Hazavigyelek? Kérdezte Eli
Az.. most jól esne, mondtam könnyes szemekkel. Nagy meglepődésemre Eli egy zsepit húzott elő a zsebéből, s majd óvatosan letörölte könnyeimet. Kezeim a sokktól még mindig remegtek. Láttam szemein a gyűlöletet Kyler iránt, de egyben a sajnálatot irántam.
*otthon*
Egy forró tea és a megmentőm társaságában azon fáradoztam hogy kiöntsem a lelkem neki. Valahol a lelkem mélyén tudom hogy ő egy megbízható jó srác. Fájt amit Kyler. Ezzel megpecsételte hogy jófejnek tartottam nade... mindegy levegő kifúj ez a múlt engedjük el. Az ajtóm kattanva kinyílt, anya lépett be a még mindig kupis szobámba.
-holnap nem kell suliba menned elintézem.jó? Lépett hozzám és simogatta meg a hátam.
Ah köszi anya mondtam kicsit megszeppenve.
*ugrunk az időben a halloweni bulira*
Már a suli előtt álltam és vártam hogy végre megjöjjenek a barátaim. Furcsa hogy mindig én szoktam késni most pedig ők. No semmi baj majd lesz valami. Az első érkező Miguel volt akit egy hosszú öleléssel köszöntöttem. Kócos fekete haját a szél összefújta. Egy 10 perc múlva kb Eli is megérkezett. A fehér autójukból kilépve minket meglátva sietni kezdett és küldött felénk egy félénk mosolyt. Még mindig nagyon félénk de kezd kicsit feloldódni a
