A nevem Elizabeth Jase. Ja igen ez a szokásos kezdés. Unalmas már hogy az élettörténete szinte mindenkinek így kezdődik, na de semmi gond vágjunk bele. Mint általában az összes reggel szunyókálásomat az utálatos ébresztő zavarja meg. Szokásosan kikelnék az ágyból de most ezt inkább kihagynám legszívesebben. Még 1 hete sincs hogy Coloradoba költöztünk de apa már azzal csesztet hogy lassan kezdődik a sulib rendezzem be a szobám stb... a szobámban tényleg uralkodik a káosz de jelenleg nem tud nagyon érdekelni. Sokkal jobban izgat hogy holnap kb egy új élet kezdődik. Vagy legalábbis új suli új barátok és a többi sablonos dolog. Egy kisebb gyomorgörcssel megspékelve végre rávettem a lusta énemet hogy kimásszak az ágyamból és legalább megpróbáljak normálisan kinézni ma. Elfogott az undor mikoris a szekrényhez lépve megláttam a reggeli fejemet a tükörben nade semmi gond majd a smink kijavítja arcom hibáit. Feldobtam egy laza sminket és egy kis highlitert. Ma ragyognom kell, hátha lesz egy kedves jóképű srác, aki elolvasztja féltve őrzött szívemet amit már jópáran összetörtek. Kómásan de ébren leblaggyogtam a lépcsőn. apa már a reggelit sütögetve várt a konyhában, és Az illatokból itélve Amerikai palacsinta egy kis áfonyával. Zamatos és laktató. Oh még nem is említettem de apa egy cégnek a vezetője, ezáltal nem élünk rosszul. Sajnos sokan csak azért barátkoznak velem mert van medencénk szép nagy házunk és látszólag jó életünk. De a valóság hogy nem rózsás a mi családunk se. Nyilván vannak veszekedések és sok más dolog mint szerintem minden családban. De ez most nem is fontos, az sokkal fontosabb hogy ha nem indulok el elfogok késni, így inkább fájó szívvel de kihagytam a reggelit. Adtam apának egy nagy puszit és felkaptam a már összerakott táskámat. A kocsihoz érve káromkodtam egy sort mert nem találtam a kulcsom. Ilyen balfasz is csak én lehetek elfogok késni és nem tud senki bevinni a suliba. Meglepődésemre a házunk elé parkolt egy fehér autó, amiből egy nő lépett ki. Ha jól láttam az autóban egy szőke fiú ült.
-szia a nevem liliann apukád mondta hogy vigyelek be a suliba. Gondolom új vagy igaz? A dolog pont jól jön ki mert a fiam is oda jár. Remélem jóban lesztek majd.-vetett felém egy nagy mosolyt
-oh jónapot. Igen új vagyok. Azt nagyon megköszönném ha elvinne, mert nem találom a kocsikulcsom.
-nagyszerű. Na pattanj be.
A kilincshez nyúltam és már benn is ültem a fiú mellett. Rámosolygtam amit viszonzott. Elég félénknek tűnik, de azért remélem jófej.
A suliban*
Ide-oda bolyongva próbáltam megtalálni hol lehet a titkárság. Annyira senki nem volt segítőkész de hát mit várhatok azt sem tudják ki vagyok. A nagy nézelődések közepette nekimentem egy srácnak
-oh szia
-szia neharagudj csak az irodát keresem
-új vagy?
-ahamm.-mondtam kicsit félénken, de azért próbáltam bátornak tűnni. Nehogy már az első nap elkönyveljék hogy én vagyok a kis félős új csaj.
-én is új vagyok. Gyere megmutatom a titkárságot.
-azt nagyon megköszönném. -szólaltam meg egy mosoly kíséretében
*ebédnél*
Belépve az ebédlőbe egy csapat gyereket láttam. Szinte senkit nem ismertem csak a fiút a titkárságról akit mint kiderült Miguelnek hívják. Édes fahéjas illat csapta meg az orrom, én pedig mentem az illat utánn, ami az ebédkiosztóhoz vezetett. Sajnos az orrom csalóka volt mert egy szimpla leves volt, másodiknak pedig valami zöld felismerhetetlen undormány. A szemem pásztázta a sorokat hol van szabad hely. Meglepődésemre megláttam azt a fiút aki a kocsiban ült. Úgynézki itt sem túl bátor, de meglátjuk ha leülünk oda.
Sziasztok.-köszönt oda Miguel.-leülhetünk?
Hát haver.... mint látod ez az asztal foglalt. a listára feltudlak venni de csak egy fél év múlva lesz hely. Sajnálom.
Miguel döbbent arcot vágva már elindult másik helyet keresni, de amikor látta hogy én csak mosolyogva állok visszalépett.
Csak vicceltem. Üljetek le nyugodtan.-mondta s közben egy újabb kanál levest evett meg.
-Demetri vagyok ő pedig itt..... Eli. Nem a szavak embere, nem gyakran beszél.
-örülök a találkozásnak a nevem Elizabeth de hívj csak Izának. Azt jobban szeretem.
Oh milyen szép név. Mondta alig hallhatóan Eli. Egy mosollyal díjaztam kijelentését, mire láthatóan elpirosodott
Láttam ahogy egy tanár feláll egy székre és a zsebéből egy papírt húz elő
-gyerekek fontos dologról kell beszélnünk. Az internetes zaklatás nem vicces. Ugyanolyan bántó mintha a szemébe mondanád az illetőnek. Nem fogok neveket mondani de a minap, egy anya kétségbeesetten hívott fel hogy a fia sírt miutánn egy csapat gyerek az interneten gyúnyt űzött az arcán levő hegből.
Éreztem hogy szinte az egész ebédlő Elit nézi és suttognak róla. Eli kezét a hegre tette és fejet lehajtotta. Gondoltam itt az alkalom hogy segítsek valakinek ,ezért átnyúltam az asztalon és kezemet kezére tettem, hogy érezze vele vagyok
Felnézett, szemében egy könnycsepp ült.
