Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Ha Te Mondod... 』

Azt hiszem a végére mégis jól kijöttünk. Miért van az, minden egyes szerelmi történet elején, hogy a pali utálja a csajszit, vagy fordítva, és aztán megtörténik a bumm... Egymásba szeretnek, Happy End meg minden. Eddig utáltam az ilyeneket. De aztán rájöttem, hogy ez, az én történetem se különb. Azt hiszem talán egy kis időt kellet volna adnom neki, vagy nem tudom. De miután kimondtunk a boldogító igent, nem vártam tovább. Elmondtam neki, hogy egy kicsit haza akarok menni. Megértette, bár nem tetszett neki az ötlet. Őszintén szólva nekem se, de azért az apukám csak az apukám. Meg azért Pepper is aggódhat. Félek én is visszamenni. De hiányzik apa. Meg egy kicsit Peter is. Mégiscsak a legjobb barátom. Vagy valami olyasmi. Nem tudom hányadán állunk. Szeretnék vele is beszélgetni. Most, hogy hivatalosan is Loki felesége vagyok, talán levisz majd a Földre. Nem olyan rossz ember, amilyennek apám beállította akkoriban. Ha az lett volna, nem állnék itt, ezen az erkélyen. Asgardban. Nem lennék a felesége, nem szöktetett volna meg. Szeret engem, és én is szeretem. Így a legjobb.

-SZERETLEK, LOKI LAUFEYSOOOON-ordibáltam ki az erkélyen.

-Ezt a szemembe még könnyebb lenne.-Lépett be az ajtón, és karolt át.

-Bocsika.

-Én is.

Valahogy Thor is azt mondta, hogy összeillünk. Nem tudom, hogy higgyek-e neki. De ha igen, akkor ez eddigi életem legjobb döntése, hogy hozzámentem.

-Figyelj, Elyon. Mikor szeretnél visszamenni? És vissza is akarsz térni?-Kérdi kissé csalódott arccal. Amit nem csodálok. Biztos azt hiszi, hogy itt akarom hagyni.

Megsimogatom az arcát.-Csak egy napra, de ha akarsz, te is jöhetsz. És amúgy is, csak apuval, meg Pepperrel akarok szót váltani, Peter meg még ráér.

Láttam nem tetszett neki, ahogy Petert szóba hoztam. Ha nem mondom neki, biztos, hogy megölné azt a gyereket. Ha nem tiltanám meg neki.

-Hidd el, én nem tartom valami jó ötletnek-Kezd bele.-Hiszen tudod, mennyire utál az apád... Ahogy ismerem, biztos, hogy életfogytig szobafogság, pedig már 19 vagy.

-Kösz, azt hiszem mégsem megyek...-Vallom be magamnak.-Félek, tényleg. Azt hiszem, csak hiányzik... Mert ő csak az apám... De

-Baby, én egy szóval sem mondtam, hogy ne menj... - Ölel át.

-Értem, de...

-Semmi, de. Gondold át holnapig, azután majdcsak lesz valahogy.

-Te egy isten vagy, Loki Laufeyson.-Adok egy csókot a szájára.

-A szó szoros értelmében az vagyok, kedvesem. A szó szoros értelmében.

Tényleg át kéne gondolnom. Ha hazamegyek, lehet már ki se jutnék élve a Toronyból. De kíváncsi vagyok apára, Pepper-re és egy ici-picit Peterre is. Mit szólna hozzá, hogy hozzámentem egy olyanhoz, akit közös erővel utáltunk? Röhejes. A két szereplő szépen lassan egymásra talál. Utálják egymást, mégis együtt szöknek el. Aztán szép lassan egymásba szeretnek, és BUMM... Nem is tudom mit mondjak.. Már másodjára gondolkodok el ezen, és még mindig nem tudom elhinni, hogy itt állok mellette, és a feleségeként élem az életem. Hihetetlen... A férjem egy isten, méghozzá jóképű is. Nekem van a legjobb életem. Mégis úgy érzem, hiányzik valami. Nem tudom mi, de érzem a hiányát. És ha egyszer rájövök, mi az, én nem tágítok mellőle...