hol van {Kutyus}?- néztem össze vissza.
-Játszottunk vele, aztán meg teljesen kidőlt az egyik szobában. Épp alszik az a kis energiabomba!- kuncogott Mirio.

A két fiú egészen estig maradt, úgy elbeszélgettük az időt. Azután, hogy kikísértem őket, letusoltam és befeküdtem az ágyamba a kiskutyám mellé. Természetesen amint elhelyezkedtem kényelmesen, szőrgombócom egyből felkelt és nem kímélt a nyalogatásaitól és attól, hogy teljesen kilapít... De szerencsére pár perc alatt {Kutyus} lenyugodott, így már én is tudtam tőle aludni.

[🌃Másnap🌄]

Hamar kikelve az ágyamból csináltam magamnak egy kis ennivalót, és úgy határoztam, hogy ma inkább a pizsamámban maradok. Úgyse kötelező bejárnom! Miután végeztem, {Kutyus} odahozta nekem az egyik játékát, mutatva, hogy beakarja pótolni a tegnap elmaradt közös játékot. Éppen hogy csak elkezdtünk játszani, egy üzenet jött a telefonomra, Jacktől...

Jack: „Jó reggelt, {Neved}! Csak érdeklődnék, hogy hogy sikerült a tegnapi munkád?"

Én: „Jó reggelt neked is, Jack! Egész jól sikerült szerintem! Majd megmutatom, ha megyek a hotelba!"

Jack: „Remek! Ha lehetne, akkor betudnál jönni megmutatni most?"

Én: „Nem tudok, mert itt van ugye a kutyám és nem akarom már zaklatni a barátaimat azzal, hogy vigyázzanak rá!"

Jack: „Értem... Akkor átmegyek hozzád! Egy fél óra és ott vagyok!"

[Jack Reynolds nem elérhető]