Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

8.rész

Thomas pov.
Elmagyaráztam Mr. Rootsnak a részleteket és a kockázatot is.
- Mark nagyon izgatott lett a műtét hallattán, de mint mar mondtam. Ez nagyon kockázatos.
- Maga szerint mennyi az esélye, hogy sikerül a műtét? - kérdezte az apjuk, mire Mark is kíváncsian nézett rám.
- Nos a kockázatokkal együtt és amennyire ismerem Mark állapotát... - gondolkodtam el - Nos...
- Csak mondjon egy számot!
- Talán 60%.
- Nekem az éppen elég! - mondta Mark határozottan.
- Túl veszélyes.
- De. Foxnak igaza van Mark. Ha ez valóban veszélyes, akkor nem járulok ehhez hozzá! - mondta Mr. Roots.
- Apa már nagykorú vagyok! - mondta Mark mérgesen - Jogom van eldönteni, hogy mit akarok!
- Igen jogodban áll. - néztem rá szigorúan - De ebben az esetben ki kell kérnem édesapád véleményét is. Sajnálom.
- Hat senki sem akarja mar, hogy járjak?! - kiáltotta mérgesen. - Szaladni akarok a parkban, sétálni az óceán parton!
- És fogsz is, hidd el! - guggoltam le elé.
- Jó, de mikor?! - szipogta és vállamnak döntötte a fejét.
- Ennyire akarod? - hallatszott Mr. Roots. Mark elé gurult.
- Igen. Nagyon.
Az apja leguggolt elé és letörölte arcát.
- Féltelek titeket. - simogatta arcát - Nem akarlak titeket is elveszíteni, mint édesanyátokat!
- Tudom... - szipogott.
- De ha te valóban ezt választod, azt tiszteletben tartom. De van egy feltételem.
- Mi az?
- Te mondod el Vladimirnak.
- Neee! Akkor könnyezni fog és remegni fog az ajka és bele fog hasadni a szívem!
- Az övé is, ha megtudja mekkora kockázattal jár a műtét. - simítottam vállara, mire hatalmas őzike szemekkel nézett rám - Tudom, hogy mennyire szeretitek egymást és éppen ezért kell elmondanod neki.
- Tudom... - motyogta.
- Majd hátulról nézem. A "Kandúr szemek" - ért én is oda vagyok.
- Kandúr szemek?
- A Shrekből a csizmás kandúr. Vladimir épp ilyen tündéri arcot tud vágni ezért így hívjuk kiskutya nézés helyett.
- Értem. - bólintottam és mát előre tudtam, hogy Igor bele lesz habarodva ebbe a nézésbe.
- Awww! - ez volt a közös reakciónk mikor Vladimir arcát megláttuk pár perc múlva. Ennél cukibbat még életemben nem láttam. Már csak a halk dorombolás hiányzott a háttérből és szerintem készek is lettünk volna még jobban.
- Ne nézz így, a cukiságot vakságot okoz! - mondta kuncogva Mark
- De.. De... Ne csináld ha veszélyes! - szipogta halkan. Lehet ez meg cukibb?
- Vladi, ne csináld ezt. - sóhajtotta testvére kezére fogva - Tudod, hogy szeretek veszélyesen élni. De ez most más, újra járhatok, ha a műtét sikerül.
- Ha sikerül... - motyogta.
- Hé! Tudod milyen makacs vagyok, ugye?
- Ühüm...
- Akkor most megesküszöm, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön, jó?
- Ajánlom is! - válaszolta Vladimir durcás fejjel - Nekem még kell a testvérem!
- Ahogy nekem is a két kis fiam. - mosolygott rájuk Mr. Roots.
Igor egy pillanatra megfagyott. Én is meglepődtem rajta, hogy milyen aranyos és szeretetteljes ez a család. Bár nem csodálom. Sok minden történt velük az évek során és ők mindig kitartottak egymás mellett. Tudom, hogy Igornak ezt látnia, mert neki ez nem tudott rendesen megadatni. Átkarolva vállát dőltem neki.
- Kimehetsz ha gondolod.
