Csak egy álom volt, mely oly valódinak tűnt. Sokan kérdik, miért hatott meg ez az a álom ennyire? Hogy miért? Talán az lenne rá az értelmes válaszom, hogy szerelem. Végre megint érezhettem azt a kellemes, édes ízt a számban a csókok közben. Azok a szerelmes pillantások, egyszerűen megbabonáztak. Idegen volt számomra, de még is mintha évek óta ismerném.
Majd meg halok hogy nem talállak egyik social médián se. Már megprobáltam az összes létező lehetőséget, de semmi. Mikor felébredtem még reménykedtem hogy létezel, de ha Facebook-on nem találtalak akkor valszeg tényleg nem vagy a jelenben. Vagy talán majd leszel? Csak még nem érdemellek meg túlságosan? Még hány matek órát kell átsírnom hogy végre találkozhassunk? Talán egyszer szembe jössz velem az utcán, elmesélve nekem hogy te is ugyanazt álmodtad mint én? Vagy becsöngetsz a házunka? Vagy valamelyik oldalon megtalálsz? Vagy egyszerűen hagyjam hadd merülj feledésbe? Azokat a csókokat nem lehet...
"Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad',
Népesítsd be éjszakámat.
-Reviczky Gyula
-J