- Kösz, de megvagyok.
Másnap Mark mar készen is állt a műtétre. Mind nagyon izgultunk.
- Thomas? - hallatszott.
- Tessek? - fordultam a fekvő Markhoz.
- Ha elhívtalak volna randizni mert mondjuk tetszel nekem... Mit mondtál volna?
Meglepődve pislogtam rá és láttam rajta, hogy zavartan várja válaszomat.
- Azt hogy: "Hé, ezt én akartam megkérdezni!" - tettem morcosságot, de végül elkuncogtam magamat.
- Vagyis...? - pillogott nagyokat.
- Mark! Már rég el akartalak hívni, de várni akartam amíg átjössz egy másik orvoshoz. Csak a szabályok miatt nem vittelek el már egy hónapja. - mondtam nevetve.
- Nekem nem kell másik orvos és pont letojom a szabályokat! - nézett rám határozottan és grabancomnál fogva magához húzott egy ölelésre - Ajánlom, ha vége a műtétnek ott legyél, amikor felkelek!
- Ne félj, ott leszek. - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a hajába.
- Remélem is! - motyogta zavarban - Thomas... Kicsit félek...
- Ez érthető.. Nem lesz baj. Tudom milyen erős vagy. - mondtam és mar elvittek volna, de egy pillanatra meg visszafordult.
- Mondd meg annak a szívdokinak, hogyha az öcsémhez nyúl, kiherélem.
- Átadom! - kacagtam fel. Ez az a Mark akit én ismerek. Képes a legkomolyabb pillanatban is oda mondani valami frappánsat.
Elvittek én pedig annyit tehettem, hogy kint vártam. Igor már csak látogatóként jöhetett be, de nagyon figyelt Vladimirra. Próbálta felvidítani. Hozott neki mindenféle kaját és próbálta elterelni a gondolatait neki. Míg én az apjukkal telefonáltam és tájékoztattam a dolgokról.
- Félek... - szipogta Vladimir.
- Érthető. - mosolygott rá.
- Ne félj. Mark erős, mint a nagyszüleitek paprikái! - mondtam és kirázott a hideg.
- Te is benyelted mi? - nevetett Igor.
- Be, mint a másodikon a kávé automata az aprót.
- Azt hittem meggyulladok.
- De hat ez meg csak nem is volt olyan erős! A Serrano és a Habanero mar erősebb.
- Ugye tudod, hogy ezek a világon bejegyzett legerősebb paprikák? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott - És nagyon szeretem is őket.
- Asszem most ment el az étvágyam örökre a csípős kaják terén. - fintorogtam.
- Nekem is. - motyogta Igor.
- Pedig tényleg finom. A csípős, kifejezetten romantikus étel. Szerelmesnek érezzük magunk tőle. - mondta mosolyogva.
- Szerintem is! - csillogtak Vladimir szemei - Ugyan úgy kimelegszik tőle az ember és hevesebben ver a szíve! Szinte könnyekig meghat!
- Nekem csak az epémig... Blah. - rázott ki a hideg.
- Dr. Fox, szabad egy pillanatra? - kopogott be egy nővér.
- Jövök! - mondtam és kimentem.
A nővér készségesen elkísért egy teremig, ahol az egyik sebész várt már ránk fáradtan.
- Dr. Fox, jó hír. A műtét sikeres volt. Eltávolítottuk a felgyülemlett velőt és szabad az út. Ha minden jól megy, a beteg három hónap múlva mar szaladhat.
- Hála égnek! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten és kezet ráztam vele - Köszönöm a munkáját Dr. Russo!
- Ez a dolgom! - mosolygott kedvesen - Két-három órán belül fel fog ébredni, addig a lábadozóba fogjuk helyezni.
- Rendben. Értesítem az édesapát és a testvérét. - mondtam izgatottan. Vissza rohantam, hogy szólhassak Vladimirnak, de ott Igorral találtam, aki épp Vladimir arcát fogta és csókolóztak.
- Szerintem nekik később fogok szólni... - motyogtam magam elé és inkább Markhoz indultam, apját felhívva.